1Aztán kiválasztott magának Saul háromezeret Izráelből, és kétezer Saullal volt Mikmászban és Bétél hegyvidékén, és ezer Jónátánnal volt Benjámin Gibeájában; a nép többi részét pedig elbocsátotta, kit-kit a maga sátorába.
2Mikor Saul egy éves király volt, vagy két éve uralkodott Izráelben,
3Jónátán levágta a filiszteusok hivatalnokát, aki Gibeában volt, és meghallották a filiszteusok; Saul pedig megfúvatta a kÚrtöt az egész országban, mondván: Hallják meg a héberek.
4És meghallotta egész Izráel, mondván: Levágta Saul a filiszteusok hivatalnokát és meg is utálták Izráelt a filiszteusok; mire összehívták a népet Saul mögé Gilgálba.
5És összegyűltek a filiszteusok Izráellel hadakozni, harmincezer szekér, hatezer lovas, és nép oly sok, mint a föveny a tenger partján; és felvonultak és tábort ütöttek Mikmászban, Bét-Áventől keletre.
6Mikor Izráel emberei látták, hogy bajban vannak, mert szorongatják a népet; elrejtőzött a nép a barlangokba, bozótokba, sziklákba, pincékbe és vermekbe.
7Egyes héberek át is mentek a Jordánon Gád és Gileád országába; Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép ott reszketett mögötte.
8Mikor várt hét napig, a Sámuel által kitűzött időig, és nem érkezett meg Sámuel Gilgálba, a nép pedig elszéledt mellőle; [1Sám10,8]
9akkor azt mondta Saul: Hozzátok ide hozzám az égő áldozatot és a visszafizetési áldozatokat; és megáldozta az égő áldozatot.
10De alighogy bevégezte az égő áldozat bemutatását, már megérkezett Sámuel. Mikor Saul kiment elébe, hogy őt üdvözölje,
11azt mondta Sámuel: Mit cselekedtél? És azt mondta Saul: Mikor láttam, hogy a nép elszéledt mellőlem és te nem érkeztél meg a kitűzött időre, a filiszteusok pedig össze vannak gyűlve Mikmászba:
12azt gondoltam, most lejönnek reám a filiszteusok Gilgálba, és én az Úr színét nem kérleltem meg; tehát tÚrtőztettem ugyan magamat, de az égő áldozatot mégis megáldoztam.
13Erre Sámuel azt mondta Saulnak: Bolondul cselekedtél: nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsát, melyet parancsolt néked, pedig most örökre megerősítette volna az Úr királyságodat Izráel felett.
14De most már királyságod nem fog megállani; keresett az Úr magának egy szíve szerint való embert és azt rendelte az Úr fejedelmül népe fölé, mert te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked.
15Mikor Sámuel felkelt és felment Gilgálból Benjámin Gibeájába; Saul szemlére állította a még vele levő népet, mintegy hatszáz embert.
16Aztán Saul és fia, Jónátán meg a még velük levő nép Benjámin Gibeájában szállt meg; a filiszteusok pedig Mikmászban táboroztak.
17És a dúló sereg a filiszteusok táborából három csapatban jött ki: egy csapat az ofrai útra fordult Suál földének;
18egy csapat a bét-horoni útra fordult; egy csapat pedig a Ceboim völgyére néző határ útjára fordult a sivatagnak.
19És kovács nem volt található Izráel egész országában; mert azt mondták a filiszteusok: Nehogy kardot vagy dárdát csináltassanak a héberek.
20Úgyhogy egész Izráel a filiszteusokhoz járt be, hogy ki-ki megkalapáltassa ekevasát, kapáját, fejszéjét és ásóját;
21és valahányszor eltompultak az ekevasak, a kapák, háromágú villa és a fejszék élei; és az ösztökét kiegyenesíteni.
22Így történt aztán, hogy a háború napján nem volt található kard és dárda az egész nép kezében, mely Saullal és Jónátánnal volt; csak Saulnál és fiánál, Jónátánnál volt található.
23Mivel pedig a filiszteusok előörse kijött Mikmász szorosához,