1Ezért láttuk jónak, mikor tovább már nem állhattuk meg, hogy magunk visszamaradjunk Athénban,
2Timótheust pedig, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját, a mi munkatársunkat a Krisztus evangéliumában elküldtük, hogy erősítsen és vigasztaljon titeket a ti hitetek felől,
3hogy senki meg ne inogjon ezekben a nyomorúságokban; mert ti magatok tudjátok, hogy mi evégre vagyunk itt.
4Mert mikor nálatok voltunk is, előre megmondtuk nektek, hogy nyomorgatni fognak bennünket, amint meg is történt, tudjátok is.
5Ezért küldtem tehát én, mikor már tovább nem állhattam meg, hogy értesüljek a ti hitetekről, hogy valamiképpen nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi munkánk.
6De most, hogy Timótheus megérkezett hozzánk tőletek, és örömmel adta nekünk hírül a ti hiteteket és szereteteteket, és hogy jó emlékezéssel vagytok rólunk mindenkor, kívánván minket látni, mint mi is titeket,
7ezért vigasztalást vettünk, atyámfiai, tibennetek, minden nyomorúságunkban és szükségünkben a ti hitetek által,
8mert most élünk, ha ti az Úrban álltok.
9Mert micsoda hálaadással tudnánk az Istennek megfizetni értetek, mindazért az örömért, amellyel örülünk miattatok a mi Istenünk előtt,
10éjjel és nappal igen nagy buzgósággal kérve, hogy láthassuk a ti orcátokat és helyrehozzuk hitetek hiányait?
11Maga pedig a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse el a mi utunkat tihozzátok;
12titeket pedig az Úr gyarapítson és tegyen bővelkedőkké a szeretetben egymáshoz és mindenkihez, amilyenek mi is vagyunk tihozzátok,
13hogy erősítse meg a ti szíveiteket, hogy legyenek szentségben feddhetetlenek a mi Istenünk és Atyánk előtt, mikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden ő szentjeivel egyetemben.