1Áház júdai királynak tizenkettedik esztendejében lett király Hósea, Elá fia Samáriában Izráelen kilenc esztendeig.
2És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; de nem annyira, mint Izráelnek a királyai, akik őelőtte voltak.
3Őellene jött fel Szalmanasszár asszír király; kinek Hósea szolgájává lett, és adót fizetett neki.
4De mikor Asszíria királya összeesküvésen kapta Hóseát, hogy követeket küldött Szó egyiptomi királyhoz és nem vitte fel az adót Asszíria királyának, mint évről-évre; letartóztatta őt Asszíria királya és börtönbe záratta.
5Aztán felvonult Asszíria királya az egész ország ellen; és miután felvonult Samáriához, három évig ostromolta azt.
6Hósea kilencedik évében bevette Asszíria királya Samáriát, és fogságra vitte Izráelt Asszíriába, és letelepítette őket Hálahban és Kábornál a Gózán folyójánál, és Média városaiban.
7Így történt, mert Izráel fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen, aki felhozta őket Egyiptom országából, a Faraónak, Egyiptom királyának keze alól; és más isteneket tiszteltek.
8És azoknak a nemzeteknek törvényeiben jártak, melyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől; és amiket Izráel királyai csináltak.
9Mivel alattomban olyanokat gondoltak Izráel fiai az Úrról, az ő Istenükről, melyek nem helyesek; bámákat építettek maguknak minden városukban, az őrtoronytól az erődített városig.
10És szent köveket és szent fákat állítottak fel maguknak minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt.
11És ott füstölögtettek minden bámán, mint azok a nemzetek, melyeket számkivetett az Úr előlük; és cselekedtek gonosz dolgokat, bosszantván az Urat.
12És szolgálták a bálványokat; melyekre azt mondta az Úr nekik: Ne cselekedjétek ezt a dolgot.
13És mikor óvta az Úr Izráelt és Júdát minden próféta és minden látnok által, mondván: Térjetek meg gonosz utaitokról és tartsátok meg parancsolataimat, törvényeimet egészen a szerint a tanítás szerint, amit atyáitoknak parancsoltam; és amit szolgáim, a próféták által küldöttem hozzátok:
14akkor nem hallgatták meg; hanem megkeményítették magukat, atyáik nyakához hasonlóan, akik nem hittek az Úrban, az ő Istenükben.
15És megvetették az ő törvényeit és szövetségét, melyet atyáikkal kötött, és bizonyságtételeit, melyekkel óvta őket; és jártak a hiábavalóság után (és hiábavalóskodtak), és azok után a nemzetek után, melyek körülöttük voltak, melyekre nézve megparancsolta nekik az Úr, hogy ne tegyenek úgy, mint azok.
16És elhagyták minden parancsolatát az Úrnak, az ő Istenüknek, és öntött képet csináltak maguknak, két borjút; és csináltak szent fát, és leborultak az ég egész serege előtt, és szolgálták a Baált.
17És átvitték fiaikat és leányaikat a tűzön, és jövendőt mondtak és bűvöltek; és eladták magukat, hogy azt cselekedjék, ami rossz az Úr szemeiben, bosszantván őt.
18Ezért megharagudott az Úr Izráelre nagyon, és eltávolította őket színe elől; csak Júda törzse maradt meg egyedül.
19(Júda sem tartotta meg az Urnak, az ő Istenének parancsolatait, hanem Izráel törvényeiben járt, melyeket az csinált;
20tehát elvetette az Úr Izráel egész magvát és megalázta őket és fosztogatók kezébe adta őket, míglen ellökte őket színe elől.)
21Mert elszakította Izráelt Dávid házától, és azok Járobeámot, Nebát fiát tették királlyá; Járobeám pedig eltántorította Izráelt az Úr követésétől és vétekbe ejtette őket, nagy vétekbe.
22És Izráel fiai mindenben Járobeám vétkében jártak, melyet elkövetett; nem tértek el attól,
23míglen eltávolította az Úr Izráelt színe elől, mint szólott minden szolgája, a próféták által. Így ment fogságra Izráel az ő földjéről Asszíriába mind e mai napig.
24És Asszíria királya Bábelből, Kútából, Avvából, Hamátból és Szefárvaimból vitt be népet és letelepítette Samária városaiba Izráel fiainak helyébe; és azok birtokba vették Samáriát és városaiban laktak.
25És mivel ott lakásuk kezdetén nem félték az Urat; az Úr rájuk bocsátotta az oroszlánokat és öldököltek köztük.
26És mondták Asszíria királyának, mondván: A nemzetek, melyeket fogságba hurcoltál és Samária városaiban telepítettél le, nem ismerik az ország Istenének szertartását; tehát rájuk bocsátotta az oroszlánokat, és azok most ölik őket, mivelhogy nem ismerik az ország Istenének szertartását.
27Akkor parancsot adott Asszíria királya mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, akiket onnét hurcoltatok fogságba, (azok menjenek és lakjanak ott); hogy tanítsa meg őket az ország Istenének szertartására.
28Odament tehát egy azok közül a papok közül, akiket Samáriából hurcoltak fogságba, és letelepedett Bétélben; és az megtanította őket, miképpen tiszteljék az Urat.
29Emellett mindenik nemzet megcsinálta a maga istenét; és elhelyezte a bámaházba, amit a samaritánusok csináltak, mindenik nemzet a maga városában, melyben lakott.
30Így a Babilonból való emberek megcsinálták Szukkót-Benótot, a Kútból való emberek megcsinálták Nérgált; és a Hamátból való emberek megcsinálták Asimát.
31Az avviak pedig megcsinálták Nibházt és Tartákot; és a szefárvaimbeliek elégették fiaikat tűzben Adrammeleknek és Anammeleknek, Szefárvaim isteneinek.
32Tehát az Úr tisztelőivé lettek; de a maguk köréből állítottak maguknak bámapapokat, akik a bámaházakban végeztek értük szolgálatot.
33Az Úr tisztelői lettek; de a maguk isteneit szolgálták azoknak a nemzeteknek a szertartása szerint, ahonnét fogságba hurcolták őket.
34Mind e mai napig a régi szertartások szerint járnak ők el; nem az őket illető törvények szerint és szertartások szerint, és a szerint a tanítás és parancsolat szerint tisztelik az Urat és járnak el, melyet az Úr Jákób fiainak parancsolt, akinek az Izráel nevet adta,
35és szövetséget kötött velük az Úr és megparancsolta nekik, mondván: Ne tiszteljetek más isteneket; és ne boruljatok le előttük és ne szolgáljátok őket és ne áldozzatok nekik;
36hanem az Urat, aki felhozott titeket Egyiptom országából nagy erővel és kinyújtott karral, azt tiszteljétek; és az előtt boruljatok le és annak áldozzatok.
37És azokat a törvényeket és szertartásokat, és azt a tanítást és parancsolatot, melyet nektek írt, tartsátok meg, megcselekedvén minden időben; és ne tiszteljetek más isteneket.
38És a szövetséget, melyet veletek kötöttem, el ne felejtsétek; és ne tiszteljetek más isteneket.
39Hanem az Urat tiszteljétek, a ti Isteneteket; és ő megszabadít benneteket minden ellenségetek kezéből.
40De nem hallgatták meg; hanem régi szertartásuk szerint járnak el.
41Így ezek a nemzetek az Úr tisztelőivé lettek, és emellett istenképeiket szolgálták; fiaik és unokáik is úgy tettek, mint atyáik cselekedtek, mind e mai napig.