1Ezért azt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy téged királlyá kenjelek az ő népe felett, Izráel felett; most tehát hallgass az Úr beszédeinek szavára.
2Ezt mondja a seregek Ura: Meglátogatom, amit Amálek Izráellel cselekedett; hogy útját állta neki, mikor feljött Egyiptomból:
3most menj, verd meg Amáleket, és vesd örök szentség alá őt és mindenét, amije van, és ne könyörülj rajta; hanem öld meg férfitól asszonyig, gyermektől csecsemőig; ökörtől juhig, tevétől szamárig.
4És felhívta Saul a népet és szemlére állította őket Teláimban, kétszázezer gyalogost, és tízezer embert Júdából.
5Mikor megérkezett Saul Amálek városához; lesbe állt a völgyben,
6a kénieknek pedig azt mondta Saul: Menjetek, távozzatok el, menjetek le az amálekiek közül, nehogy elveszejtselek téged is vele; pedig te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiával, mikor feljöttek Egyiptomból. Mikor aztán eltávoztak a kéniek Amálek közül,
7megverte Saul Amáleket; Havilától addig, amerre Súrba mennek, mely Egyiptomtól keletre van.
8És Agagot, Amálek királyát elfogta élve; az egész népet pedig örök szentség alá vetette kardnak élével.
9De megkönyörült Saul és a nép Agagon és a juhoknak és marháknak, a másodrendűeknek is legjaván, és a bárányokon és mindenen, ami jó volt, és azokat nem akarták örök szentség alá vetni; hanem minden jószágból, ami hitvány és leromlott volt, azt vetették örök szentség alá.
10És lett az Úr szava Sámuelhez, mondván:
11Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert hátratért tőlem és szavaimat nem valósította meg. Ezen haragra gerjedt Sámuel, és segítségért kiáltott az Úrhoz egész éjszaka.
12És mikor reggel korán felkelt, hogy Saul elé menjen, jelentették Sámuelnek, mondván: Saul Kármelbe érkezett és ott oszlopot állított magának, aztán megfordult, továbbment, és lement Gilgálba.
13Mikor Sámuel megérkezett Saulhoz, azt mondta neki Saul: Légy áldott az Úrtól! Megvalósítottam az Úr beszédét.
14Sámuel pedig azt mondta: És mi ez a juhbégetés a fülemben, és az a marhabőgés, amit hallok?
15És azt mondta Saul: Az amálekiektől hozták ezeket, mert megkönyörült a nép a juhok és marhák legjaván, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; de a többit örök szentség alá vetettük.
16Akkor azt mondta Sámuel Saulnak: Hagyd el, hadd mondjam meg neked, mit beszélt az Úr hozzám az éjjel; az pedig azt mondta neki: Beszélj.
17És azt mondta Sámuel: Nemde, bár kicsiny voltál a magad szemeiben, te lettél Izráel törzseinek feje; és felkent téged az Úr királlyá Izráel felett?
18És elküldött téged az Úr egy útra; és azt mondta neked: Menj és vesd örök szentség alá a bűnösöket, Amáleket, és hadakozzál ellene, míg ki nem pusztítod őket.
19Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára; és rohantál rá a martalékra, és tetted azt, ami gonosz az Úr szemeiben?
20És azt mondta Saul Sámuelnek: Én hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre küldött engem az Úr; és elhoztam Agagot, Amálek királyát, Amáleket pedig örök szentség alá vetettem.
21De a nép vett a martalékból juhot és marhát az örök szentség zsengéjéül, hogy megáldozza az Urnak, a te Istenednek Gilgálban.
22Sámuel pedig azt mondta: Vajon az Úr előtt van olyan kedves az égő áldozat és vágóáldozat, mint az Úr szavára való hallgatás? Íme: engedelmesség jobb az áldozatnál, és szófogadás a kosok kövérénél.
23Mert az engedetlenség olyan bűn, mint a varázslás, és a konokság, mint a bálvány és a házi istenek; mivel megvetetted az Úr szavát, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
24Akkor azt mondta Saul Sámuelnek: Vétkeztem, hogy áthágtam az Úr parancsát és a te szavaidat; de féltem a néptől, azért hallgattam szavukra.
25Most tehát bocsásd meg, kérlek, bűnömet; és térj vissza velem, hogy leboruljak az Úr előtt.
26De Sámuel azt mondta Saulnak: Nem térek vissza veled; mivel megvetetted az Úr beszédét, az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett.
27Ezzel megfordult Sámuel, hogy elmenjen; de az megragadta felöltőjének szárnyát úgy, hogy elszakadt.
28Mire azt mondta neki Sámuel: Leszakította az Úr Izráel királyságát rólad ma: és felebarátodnak adja azt, aki jobb náladnál.
29És Izráel Dicsősége nem is hazudik és nem érez megbánást; mert nem ember ő, hogy megbánást érezzen.
30De az azt mondta: Vétkeztem, de kérlek, tisztelj meg népem vénei előtt és Izráel előtt; és térj velem vissza, hogy leboruljak az Úr előtt, a te Istened előtt.
31Így visszatért Sámuel Saul után; és miután Saul leborult az Úr előtt,
32Sámuel azt mondta: Hozzátok ide hozzám Agagot, Amálek királyát! És mikor Agag odament hozzá kényesen, azt gondolta Agag: Bizonyára eltávozott a halál keserűsége;
33Sámuel pedig azt mondta: Miképpen a te kardod asszonyokat fosztott meg gyermeküktől, úgy fosztassék meg asszonyoknál inkább a te anyád; és ezzel feldarabolta Sámuel Agagot az Úr előtt Gilgálban.
34Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig felment haza Saul Gibeájába.
35És Sámuel többé nem látogatta meg Sault halála napjáig; mert Sámuel szomorkodott Saulért. Mivel az Úr megbánta, hogy Sault királlyá tette Izráel felett,