1Dicsekednem már nem illik; mert a látomásokra és az Úr jelenéseire térek.
2Tudok egy embert Krisztusban, aki ezelőtt tizennégy esztendővel (hogy testben-e, nem tudom; vagy testen kívül-e, nem tudom: az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
3És tudom, hogy ugyanez az ember (akár testben, akár testen kívül, nem tudom; az Isten tudja;)
4elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan szavakat, melyeket nem szabad embernek kimondani.
5Az ilyen valakivel dicsekszem, önmagammal pedig nem dicsekszem, ha csak gyengeségeimmel nem.
6Ha ugyanis dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen; mert igazságot mondanék: de elhagyom, hogy valaki többet ne tartson rólam, mint amennyit lát rajtam vagy hall tőlem.
7És hogy a jelenések nagyságában el ne bízzam magamat, tövis adatott nekem a testembe, a Sátán angyala, hogy engem öklözzön, hogy felettébb el ne bizakodjam.
8Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el tőlem,
9és azt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm gyengeségben jut teljességre. Legörömesebb tehát inkább gyengeségeimmel dicsekszem, hogy szálljon reám a Krisztus ereje.
10Ezért gyönyörködöm gyengeségekben, bántalmazásokban, szükségekben, üldözésekben, szorongattatásokban Krisztusért; mert mikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.
11Bolond voltam, hogy dicsekedtem; ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem maradtam hátra a felette nagy apostolok mögött, ha semmi vagyok is.
12Az apostolság jeleit teljes kitartással vittem véghez köztetek jelekben, csodákban és erőkben.
13Mert mi az, amiben hátrányt szenvedtetek a többi gyülekezetek mögött; hacsak az nem, hogy én magam nem voltam nektek terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!
14Íme kész vagyok harmadszor hozzátok menni; és nem leszek terhetekre; mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Mert nem a gyermekek tartoznak a szülőknek kincseket gyűjteni, hanem a szülők a gyermekeknek;
15én pedig a legörömestebb költök és kiköltekezem a ti lelkeitekért; ha ti, bár én felettébb szeretlek benneteket, kevésbé szerettek is engem.
16De legyen: én nem voltam terhetekre, hanem mint ravasz ember, csellel fogtalak meg benneteket.
17Talán akiket hozzátok küldöttem, azok közül fosztottalak ki benneteket valamelyik által?
18Megkértem Tituszt, és vele elküldtem azt az atyafit; talán valamiben kifosztott benneteket Titusz? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk-e? Nem ugyanazon a nyomokon-e?
19Viszont azt hiszitek-e, hogy előttetek mentegetjük magunkat? Az Isten előtt Krisztusban beszélünk; de ezt mind, szeretteim, a ti épülésetekért.
20Mert félek, hogy ha odamegyek, valahogyan nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek szeretnélek, ti meg engem olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek; hogy ismét versengések, féltékenykedések, haragok, viszálykodások, rágalmazások, fondorlások, felfuvalkodások, zavarok lesznek köztetek,
21hogy mikor ismét odamegyek, megaláz engem az én Istenem közöttetek, és sokakat meg fogok siratni, akik azelőtt vétkeztek, és nem tértek meg a tisztátalanságból, paráznaságból és bujálkodásból, melyet elkövettek.