1És úgy maradtak esztendeig; nem volt háború Szíria között és Izráel között.
2A harmadik évben azonban, mikor Jósafát, Júda királya lement Izráel királyához,
3azt mondta Izráel királya az ő szolgáinak: Tudjátok-e, hogy Rámót-Gileád a miénk; és mi hallgatunk, ahelyett, hogy elvennők azt Szíria királyának kezéből.
4Jósafátnak pedig azt mondta: Eljössz-e velem a háborúba Rámót-Gileádba? Mire azt mondta Jósafát Izráel királyának: Én úgy mint te, az én népem úgy, mint a te néped, lovaim úgy, mint a te lovaid.
5Akkor azt mondta Jósafát Izráel királyának: Most tudakold meg, kérlek, az Úr szavát.
6Erre Izráel királya összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és azt mondta nekik: Hadba vonuljak-e Rámót-Gileád ellenvagy elhagyjam? Azt mondták: Vonulj fel, és az Úr a király kezébe adja.
7De Jósafát azt mondta: Nincs még itt az Úrnak egy prófétája, hogy tudakozódjunk tőle?
8És azt mondta Izráel királya Jósafátnak: Van még egy ember, akitől meg lehet kérdezni az Urat, de én azt gyűlölöm, mert nem szokott nekem jót prófétálni, hanem rosszat: Mikája, a Jimlá fia; mire Jósafát azt mondta: Ne mondjon ilyet a király.
9Izráel királya pedig szólított egy kamarást; és azt mondta: Hamar Mikáját, Jimlá fiát!
10Ezalatt Izráel királya és Jósafát, Júda királya Samária kapunyílásának piacán ültek, ki-ki a maga trónján, díszbe öltözve; és a próféták mind ott prófétáltak előttük.
11És Cidkijjá, a Kenaáná fia vas-szarvakat csinált magának; és azt mondta: Ezekkel ökleled fel a szíreket, míg meg nem semmisíted őket.
12A többi próféták is így prófétáltak, mondván: Vonulj fel Rámót-Gileádba és szerencsés leszel, mert az Úr kezébe adja a királynak.
13A követ pedig, aki elment Mikáját elhívni, beszélt neki, mondván: Nézd csak, kérlek, a próféták szava egyhangúlag jó a királynak; legyen hát a te szavad olyan, mint azoké, te is szólj jót.
14De Mikája azt mondta: Él az Úr, hogy amit mondani fog nekem az Úr, azt szólom.
15Mikor odaért a királyhoz, azt mondta neki a király: Mikája, hadba vonuljak-e Rámót-Gileád ellen vagy elhagyjuk? És azt mondta neki: Vonulj fel és szerencsés leszel, mert az Úr kezébe adja a királynak.
16Erre azt mondta neki a király: Hányszor eskesselek meg, hogy nekem csak valóságot beszélj az Úr nevében?
17Akkor azt mondta: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek nincs pásztoruk; és az Úr azt mondta: Nincs ezeknek uruk, térjen vissza ki-ki az ő házához békességben.
18Izráel királya pedig azt mondta Jósafátnak: Ugye mondtam neked, nem szokott nekem jót jövendölni, csak rosszat.
19Továbbá azt mondta: Halld meg azért az Úr szavát: láttam az Urat trónján ülni és az egész mennyei sereget mellette állani jobbról és balról.
20És azt mondta az Úr: Ki csábítja felvonulásra Áhábot, hogy aztán elessék Rámót-Gileádban?; mire egyik egyet, másik mást mondott.
21Akkor kijött ez a szellem, az Úr elé állt, és azt mondta: Én elcsábítom őt; az Úr pedig azt mondta neki: Mivel?
22Azt mondta: Elmegyek, és hazugság szelleme leszek minden prófétájának szájában; erre azt mondta: Csábítsd el, el is tudod, eredj, és tégy úgy!
23Most tehát íme az Úr hazugság szellemét adta mindezeknek a prófétáidnak szájába; mert az Úr veszedelmet szólt felőled.
24Erre Cidkijjá, Kenaáná fia odalépett, állon ütötte Mikáját és azt mondta: Hol ment át az Úr szelleme tőlem, hogy veled beszéljen?
25Mikája pedig azt mondta: Majd meglátod azon a napon, melyen egyik szobából a másik szobába mégy, hogy elrejtőzzél.
