1És elment Rehabeám Sikembe; mert Sikembe ment egész Izráel, hogy őt királlyá tegye.
2Mihelyt pedig ezt meghallotta Járobeám, Nebát fia (bár ő még Egyiptomban volt, ahova Salamon király elől menekült; és Egyiptomban lakott Járobeám,
3de érte küldöttek és elhívatták őt); elment Járobeám és Izráel egész gyülekezete és így szóltak Rehabeámhoz, mondván:
4Atyád keménnyé tette igánkat; te tehát most könnyíts atyád kemény szolgálatán és nehéz igáján, melyet reánk tett, akkor szolgálunk téged.
5És azt mondta nekik: Menjetek el még három napra, aztán jöjjetek vissza hozzám; ezzel elment a nép.
6Akkor tanácskozott Rehabeám király a vénekkel, akik atyjánál, Salamonnál voltak szolgálatban, míg életben volt, mondván: Ti mit tanácsoltok, milyen feleletet adjak e népnek?
7És így szóltak neki, mondván: Ha ma szolgája leszel ennek a népnek és szolgálatukra állsz, és meghallgatod őket és jó szót szólsz hozzájuk; akkor szolgáid lesznek neked minden időben.
8De elhagyta a vének tanácsát, amit tanácsoltak neki; és a gyermekekkel tanácskozott, akik vele nőttek fel, akik az ő szolgálatában állók voltak.
9És azt mondta nekik: Ti mit tanácsoltok, mi választ adjunk e népnek, mely így beszélt velem, mondván: Könnyíts az igán, melyet atyád tett ránk?
10A gyermekek pedig, akik vele nőttek fel, így beszéltek neki, mondván: Így mondd ennek a népnek, mely így szólt hozzád, mondván: Atyád nehézzé tette igánkat, tehát te könnyítsd meg rajtunk; így beszélj velük: Kisujjam vastagabb atyám derekánál.
11Most tehát atyám nehéz igát rakott rátok, de én még nehezítem igátokat; atyám ostorral fenyített titeket, de én szöges ostorral fenyítelek benneteket.
12Mikor aztán megérkezett Járobeám és az egész nép Rehabeámhoz harmadnap; aszerint, amint szólott a király, mondván: Jöjjetek vissza hozzám a harmadik napon,
13keményen felelt a király a népnek. És elhagyta a vének tanácsát, amit azok tanácsoltak neki,
14és a gyermekek tanácsa szerint beszélt velük, mondván: Atyám nehézzé tette igátokat, de én még nehezítek igátokon; atyám ostorral fenyített titeket, de én szöges ostorral fenyítelek benneteket.
15Tehát nem hallgatott a király a népre; mert az Úrtól lett egy ily fordulat avégre, hogy érvényesíthesse szavát, melyet a sílói Ahija által szólt az Úr Járobeámnak, Nebát fiának.
16Mikor ugyanis egész Izráel látta, hogy nem hallgatott a király rájuk, ezt a feleletet adta a nép a királynak, mondván: Mi részünk van nekünk Dávidban? Örökségünk sincs Isai fiában, sátoraidba, Izráel; most már őrizd a magad házát, Dávid; ezzel elment Izráel a maga sátoraiba.
17De Izráelnek azok felett a fiai felett, akik Júda városaiban laktak, Rehabeám volt a király.
18Úgyhogy mikor a király, Rehabeám Adorámot, aki a robot felett volt, kiküldte, azt egész Izráel megkövezte kővel, hogy meghalt; a király is, Rehabeám alig tudott kocsira kapni, hogy Jeruzsálembe meneküljön.
19Ezzel elpártolt Izráel Dávid házától mind e mai napig.
20Történt ugyanis, hogy mikor egész Izráel meghallotta, hogy Járobeám visszatért, érte küldtek és elhívatták őt a közönséghez, és királlyá tették őt egész Izráel felett; Dávid háza mögött csupáncsak Júda törzse maradt.
21Ugyan mikor Rehabeám megérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost; hogy hadakozzanak Izráel házával, és visszavigyék a királyságot Rehabeámnak, Salamon fiának:
22de az Isten szava lett Semájához, az Isten emberéhez, mondván:
23Mondd Rehabeámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és Júda és Benjámin egész házának; és a többi népnek, mondván:
24Így mondta az Úr: Ne vonuljatok fel és ne hadakozzatok testvéreitekkel, Izráel fiaival, térjetek vissza, ki-ki a maga házához, mert éntőlem lett ez a dolog; és megfogadták az Úr szavát, és visszatértek, elmenvén az Úr szava szerint.
25És megépíttette Járobeám Sikemet Efraim hegyén, és benne székelt; aztán kiment onnét és megépíttette Penuélt.
26De azt gondolta Járobeám magában: előbb-utóbb visszatér az ország a Dávid házához.
27Ha ez a nép feljár Jeruzsálembe, hogy áldozatokat végezzen az Úr házában, akkor ennek a népnek a szíve visszatér urához, Rehabeámhoz, Júda királyához; és megölnek engem és visszatérnek Rehabeámhoz, Júda királyához.
28Elhatározta tehát a király, és készíttetett két aranyborjút; és azt mondta nekik: Legyen elég már nektek a Jeruzsálembe járás, itt vannak a te Isteneid, Izráel, akik felhoztak Egyiptom országából.
29És az egyiket Bétélbe helyezte; a másikat pedig Dánba tette.
30Ez a dolog bűnhődésre is szolgált. Tudniillik a nép elment az egyik elé Dánig.
31Mikor ugyanis megcsináltatta a bámák házát; és papokat tett a nép köréből, akik nem voltak Lévi fiai közül valók:
32rendezett Járobeám egy ünnepet a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, olyat, mint a Júdabeli ünnep, és felment az oltárra. Éppen így tett Bétélben, áldozván a borjúknak, melyeket készített. Tudniillik Bétélben is papokat állított a bámáknak, melyeket készített;
33és égő áldozatot mutatott be a nyolcadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, melyet magától gondolt ki, azon az oltáron, melyet Bétélben csináltatott. És mikor egyszer ünnepet rendezett Izráel fiainak és felment az oltárra füstölögtetni: