1Mikor a filiszteusok összevonták táboraikat a háborúra, Szokónál gyűltek össze, mely Júdához tartozik; és Szokó és Azéka között táboroztak Efesz-Dammimban.
2Saul és Izráel emberei szintén összegyülekeztek és a Cser-völgyben táboroztak; és háborúra sorakoztak a filiszteusok ellen.
3És a filiszteusok a túlsó hegyen állottak, Izráel pedig az innenső hegyen állott úgy, hogy a völgy közöttük volt.
4Akkor kijött a bajvívó a filiszteusok táboraiból, Góliát a neve, Gátból való: magassága hat sing és egy arasz.
5Réz-sisak volt a fején, ő meg pikkelyes páncélba volt öltözve; és a páncél súlya ötezer réz-sekel volt.
6Réz láb-páncél a lábain; és egy rézgerely a vállai között.
7Dárdájának a nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának a hegye pedig hatszáz sekel vasból volt; és a pajzsvivő ment előtte.
8És megállt és odakiáltott Izráel csatasorainak, és azt mondta nekik: Miért vonultok ki, hadakozásra sorakozván? Nemde én vagyok a filiszteus, ti pedig Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és az jöjjön le hozzám:
9ha meg bír velem vívni és levág engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitokká; ha pedig én bírok el vele és levágom őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink és szolgálni fogtok bennünket.
10Aztán azt mondta a filiszteus: Én gyalázattal illettem Izráel sorait e mai napon; adjatok nekem valakit, hogy megvívjunk egymással.
11Mikor pedig meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezeket a beszédeit; megrettentek és féltek nagyon.
12Dávid pedig efráti embernek volt a fia. Ez Júda Bét-Leheméből, tudniillik Isai volt a neve, és nyolc fia volt neki, és az ember Saul idejében már vén volt,
13embereket hozott, akik bevonultak: Isai három nagyobbik fia ment el Saul után a háborúba. Annak a három fiának a neve pedig, akik elmentek a háborúba: Eliáb, az elsőszülött, aztán másodszülöttje Abinádáb, a harmadik pedig Sammá.
14Dávid volt pedig a legkisebb; tehát mikor a három legnagyobb elment Saul után,
15akkor Dávid elment Saultól és visszatért atyja juhait őrizni Bét-Lehembe.
16Elközelített pedig a filiszteus reggel és este; és kiállott negyven napon át.
17Egyszer azt mondta Isai fiának, Dávidnak: Vedd testvéreidnek ezt az efa pergelt gabonát és ezt a tíz kenyeret; és futtasd el a táborba testvéreidnek.
18Ezt a tíz sajtszeletet pedig vidd el az ezredesnek; és látogasd meg testvéreidet, hogy vannak, és válaszukat hozd el.
19Saul pedig, és ők és Izráel férfiai mind a Cservölgyben voltak, a filiszteusokkal hadakozván.
20És felkelt Dávid korán reggel, és a juhokat egy őrizőre hagyta, aztán megrakodott és elment, mint ahogyan Isai parancsolta neki. És mikor a szekérvárhoz érkezett, a csatarendhez kivonuló sereg akkor kiáltott riadót a hadakozásra:
21és felsorakozott Izráel is, a filiszteusok is, csatarend csatarenddel szembe.
22Dávid tehát a nála levő holmit ott hagyta a holmik őrzőjének kezén, és elfutott a csatarendhez; és mikor odaért, kérdezősködött testvérei hogyléte felől.
23És éppen mikor ővelük beszélgetett, a bajvívó, a Góliát nevű filiszteus Gátból akkor vonult fel a filiszteusok csatarendjei közül, és hasonló beszédeket beszélt; úgyhogy Dávid hallotta.
24Izráel emberei pedig, mikor meglátták az embert, mind elfutottak előle, mert nagyon féltek.
25És azt mondták Izráel emberei: Láttátok-e ezt az embert, aki itt felvonult? Mert Izráelt gyalázattal illetni vonult fel; hát azt az embert, aki ezt levágja, a király gazdaggá teszi nagy gazdagsággal, leányát is neki adja, és atyja házát szabaddá teszi Izráelben.
26Erre Dávid azt mondta a mellette álló embereknek, mondván: Mit csinálnak azzal az emberrel, aki levágja ezt a filiszteust és leveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy az élő Istennek csatarendjeit gyalázza?
27Mire a nép hasonló szóval felelt neki, mondván: így tesznek azzal az emberrel, aki ezt levágja.
28Mikor meghallotta Eliáb, a legnagyobbik testvére, hogy beszélget az emberekkel, felgerjedt Eliáb haragja Dávidra, és azt mondta: Miért is jöttél te le, és kire hagytad azt a néhány juhot a sivatagban? Ismerem én a te elbizakodottságodat és szíved gonoszságát, hogy azért jöttél le, hogy meglásd a háborút.
29Dávid pedig azt mondta: Mit tettem én most; hát nem beszélik?
30Ezzel elfordult attól egy másikhoz és hasonlóképpen szólott; nép pedig hasonlóképpen felelt neki, mint az első felelet volt.
