1Benhadad pedig, Szíria királya, összegyűjtötte egész haderejét, úgyhogy harminckét király volt vele, és ló és harci szekér; és felvonult és ostrom alá vette Samáriát, és hadakozott ellene.
2És követeket küldött Áhábhoz, Izráel királyához a városba,
3és azt mondta neki: Így mondta Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém; feleségeid és legderekabb fiaid is az enyémek.
4Izráel királya pedig felelt és azt mondta: Amint mondtad, uram király: tied vagyok én, és mindenem, amim van.
5Erre megint visszajöttek a követek és azt mondták: Így mondta Benhadad, mondván: Ha megüzentem neked, hogy ezüstödet és aranyadat, feleségeidet és fiaidat nekem kell adnod:
6holnap ilyenkor bizonnyal elküldöm hozzád szolgáimat, hogy kutassák ki házadat és szolgáid házát; és akkor mindent, ami szemeidnek kedves, magukhoz vesznek és elhoznak.
7Akkor hívatta Izráel királya az ország véneit mind, és azt mondta: Most megérthetitek és beláthatjátok, hogy ez rosszat akar; hiszen mikor hozzám küldött feleségeimért és fiaimért, ezüstömért és aranyamért, hát nem tagadtam meg tőle.
8Erre azt mondták neki a vének mind és az egész nép: Ne engedj és ne egyezzél bele!
9Tehát azt mondta Benhadad követeinek: Mondjátok meg uram királyomnak: Amit először üzentél szolgádnak, mindent megteszek, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Mikor a követek elmentek és megvitték a szót,
10arra üzent neki Benhadad és azt mondta: Úgy tegyenek velem az istenek és úgy folytassák; hogy Samária pora markonként sem lesz elég annak az egész népnek, mely nyomomban van.
11Erre felelt Izráel királya és azt mondta: Aki övét felköti, ne dicsekedjék úgy, mint aki leoldja.
12És mikor az ezt a szót meghallotta, éppen ivott a királyokkal a sátorban, azt mondta szolgáinak: Fejlődjetek fel!; és felfejlődtek a város ellen.
13Akkor egyszerre egy próféta lépett Áhábhoz, Izráel királyához, és azt mondta: Így mondta az Úr: Látod ezt az egész nagy sokaságot? Íme én kezedbe adom azt ma, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr.
14Áháb pedig azt mondta: Ki által? Azt mondta: Így mondta az Úr: A tartományok fejedelmeinek legényei által. Erre azt mondta: Ki kezdje a hadakozást? Azt mondta: Te.
15Tehát szemlére állította a tartományok fejedelmeinek legényeit, és kétszázharmincketten voltak; és azután szemlére állította a többi népet, Izráel fiait mind, hétezeren voltak.
16Aztán kivonultak délben; Benhadad akkor éppen ivott részegen a sátorokban a királyokkal, a harminckét királlyal, aki neki segített.
17Mikor kivonultak a tartományok fejedelmeinek legényei először: Benhadad kiküldött, és azt jelentették neki, mondván: Valami emberek jöttek ki Samáriából.
18Erre azt mondta: Ha békélni jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; ha pedig hadakozni jöttek ki, elevenen fogjátok meg őket.
19De azok, mihelyt kijöttek a városból, a tartományok fejedelmeinek legényei, és a csapat, mely mögöttük volt,
20vágták, ki-ki a maga emberét, úgyhogy a szírek futottak, Izráel üldözte őket; Benhadad is, Szíria királya lovasokkal menekült el lovon.
21Mikor Izráel királya így kirohant és vágta a lovakat és a harci szekereket, és nagy vereséget okozott a szíreknek;
22odalépett a próféta Izráel királyához, és azt mondta neki: Menj, szedd össze erődet és gondold meg és nézd meg, mit kell cselekedned; mert esztendő ilyenkorra Szíria királya felvonul ellened.
23Szíria királyának pedig azt mondták az ő szolgái: Hegyek istenei az ő isteneik, azért voltak erősebbek nálunk; de hadakozzunk csak velük a síkon, bizony erősebbek leszünk náluk!
24De ezt a dolgot tedd meg: távolítsd el a királyokat mind a helyükről, és tégy a helyükbe pasákat.