26Erre Izráel királya azt mondta: Fogd meg Mikáját és vidd vissza őt Ámonhoz, a város fejéhez, és Jóás királyfihoz;
27és mondd: Így mondta a király: Tegyétek ezt a börtönbe; és tartsátok szűk kenyéren és szűk vízen, amíg megjövök békével.
28Amire Mikája azt mondta: Ha valóban visszatérsz békével, nem az Úr szólt általam. Majd azt mondta: Halljátok meg népek mind.
29És mikor felvonult Izráel királya és Jósafát, Júda királya Rámót-Gileádba,
30azt mondta Izráel királya Jósafátnak: Álruhába kell öltöznöm és úgy mennem a hadakozásba, de te öltözz a magad ruháidba; és álruhába öltözött, Izráel királya úgy ment bele a hadakozásba.
31Tudniillik Szíria királya parancsot adott a vele levő harci szekerek harminckét vezetőjének, mondván: Ne hadakozzatok se kicsinnyel, se naggyal; egyedül csak Izráel királyával.
32Így történt, hogy mikor meglátták a harci szekerek vezetői Jósafátot, és azt gondolták, hogy bizonyára ő az Izráel királya; hát odafordultak, hogy ellene hadakozzanak.
33De mikor Jósafát felkiáltott, és a harci szekerek vezetői látták, hogy nem Izráel királya ő; akkor visszafordultak tőle.
34Egy ember pedig meghúzta az íjat véletlenre, és eltalálta Izráel királyát a páncélöv között és a vért között; mire azt mondta kocsisának: Fordulj meg és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem.
35De a hadakozás felhágott azon a napon, és a király állva maradt a szekérben a szírek előtt; estére azonban meghalt, mert kifolyt a vér a sebből a szekér belsejébe.
36És végigment a riadó a táboron, mikor a nap leszállt, mondván: Ki-ki városába, ki-ki földjére!
37Miután a király meghalt, bementek Samáriába; és Samáriában temették el a királyt.
38Mikor a szekeret mosták Samária halastavában, az ebek nyalták a vérét, a parázna nők pedig fÚrödtek; az Úr szava szerint, melyet szólott.
39Áhábnak egyéb dolgai pedig, és minden, amit tett, valamint az elefántcsont ház, melyet épített, és minden város, melyet megépített; tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben.
40Mikor Áháb elaludt atyáival; fia, Ahazjá lett helyébe a király.
41Jósafát pedig, Ászá fia Áhábnak, Izráel királyának negyedik évében lett király Júda felett.
42És Jósafát harmincöt éves volt, mikor királlyá lett és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának a neve pedig Azubá, Silhi leánya volt.
43És egészen atyja, Ászá utján járt, attól nem tért el; azt cselekedvén, ami helyes az Úr szemeiben.
44Csak a bámák nem szűntek meg; a nép még áldozott és tömjénezett a bámákon.
45Izráel királyával pedig békében élt Jósafát.
46Egyéb dolgai pedig Jósafátnak, és győzelme, melyet szerzett, és amit hadakozott; tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben.
47És a szerelempapok maradványát, ami megmaradt atyja, Ászá napjaiban, kiseperte az országból.
48Edomban pedig nem volt király, egy helytartó volt király.
49És Jósafát Tarsis-hajókat csináltatott, hogy Ofirba menjenek aranyért, de nem mentek; mert összetörtek a hajók Ecjon-Geberben.
50Akkor mondta Ahazjá, Áháb fia Jósafátnak: Járjanak az én szolgáim a te szolgáiddal a hajókon, de Jósafát nem egyezett bele.
51És mikor Jósafát elaludt az ő atyáival és eltemettetett atyáival atyja, Dávid városában; fia, Jórám lett helyébe a király. Izráelben
52Ahazjá, Áháb fia Jósafátnak, Júda királyának tizenhetedik évében lett király Izráel felett Samáriában; és két esztendeig uralkodott Izráel felett.
53És azt tette, ami rossz az Úr szemeiben; tudniillik atyja útján és anyja útján járt, Járobeámnak, a Nebát fiának útján, aki bűnbe vitte Izráelt. 54 És szolgálta a Baált és leborult előtte; így ingerelte az Urat, Izráel Istenét, egészen úgy, mint atyja cselekedett.