31Mikor híre terjedt azoknak a beszédeknek, melyeket Dávid beszélt, és elmondták Saul előtt, az magához vitette őt.
32Akkor Dávid azt mondta Saulnak: Senki szíve ne csüggedjen el miatta; a te szolgád elmegy és megvív ezzel a filiszteussal.
33De Saul azt mondta Dávidnak: Nem mehetsz te ez ellen a filiszteus ellen, hogy vele hadakozzál; mert gyermek vagy te, az pedig hadakozó férfiú ifjúságától fogva.
34Dávid pedig azt mondta Saulnak: Pásztor volt a te szolgád atyjánál a juhok mellett; és ha eljött az oroszlán és medve és elvitt egyet a nyájból,
35kimentem utána, levágtam azt és kiragadtam a szájából; ha pedig ellenem állt, megragadtam a szakállát, és leütöttem és megöltem őt.
36Az oroszlánt is, a medvét is leütötte a te szolgád; úgy jár ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illette az élő Isten csatarendjeit.
37És azt mondta Dávid: Az Úr, aki kiragadott engem az oroszlán kezéből és a medve kezéből, ő ki fog engem ragadni ennek a filiszteusnak kezéből; amire azt mondta Saul Dávidnak: Eredj, és az Úr legyen veled.
38És felöltöztette Saul Dávidot a maga ruháiba, és réz-sisakot tett a fejébe; és páncélba öltöztette őt.
39De mikor felkötötte Dávid a kardját a ruhája fölé és úgy akart járni, mert még nem próbálta; akkor azt mondta Dávid Saulnak: Nem tudok ezekben járni, mert még nem próbáltam, ezzel levetette őket Dávid magáról.
40Hanem kezébe vette botját és kiválasztott magának öt sima követ a patakból és azt beletette pásztor készségébe, mely vele volt, tudniillik a táskába, parittyája pedig kezében volt: így közeledett a filiszteushoz.
41A filiszteus is folyton közeledett Dávidhoz; és az az ember, aki a pajzsot vitte előtte.
42Mikor aztán rátekintett a filiszteus és meglátta Dávidot, lenézte őt; mert gyermek volt, bár piros, szép megjelenésű.
43És azt mondta a filiszteus Dávidnak: Hát eb vagyok én, hogy te botokkal jössz reám? És Istenével káromolta a filiszteus Dávidot.
44És azt mondta a filiszteus Dávidnak: Jösszte ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak és a mező vadainak!
45Dávid pedig azt mondta a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és gerellyel jössz énreám; én pedig a seregek Urának nevével megyek tereád, aki Izráel csatarendjeinek Istene, akiket te gyalázattal illettél.
46E mai nap kiszolgáltat téged az Úr az én kezembe, és leváglak téged és leveszem a fejedet rólad; a filiszteusok táborának hulláit pedig e mai napon az ég madarainak és a mező vadainak adom: és megtudja az egész föld, hogy van Istene Izráelnek;
47és megtudja ez az egész gyülekezet, hogy nem karddal és dárdával szabadít meg az Úr; hanem az Úré a viadal, és ő ad kezünkbe titeket.
48Mikor aztán a filiszteus felkelt és ment, hogy szembeszálljon Dáviddal; Dávid is hamar harci állásba futott a filiszteussal szemben.
49Akkor Dávid kinyújtotta a kezét a készségbe és kivett onnét egy követ, és parittyával homlokon dobta a filiszteust úgy, hogy a kő belemélyedt a homlokába, és ő arccal a földre esett.
50Mikor így erőt vett Dávid a filiszteuson egy parittyával és egy kővel, és úgy leütötte és megölte a filiszteust, hogy kard nem is volt Dávid kezében:
51tudniillik odafutott Dávid, a filiszteus mellé állt, fogta annak kardját, kivonta hüvelyéből és megölte őt és levágta vele a fejét. És mikor a filiszteusok látták, hogy meghalt az ő hősük, megfutamodtak.
52Izráel és Júda emberei pedig felkeltek, riadót kiáltottak és üldözték a filiszteusokat völgynek menet egészen Ekron kapuiig; és hullottak a filiszteusok hullái a saarajimi úton Gátig és Ekronig.
53Mikor aztán visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, kifosztották táboraikat.
54Dávid pedig vette a filiszteus fejét és bevitte Jeruzsálembe; felszerelését meg sátorába tette.
55Saul pedig mikor látta, hogy Dávid hogyan vonult ki a filiszteus ellen, azt mondta Ábnernek, az ő hadvezérének: Kinek a fia is ez a gyermek, Ábner? Ábner pedig azt mondta: El a te lelked, oh király, hogy nem tudom.
56És azt mondta a király: Kérdezd meg te, kinek a fia is ez az ifjú.
57Mikor aztán viszszatért Dávid a filiszteus megveréséből, fogta őt Ábner és bevitte Saul elé; úgy, hogy a filiszteus feje a kezében volt.
58És azt mondta neki Saul: Kinek a fia vagy te, gyermekem? Dávid pedig azt mondta: A te szolgádnak, a bétlehemi Isainak a fia vagyok.