1Vajha elszenvednétek tőlem egy kis balgatagságot; de szenvedjetek is el engem.
2Mert féltékeny vagyok rátok Isten féltékenységével; mert eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint tiszta szüzet állítsalak Krisztus elé.
3De félek, hogy mint a kígyó elcsalta Évát az ő álnokságával, úgy valami módon megromolnak a ti gondolataitok, és elhatoltatok a Krisztushoz való őszinteségtől.
4Mert ha valaki jönne és más Jézust prédikálna, akit mi nem prédikáltunk, vagy más lelket vennétek, melyet nem vettetek, vagy más evangéliumot, melyet nem vettetek be, szépen eltűrnétek.
5Azt tartom ugyanis, hogy semmiben sem maradtam hátra azok mögött a felette nagy apostolok mögött.
6De ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem; hanem mindenben nyilvánvalókká lettünk előttetek mindenek között.
7Vagy bűnt követtem el, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?
8Más gyülekezeteket kifosztottam, fizetést vévén tőlük, hogy nektek szolgáljak; és mikor nálatok voltam, ha szükséget láttam is, nem voltam terhére senkinek
9mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és vigyáztam, hogy semmiben se legyek terhetekre, vigyázni is fogok.
10Krisztus igazságára mondom, mely bennem van, hogy ezt a dicsekedést nem fojtják belém Akhája tartományaiban.
11Miért? Mert nem szeretlek benneteket? Az Isten tudja:
12de amit teszek, tenni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat azok elől, akik arra szeretnének alkalmat, hogy amiben dicsekszenek, abban olyanoknak találtassanak, mint mi.
13Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik úgy változtatják el magukat Krisztus apostolaivá.
14És nem csoda; mert a Sátán is elváltoztatja magát világosság angyalává.
15Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái meg olyanokká változtatják magukat, mint az igazság szolgái; kiknek vége az ő cselekedeteik szerint lesz.
16Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek. Különben pedig, mint esztelent is fogadjatok el engem, hogy egy kicsit én is dicsekedjem.
17Amit beszélek, nem az Úr szerint beszélem, hanem mintegy esztelenségben, a dicsekvésnek ebben a bizodalmában.
18Mivel sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekedni fogok.
19Mert örömest eltűritek az eszteleneket, okos létetekre:
20mert eltűritek, ha valaki titeket szolgákká tesz, ha valaki megesz, ha valaki megfog, ha valaki fölétek emeli magát, ha valaki arcul ver benneteket.
21Szégyenemre mondom, mint hogyha mi arra gyengék lettünk volna;pedig ha valaki valamiben bátor (esztelenségből mondom), én is bátor vagyok.
22Héberek ők? én is; izráeliták? én is; Ábrahám magva? én is;
23Krisztus szolgái? (ész nélkül beszélek) én még inkább: fáradalmakban bővebben, verésekben felettébb, tömlöcökben bővebben, halálokban gyakorta.
24Zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján,
25háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot töltöttem a nyílt tengeren;
26utakban gyakorta; veszedelemben folyóvizeken, veszedelemben rablók közt; veszedelemben népem részéről, veszedelemben pogányok részéről, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között;
27fáradságban és nyomorúságban, virrasztásban gyakorta, éhségben és szomjúságban, böjtölésben gyakorta, hidegben és meztelenségben:
28ehhez járul, ami ezeken kívül van, az én mindennapi zaklatásom, minden gyülekezet gondja.
29Kicsoda gyenge, hogy én gyenge ne volnék? Kit visznek botlásba, hogy én ne égnék?
30Ha dicsekedni kell, az én gyöngeségeimmel dicsekszem.
31Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldandó, tudja, hogy nem hazudom.
32Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, meg akarván engem fogni;
33és egy ablakon át kosárban eresztettek le a kőfalon, úgy menekültem meg kezei közül.