1azt mondta az Úr Sámuelnek: Meddig szomorkodsz Saulért, holott én megvetettem őt, hogy ne legyen király Izráel felett? Töltsd meg szarudat olajjal és eredj, elküldelek téged a bét-lehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.
2És azt mondta Sámuel: Hogy mehetnék? Ha meghallja Saul, megöl engem. És azt mondta az Úr: Egy üsző borjút vígy magaddal, és mondd: Az Úrnak áldozni jöttem.
3És hívd meg Isait az áldozatra; akkor én tudtodra adom mit tégy, és kend fel nekem azt, akit mondani fogok neked.
4És megtette Sámuel, amit az Úr szólott; és mikor megérkezett Bét-Lehembe, reszketve mentek elébe a város vénei, és azt mondták: Szerencsésen érkeztél?
5És azt mondta: Szerencsésen. Áldozni jöttem az Úrnak, szenteljétek be magatokat és jertek el velem az áldozatra; aztán beszentelte Isait és fiait, és meghívta őket az áldozatra.
6És történt, hogy mikor megérkeztek és meglátta Eliábot; azt mondta: Bizonyára az ő felkentje van az Úr előtt.
7De azt mondta az Úr Sámuelnek: Ne tekints megjelenésére, se termetére, magasságára, mert elvetettem őt; mert nem azt nézem, amit az ember néz, mert az ember a látszatra néz, az Úr pedig a szívre néz.
8Akkor Abinádábot szólította Isai és elléptette őt Sámuel előtt; de az azt mondta: Ezt sem választotta az Úr.
9Akkor elléptette Isai Sammát; de azt mondta: Ezt sem választotta az Úr.
10Így elléptette Isai az ő hét fiát Sámuel előtt; de azt mondta Sámuel Isainak: Ezeket nem választotta az Úr.
11És azt mondta Sámuel Isainak: Nincsenek többen az ifjak? És azt mondta: Még hátravan a legkisebb, az éppen a juhokat legelteti. És azt mondta Sámuel Isainak: Küldj el és hozd ide őt, mert nem megyünk el, míg ő ide nem jön.
12Elküldött tehát és elhozatta őt, ő pedig piros volt, szép szemekkel, és jó megjelenésű; és azt mondta az Úr: Kelj fel, kend fel őt, mert ő az.
13Akkor vette Sámuel az olajszarut és felkente őt testvérei között; és Dávidra szállt az Úrnak lelke attól a naptól fogva és tovább. Sámuel pedig felkelt és elment Rámába.
14Miután az Úrnak lelke eltávozott Saultól; gonosz lélek szokta őt ijegetni az Úrtól.
15:És azt mondták Saul szolgái neki: íme most Istennek egy gonosz lelke ijeget téged:
16csak mondja a mi urunk, szolgáid, akik előtted vannak, majd keresnek valakit, aki tud hárfán játszani; és akkor, ha reád jön Istennek egy gonosz lelke, amint ő penget kezével, jobban leszel.
17Akkor azt mondta szolgáinak Saul: Hát szemeljetek ki nekem valakit, aki jól hárfázik, és hozzátok el hozzám.
18Erre megszólalt egy a legények közül és azt mondta: Én már szemeltem ki: a bét-lehemi Isainak van egy fia, aki tud hárfázni, amellett erős vitéz, hadakozó férfi, értelmes beszédű és formás ember; és az Úr vele van.
19Erre Saul követeket küldött Isaihoz; és azt mondta: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhoknál van.
20Isai pedig vett egy szamarat, kenyérrel, egy tömlő borral és egy kecskegödölyével; és elküldte fia, Dávid által Saulnak.
21Mikor pedig Dávid megérkezett Saulhoz és megállt előtte; az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lett neki.
22És elküldött Saul Isaihoz, mondván: Hadd álljon Dávid énelőttem, mert kedvet talált szemeimben.
23És mikor rájött Saulra Isten lelke, vette Dávid a hárfát és pengette kezével; és Saul megkönnyebbült és jobban lett, és eltávozott róla a gonosz lélek.