1Tudtotokra adjuk pedig nektek, atyámfiai, az Istennek kegyelmét, mely Macedónia gyülekezeteinek adatott,
2hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között az ő örömük bősége és mélységes szegénységük jószívűségük gazdagságában áradt ki.
3Mert erejük szerint, bizonyság vagyok, sőt erejük felett, önként,
4nagy könyörgéssel kértek minket, hogy szívességüket és a szentek iránti szolgálatban való részvételüket fogadjuk el.
5És nem úgy, mint reméltük, hanem önmagukat adták, először az Úrnak, aztán Isten akarata által nekünk.
6Úgyhogy megkértük Tituszt, hogy amint előbb megkezdte, úgy fejezze is be nálatok ezt a szeretetmunkát is.
7De mint mindenben bővelkedtek, hitben, beszédben, ismeretben, minden buzgalomban és hozzánk való szeretetetekben, meglássátok, hogy e szeretetmunkában is bővelkedjetek.
8Nem parancsképpen mondom, hanem a mások buzgalma által a ti szeretetek valódiságát is próbára téve
9(mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok);
10és véleményt adok ebben a dologban; tudniillik ez illik hozzátok, mint akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is előbb elkezdtétek még tavaly;
11most hát a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarat készsége, olyan legyen a véghezvitel is abból, amitek van.
12Mert ha a készség megvan, aszerint kedves, amije éppen van, nem aszerint, amije nincs.
13Mert nemhogy másoknak könnyebbség, nektek pedig nyomorúság; hanem egyenlő mértékkel, a mostani időben a ti bőségetek azok szükségére,
14hogy máskor meg azok bősége a ti szükségetekre legyen, segítségül; hogy egyenlőség legyen,
15mint meg van írva: Aki sokat szedett, nem volt feleslege; és aki keveset, nem volt fogyatkozása.
16Hála pedig az Istennek, aki ugyanazt a buzgalmat adta irántatok Titusz szívébe;
17mert a felszólítást ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment el hozzátok.
18Vele küldtük pedig azt az atyafit, akinek dicsérete van az evangéliumban szerte minden gyülekezetben.
19Sőt, a gyülekezetek meg is választották őt, hogy legyen útitársunk ezzel a szeretetadománnyal, melyet mi szolgálunk magának az Urnak dicsőségére, és a ti készségetek megbizonyítására;
20hogy így elkerüljük azt, hogy valaki megrágalmazzon bennünket ebben a bőségben, melyet szolgálunk.
21Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
22És elküldtük velük azt az atyánkfiát, akinek buzgalmát sok dologban sokszor kipróbáltuk, de most sokkal buzgóbb, a belétek vetett nagy bizalomnál fogva.
23Akár Tituszról van szó, ő az én társam és rátok nézve munkatársam; akár atyánkfiairól, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége:
24tehát a ti szereteteteknek és felőletek való dicsekedésünknek bizonyságát mutassátok meg irántuk a gyülekezetek előtt is.