1Végezetre tehát, atyámfiai, kérünk titeket és intünk az Úr Jézusban, hogy amiképpen vettétek tőlünk, hogyan kell járnotok és Istennek tetszenetek, úgy mind jobban gyarapodjatok,
2mert tudjátok, mely parancsolatokat adtunk nektek a Krisztus Jézus által.
3Mert az az Isten akarata, a ti megszentelésetek: hogy tartsátok távol magatokat a paráznaságtól,
4tudja közületek mindenki a maga edényét megszerezni szentségben és tisztességben,
5ne kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent,
6hogy túlkapást senki ne kövessen el, és meg ne károsítsa az üzletben felebarátját; mert bosszúálló az Úr mindezekért, miképpen előbb is megmondtuk nektek, és bizonyságot tettünk.
7Mert nem tisztátlanságra hívott minket az Isten, hanem szentségre.
8Úgyhogy tehát aki ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem az Istent, ki adta is nekünk az ő Szentlelkét.
9Az atyafiúi szeretetről pedig nem szükség, hogy írjak nektek; mert ti magatok megtanultátok Istentől, hogy egymást szeressétek;
10mert gyakoroljátok is azt mindazok iránt a testvérek iránt, kik egész Macedóniában vannak. De intünk benneteket, atyámfiai, hogy még inkább gyarapodjatok,
11és becsületbeli dolognak tartsátok, hogy nyugodtak legyetek, a magatok dolgát végezzétek, és munkálkodjatok a tulajdon kezeitekkel.
12Úgy, amint nektek parancsoltuk, hogy a kívülvalók előtt tiszteletre méltóan viseljétek magatokat, és senkire ne szoruljatok.
13Nem akarom pedig, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint egyebek, akiknek reménységük nincsen.
14Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is azokat, akik elaludtak, a Jézus által elő fogja vezetni ővele együtt.
15Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, élők, akik megmaradunk az Úr eljövetelére, nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.
16Mert maga az Úr parancsszóval, arkangyal kiáltásával és Isten harsonájával leszáll az égből, és a Krisztusban meghaltak feltámadnak először;
17azután mi, élők, akik megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.
18Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.