1hát egyszer egy Isten embere érkezett Júdából az Úr szavával Bétélbe; éppen mikor Járobeám az oltáron állt füstölögtetvén;
2és az oltárra kiáltott az Úr szavával, és azt mondta: Oltár, oltár, így mondta az Úr: Íme fia születik Dávid házának, Jósia a neve, és levágatja rajtad a bámák papjait, akik rajtad füstölögtetnek, és embercsontokat égetnek el rajtad.
3Jelt is adott azon a napon, mondván: Ez a jele, hogy az Úr szólott: íme az oltár meghasad, és kiömlik a faggyúhamu, mely rajta van.
4És történt, hogy mikor a király hallotta az Isten emberének szavát, melyet a bétéli oltárra kiáltott, és kinyújtotta a kezét Járobeám az oltárról, mondván: Fogjátok meg; hát elszáradt a keze, melyet kinyújtott rá, és nem tudta azt magához visszahajlítani.
5Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a faggyúhamu az oltárból; a jel szerint, melyet az Isten embere adott az Úr szavával.
6Erre felelt a király és azt mondta az Isten emberének: Engeszteld meg, kérlek, az Úrnak, a te Istenednek orcáját, és imádkozzál értem, hogy forduljon vissza a kezem hozzám. Erre megengesztelte az Isten embere az Úr orcáját, és a király keze visszahajlott hozzá, és olyan lett, mint azelőtt.
7Akkor szólt a király az Isten emberének: Jer haza velem, hogy felüdítsd magadat, és ajándékot adjak neked.
8De az Isten embere azt mondta a királynak: Ha nekem adnád házadnak felét, akkor sem mennék veled; és nem enném kenyeret és nem innám vizet ebben a helységben.
9Mert így van nekem parancsolva az Úr igéjében, mondván: Ne egyél kenyeret és ne igyál vizet; és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél.
10Erre elment más úton, és nem azon az úton tért vissza, amelyiken Bétélbe érkezett.
11De egy öreg próféta lakott Bétélben; és ennek a fiai mikor hazamentek, elbeszélték neki mindazt a cselekedetet, amit az Isten embere cselekedett aznap Bétélben. Azokat a szavakat, melyeket a királynak mondott, mikor elbeszélték atyjuknak,
12így szólt hozzájuk atyjuk: Melyik úton ment el?; fiai ugyanis látták az utat, melyen elment az Isten embere, aki Júdából jött;
13azt mondta tehát fiainak: Nyergeljétek meg nekem a szamarat; és mikor megnyergelték neki a szamarat, felült rá,
14és elment az Isten embere után. Mikor megtalálta őt a cserfa alatt ülve; azt mondta neki: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jöttél? Mikor azt mondta: Én;
15azt mondta neki: Jer velem haza, és egyél kenyeret.
16De azt mondta: Nem térhetek vissza veled, hogy bemenjek hozzád; kenyeret sem eszem, vizet sem iszom nálad ebben a helységben;
17mert szó lett hozzám az Úr szavával: Ne egyél kenyeret és ne igyál ott vizet; ne azon az úton menve térj vissza, amelyen odamentél.
18De az azt mondta neki: Én is próféta vagyok, mint te, és egy angyal szólt hozzám az Úr szavával, mondván: Hozd őt vissza magaddal házadhoz, hogy egyen kenyeret és igyon vizet (hazudott neki).
19Erre visszatért vele és evett kenyeret a házában és ivott vizet.
20Történt pedig, hogy amint ők az asztalnál ültek, az Úr szava lett a prófétához, aki őt visszahozta,
21és kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött, mondván: Így mondta az Úr: Mivel engedetlen voltál az Úr szava iránt és nem tartottad meg a parancsot, melyet az Úr, a te Istened parancsolt neked,
22hanem visszatértél és ettél kenyeret és ittál vizet abban a helységben, melyre nézve így szólt hozzád: Ne egyél kenyeret és ne igyál vizet: holttested nem jut el atyáid sírjába.
23Történt aztán, hogy miután evett kenyeret és miután ivott; megnyergelték neki a szamarat (a prófétának, akit visszahozott).
24És mikor elment, egy oroszlán bukkant rá az úton, és megölte őt; és holtteste ott volt elterülve az úton és a szamár mellette állt, az oroszlán is a holttest mellett állt.
25Mikor aztán emberek mentek el arra, és meglátták a holttestet az úton elterülve, az oroszlánt pedig a holttest mellett állva; bementek és elbeszélték a városban, melyben az öreg próféta lakott.
26Mikor ezt hallotta a próféta, aki őt visszavitte az útról, azt mondta: Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Úr szája iránt; ezért az Úr az oroszlánnak adta, és az széttépte őt és megölte őt az Úr szava szerint, melyet szólott neki.
27Akkor szólt fiainak, mondván: Nyergeljétek fel nekem a szamarat; és felnyergelték.
28És mikor elment, ott találta holttestét az úton elterülve, a szamár pedig és az oroszlán ott álltak a holttest mellett; nem ette meg az oroszlán a holttestet és nem tépte szét a szamarat.
29Akkor felvette a próféta az Isten emberének holttestét és feltette a szamárra, hogy visszavigye azt; aztán bement az öreg próféta városába, hogy gyászt tartson és eltemesse azt.
30És mikor elhelyezte holttestét a saját sírjában, gyászt tartottak érte: Jaj, testvérem!
31Miután pedig eltemette őt, azt mondta fiainak, mondván: Ha meghalok, temessetek engem ebbe a sírba, melybe az Isten embere van temetve; csontjai mellé tegyétek csontjaimat.
32Mert bizonnyal beteljesedik a szó, melyet az Úr szavával kiáltott az oltár ellen, mely Bétélben van; és minden bámaház ellen, mely Samária városaiban van.
33Ez után az eset után nem tért meg Járobeám az ő gonosz útjáról; hanem ismét tett a nép köréből bámapapokat, akinek kedve volt, papságot adott neki,76 hogy legyen bámapap;
34és ezzel a dologgal szolgált rá Járobeám házának bűnhődésére; és elvesztésére és a föld színéről való kipusztítására.