1És mikor Hizkija király ezt hallotta, megszaggatta ruháit; és zsákruhába burkolódzott és bement az Úr házába.
2Eljákimot pedig, aki a palota felett volt, meg Sébnát, az íródeákot, és a papok véneit zsákruhákba burkolódzva elküldte Jesaja prófétához, Ámóc fiához.
3és azt mondták neki: Így mondta Hizkija: Nyomorúságnak, fenyítésnek és megvetésnek napja e mai nap; mert a fiak a szüléshez jutottak, és erő nincs a szülésre.
4Talán meghallja az Úr, a te Istened a Rabsáké egész beszédét, akit ura, Asszíria királya küldött, hogy káromolja az élő Istent, és megfenyíti e beszédekért, melyeket hallott az Úr, a te Istened; emeld fel tehát imádságodat a maradékért, mely még megvan.
5És mikor Hizkija király szolgái megérkeztek Jesajához;
6azt mondta nekik Jesaja: Ezt mondjátok uratoknak: Így mondta az Úr: Ne félj azok miatt a beszédek miatt, melyeket hallottál, melyekkel Asszíria királyának legényei szidalmaztak engem.
7Íme én oly lelket adok belé, hogy amint hírt hall, visszatér országába; és elejtem őt kard által a saját országában.
8Akkor a Rabsáké visszatért és Asszíria királyát Libná ellen hadakozva találta (hallotta ugyanis, hogy Lákisból elment,
9mert azt hallotta Tirhaka szerecsen király felől, mondván: Íme kivonult veled hadakozni); és az ismét küldött követeket Hizkijához, mondván:
10Így mondjátok Hizkijának, Júda királyának, mondván: Meg ne tévesszen téged a te Istened, akiben bízol, mondván: Nem adatik Jeruzsálem Asszíria királyának kezébe.
11Hiszen te hallottad, mit csináltak Asszíria királyai minden országgal, feláldozván őket;96 és te megmenekülnél?
12Vajon azoknak a nemzeteknek istenei, amelyeket atyáim elpusztítottak, megmentették-e őket: Gózánt és Háránt és Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban vannak?
13Hol van Hamát királya és Árpád királya, és Szefárvaim város királya; Héna és Ivva?
14És elvette Hizkija a levelet a követek kezéből és elolvasta; aztán felment az Úr házába és kiterítette azt Hizkija az úr előtt.
15És imádkozott Hizkija az Úr előtt, és azt mondta: Uram, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz, te vagy az Isten egyedül a föld minden királysága felett; te alkottad az eget és a földet.
16Hajtsd ide, Uram, füledet, és halld, nyisd ki, Uram, szemeidet, és lásd; és halld meg Szanherib szavait, melyeket küldött, hogy káromolja az élő Istent.
17Valóban, Uram; Asszíria királyai elpusztították azokat a nemzeteket és országaikat,
18és isteneiket a tűzbe vetették; de azok nem Istenek voltak, hanem emberi kéz csinálmányai, fa és kő, tehát elveszíthették őket.
19De most, Urunk Istenünk, minket szabadíts meg a kezéből; hogy tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy Isten, Uram, egyedül!
20Akkor Jesaja, Ámóc fia, küldött Hizkijához, mondván: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Amit imádkoztál hozzám Szanherib asszír király felől, hallottam.
21Ez a beszéd, melyet az Úr szólt felőle: Megvet téged, kinevet téged Cion szűz leánya, fejet csóvál utánad Jeruzsálem lánya.
22Kit káromoltál és szidtál, ki ellen emeltél hangot, és hordoztad fennen szemeidet? Izráelnek Szentje ellen!
23Követeid által káromoltad az Urat és azt mondtad: Szekereim tömegével én felmentem hegyek magasságaira a Libánon zugaiba! És kivágtam legmagasabb cédrusait, legválogatottabb ciprusait, és bementem legvégső szállására, kertje erdejébe.
24Én ástam és ittam idegen vizeket; és kiszárítom lábam talpával Egyiptom minden folyóvizét.
25Nemde hallottad, régtől fogva készítettem ezt, ősidőktől fogva alakítottam ezt: most elhoztam. Így kellett puszta romokba döntened megerősített városokat;
26míg lakosaik tehetetlenül elcsüggedtek és megszégyenültek. Mezei növénnyé lettek, sarjadó zöldséggé, háztetők füvévé, és üszöggé kalászhányás előtt.
27De tudom ültödet, mentedet, jöttödet; és ellenem való dühöngésedet.
28Ellenem való dühöngésed miatt, és mert kevélységed felhatott fülembe: karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszatérítelek az úton, amelyen jöttél.
29És neked ez e jel: Ebben az évben utótermést kell ennetek, és a második évben sarjútermést; a harmadik évben aztán vessetek és arassatok, és ültessetek szőlőket és egyétek gyümölcsüket.
30És nevel Júda házának menekültsége, aki megmarad, gyökeret lent, és terem gyümölcsöt fent.
31Mert Jeruzsálemből származik a maradék, és a menekültség a Cion hegyéről; a Seregek Urának féltékenysége teszi ezt.
32Ezért így mondta az Úr Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba; és nem lő oda nyilat és nem állít ellenébe pajzsot, és nem hány ellene töltést.
33Az úton, melyen jön, azon tér vissza; és ebbe a városba be nem jön; ez az Úr mondása.
34És oltalmazom ezt a várost, megtartván azt; magamért és szolgámért, Dávidért.
35És azon éjjel történt, hogy kijött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezeret; és mikor reggel korán felkeltek, íme mind hullák voltak, meg voltak halva.
36Akkor elindult, elment és visszatért Szanherib asszír király; és Ninivében lakott.
37És mikor egyszer istenének, Niszróknak házában leborult, fiai, Adrammelek és Sarecer levágták őt karddal, és ők elmenekültek Ararát földjére; király tehát fia, Eszarhaddon lett a helyébe.