25És te szedj magadnak egy sereget, olyat, mint az volt, mely elesett mellőled, és lovakat, mint azok a lovak voltak, és harci szekereket, mint azok a harci szekerek voltak, aztán ha a síkon hadakozunk velük, bizony erősebbek leszünk náluk; és hallgatott a szavukra és úgy tett.
26Így történt aztán, hogy az év fordulatán Benhadad szemlére állította a szíreket; és felvonult Afékába Izráellel hadakozni.
27Izráel fiai is szemlére álltak és ellátták őket élelemmel; de mikor kivonultak elébük, úgy táboroztak Izráel fiai előttük, mint két kecskefalka, a szírek pedig teletöltötték a földet.
28Akkor odalépett az Isten embere, megszólította Izráel királyát és azt mondta: Így mondta az Úr: Mivel a szírek azt mondták: Hegyek Istene az Úr és a völgyeknek nem Istene ő; ezért ezt az egész nagy sokaságot a kezedbe adom, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
29És így táboroztak egymással szemben hét napig; a hetedik napon történt aztán, hogy hadakozásra került a dolog, és akkor Izráel fiai levágtak a szírekből százezer gyalogost egy nap.
30Mikor pedig a megmaradottak Áfékába menekültek, a városba, rájuk esett a kőfal; arra a huszonkétezer emberre, aki megmaradt. Benhadad is elmenekült, és mikor a városban egyik szobából másik szobába ment be,
31azt mondták neki szolgái: Íme mi hallottuk, hogy Izráel házának királyai kegyelmes királyok: hadd vegyünk hát, kérlek, zsákruhákat derekunkra és köteleket a fejünkre, és menjünk ki Izráel királyához, talán életben hagyja lelkedet.
32És zsákruhákat kötöttek derekukra és köteleket a fejükre, és mikor Izráel királya elé jutottak, azt mondták: Szolgád, Benhadad mondja: Hadd éljen, kérlek, az én lelkem! Erre ő azt mondta: Hát még él? Testvérem ő.
33És ezt az emberek jóra szerették volna magyarázni, tehát siettek és felkapták a szót, vajon tőle van-e, és azt mondták: Testvéred Benhadad? Ő pedig azt mondta: Menjetek be, hozzátok őt el. Mikor aztán kiment hozzá Benhadad, felvette azt a szekérre.
34És az azt mondta neki: Azokat a városokat, melyeket elvett atyám atyádtól, visszaadom, és utcákat tarthatsz magadnak Damaszkuszban, mint atyám tartott Samáriában. Én pedig ez alatt a feltétel alatt elbocsátalak. Miután így szerződést kötött vele, elbocsátotta őt.
35Egy ember pedig a prófétafiak közül azt mondta társának az Úr szavával: Vágj meg engem, kérlek!; de az az ember vonakodott őt megvágni.
36Tehát azt mondta neki: Amiért nem hallgattál az Úr szavára, mihelyt elmégy tőlem, megöl téged az oroszlán. És amint elment mellőle, ráakadt az oroszlán, és megölte.
37Aztán talált egy másik embert, és azt mondta: Vágj meg engem, kérlek; az az ember aztán megvágta őt, úgy, hogy sebet vágott rajta.
38Akkor elment a próféta és az útra állt a királyra várva; de elváltoztatta magát a szemeire tett takaróval.
39Mikor aztán a király arra ment, ő odakiáltott a királynak; és azt mondta: Szolgád ki volt vonulva a háborúba, és egyszer csak odatért hozzám valaki, egy embert hozott hozzám és azt mondta: Őrizd ezt az embert, ha valamiképpen eltűnik, a te életed lesz élete helyett, vagy fizetsz egy tálentum ezüstöt.
40És míg szolgád itt és ott foglalatoskodott, hát az eltűnt. Erre azt mondta neki Izráel királya: Így lesz ítéleted, magad határoztál.
41Ekkor hamar levette a takarót szemeiről; és megismerte őt Izráel királya, hogy a próféták közül való;
42ő pedig azt mondta neki: Így mondta az Úr: Amiért elbocsátottad kézből az én örök szentségre szánt emberemet; tehát a te életed lesz élete helyett, és néped népe helyett.
43Erre Izráel királya rosszkedvűen és haragosan ment el haza, és érkezett meg Samáriába.