1Akkor azt mondta Sámuel egész Izráelhez: íme hallgattam szavatokra
2mindenben, amit mondtatok nekem; és tettem fölétek királyt.És most íme a király jár előttetek és én megöregedtem és megőszültem, és ihol fiaim vannak veletek; pedig én jártam előttetek ifjúságomtól fogva mind e mai napig.
3Itt vagyok, tegyetek ellenem tanúságot az Úr előtt és az ő felkentje előtt, kinek az ökrét vettem el? Es kinek a szamarát vettem el? És kit nyomtam el, kit törtem le? És kinek a kezéből fogadtam el váltságot, hogy azzal szemeimet eltakarjam? És visszatérítem nektek.
4És azt mondták: Nem nyomtál el bennünket, nem törtél le bennünket; és nem vettél el senki kezéből semmit.
5Erre azt mondta nekik: Tanú az Úr ellenetek és tanú az ő felkentje e mai napon, hogy semmit nem találtatok a kezemben; és azt mondták: Tanú.
6Sámuel pedig azt mondta a népnek: Az az Úr, aki teremtette Mózest és Áront, és aki felhozta atyáitokat Egyiptom országából.
7És most álljatok elő, hadd vitathassam meg veletek az Úrnak minden igazságát, amit cselekedett veletek és atyáitokkal.
8Mikor Jákób bement Egyiptomba, és segítségért kiáltottak atyáitok az Urhoz: akkor az Úr Mózest és Áront küldötte el, és ők hozták ki atyáitokat Egyiptomból, és telepítették le őket ezen a helyen.
9Mikor elfelejtették az Urat, az ő Istenüket, és kiszolgáltatta őket Sziszerának, Hácor hadvezérének kezébe, aztán a filiszteusok kezébe, aztán Móáb királyának kezébe, akik harcoltak ellenük;
10és ők segítségért kiáltottak az Úrhoz és azt mondták: Bűnbe estünk, mert elhagytuk az Urat, és a baálokat és az Astártékat szolgáltuk; de most ragadj ki bennünket ellenségeink kezéből és téged fogunk szolgálni:
11akkor az Úr Jerubbaált, aztán Bedánt, aztán Jeftét, aztán Sámuelt küldötte el; és kiragadott benneteket ellenségeitek kezéből körös-körül, úgyhogy biztonságban laktatok.
12Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, Ammon fiainak királya jött el reátok; akkor azt mondtátok nekem: Nem, hanem király uralkodjon rajtunk. Bár az Úr, a ti Istenetek a ti királyotok,
13de most itt van a király, akit előnyben részesítettetek, akit kértetek; íme hát adott az Úr királyt fölétek.
14Ha az Urat félitek és őt szolgáljátok és hallgattok a szavára és az Úr parancsának ellene nem szegültök; akkor megmaradtok mind ti, mind a király, aki uralkodik rajtatok az Úr után, a ti Istenetek után.
15De ha nem hallgattok az Úr szavára, és ellene szegültök az Úr parancsának; akkor az Úr keze rajtatok lesz és királyotokon.
16És most még álljatok elő és lássátok ezt a nagy dolgot, melyet az Úr szemeitek előtt ezennel cselekszik.
17Ugye búzaaratás van most? Kiáltok az Úrhoz, és mennydörgést és esőt ad: hogy megtudjátok, hogy nagy a ti gonoszságtok az Úr szemeiben, melyet elkövettetek, mikor királyt kértetek magatoknak.
18Ezzel kiáltott Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott a napon; úgyhogy az egész nép nagyon félt az Úrtól és Sámueltől.
19És azt mondta az egész nép Sámuelnek: Imádkozzál szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk; mert minden bűnünket azzal a rosszal tetéztük, hogy királyt kértünk magunknak.
20De Sámuel azt mondta az egész népnek: Ne féljetek, hogy megtettétek mindezt a gonoszt; csak el ne térjetek az Úrtól, és szolgáljátok az Urat teljes szívetekből.
21Tehát ne térjetek el éppen hiábavalóságok után, melyek nem használnak és meg nem szabadítanak, mert hiábavalóságok.
22Hanem az Úr nem hagyja el népét az ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé tegyen.
23Tőlem is távol legyen, hogy bűnt kövessek el az Úr ellen, megszűnvén értetek imádkozni; sőt tanítani foglak benneteket a jó és igaz útra.
24Csak féljétek az Urat és szolgáljátok őt híven teljes szívetekből; mert lássátok, mely nagy dolgot cselekedett veletek!
25Ha pedig rosszra rosszat tesztek; mind ti, mind királyotok elvesztek.