1Történt pedig ezek után a dolgok után, hogy egy szőlője volt a jizréeli Nábótnak, aki Jizréelben volt; Áhábnak, Izráel királyának palotája mellett;
2és szólt Áháb Nábótnak, mondván: Add nekem a szőlődet, hogy legyen nekem veteményes kertemmé, mert közel van az én házam mellett, és én adok neked helyette egy annál jobb szőlőt, ha neked úgy tetszik, pénzt adok neked ennek árába.
3De azt mondta Nábót Áhábnak: Az Úr őrizzen engem attól, hogy neked adjam ősi örökségemet!
4És Áháb rosszkedvűen és haragosan érkezett haza a miatt a szó miatt, amit az jizréeli Nábót szólt neki, hogy azt mondta: Nem adom neked ősi örökségemet; és lefeküdt ágyára és elfordította arcát és nem evett kenyeret.
5Akkor bement hozzá felesége, Izébel; és beszélt hozzá: Miért oly rosszkedvű a lelked, hogy kenyeret nem eszel?
6Erre elbeszélte neki: Szóltam a jizréeli Nábótnak, és azt mondtam neki: Add nekem a szőlődet pénzért, vagy ha te kívánod, szőlőt adok neked helyette; és azt mondta: Nem adom neked szőlőmet!
7Felesége, Izébel pedig azt mondta neki: Neked most királyi hatalmat kell gyakorolnod Izráelen; kelj fel, egyél kenyeret és legyen jó kedved, majd én neked adom a jizréeli Nábót szőlőjét.
8Ezzel leveleket írt Áháb nevében és megpecsételte az ő pecsétjével; és elküldte a leveleket a városabeli vénekhez és nemesekhez, akik Nábóttal együtt laktak.
9És azt írta a levelekben, mondván: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére.
10Aztán ültessetek két mihaszna embert vele szemben, akik tegyenek ellene tanúbizonyságot, mondván: Káromoltad Istent és a királyt; erre vigyétek ki és kövezzétek meg őt, hogy haljon meg.
11És úgy cselekedtek városának emberei, a vének és a nemesek, akik városában laktak, mint ahogyan megküldte nekik Izébel; mint ahogyan meg volt írva a levelekben, melyeket hozzájuk küldött.
12Böjtöt hirdettek; és Nábótot a nép élére ültették.
13Akkor bejött a két mihaszna ember, és leültek vele szemben. És tanúbizonyságot tettek a mihaszna emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Káromolta Nábót Istent és a királyt! Erre kivitték őt a városon kívül és megkövezték őt kövekkel, és meghalt.
14Akkor küldöttek Izébelhez, mondván: Meg van kövezve Nábót, és meghalt.
15És mikor Izébel hallotta, hogy meg van kövezve Nábót és meghalt; azt mondta Izébel Áhábnak: Kelj fel, vedd birtokba a jizréeli Nábót szőlőjét, melyet pénzért nem akart neked adni, mert már nem él Nábót, mert meghalt.
16Így történt, hogy mikor Áháb hallotta, hogy Nábót meghalt; felkelt Áháb, hogy lemenjen a jizréeli Nábót szőlőjébe, birtokba venni azt.
17Akkor lett az Úr szava a tisbi Illyéshez, mondván:
18Kelj fel, menj le Áháb elé, Izráel királya elé, aki Samáriában van; éppen most Nábót szőlőjében van, ahova lement, hogy birtokba vegye;
19és szólj neki, mondván: Így mondta az Úr: Hát öltél és örököltél is? Aztán szólj neki, mondván: Így mondta az Úr: Amely helyen az ebek Nábót vérét felnyalták, nyalják fel az ebek a te véredet is.
20És mikor Áháb azt mondta Illyésnek: Hát megtaláltál, ellenségem?; az azt mondta: Megtaláltalak, amiért eladtad magadat, hogy azt tedd, ami rossz az Úr szemeiben.
21Íme én veszedelmet hozok reád és kiseperlek az utolsóig; és kiirtom Áhábnak hímjét, kötöttet és szabadot Izráelben.
22És olyanná teszem házadat, mint Járobeámnak, Nebát fiának házát, és mint Baesának, Ahija fiának házát; az ingerlés miatt, hogy felingereltél és bűnbe vitted Izráelt.
23Izébel felől is szólt az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Izébelt Jizréel mellvédjén.
24Akije Áhábnak a városban hal meg, az ebek eszik meg; akije a mezőn hal meg, az ég madarai eszik meg.
25(De nem is volt, aki úgy eladta volna magát, mint Áháb, hogy azt tegye, ami rossz az Úr szemeiben; mert őt a felesége, Izébel izgatta.
26Úgyhogy ő nagyon undok dolgokat cselekedett, amennyiben a bálványokat követte; egészen úgy, mint az emoriak cselekedtek, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől.)
27És történt, hogy amint hallotta Áháb ezeket a beszédeket, megszaggatta ruháit, zsákruhát vett testére és böjtölt; zsákruhába is feküdt le, és halkan járt.
28Ekkor lett az Úr szava a tisbi Illyéshez, mondván:
29Láttad-e, hogy megalázta magát Áháb előttem? Mivelhogy megalázta magát előttem, nem az ő idejében hozom a veszedelmet, fia idejében hozom el a veszedelmet házára.