1Nem akarom pedig, hogy ti ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan általmentek a tengeren,
2és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben,
3és mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették,
4és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták; ittak ugyanis egy lelki kősziklából, mely őket követte; ez a kőszikla pedig a Krisztus volt:
5hanem legtöbbjükben nem lelt kedvet az Isten; mert elhullottak a pusztában.
6Ezek pedig példákul történtek a mi számunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, miképpen azok kívántak.
7Bálványimádók se legyetek, mint azok közül némelyek, mint meg van írva: Leült a nép enni és inni, és felkelt játszani.
8Se ne paráználkodjunk, mint azok közül némelyek paráználkodtak, és elestek egy nap huszonháromezeren.
9Se a Krisztust ne kísértsük, mint őközülük némelyek kísértették, és elvesztek a kígyók miatt.
10Se ne zúgolódjatok, mint őközülük zúgolódtak némelyek, és elvesztek a pusztító által.
11Ezek pedig mind példaképpen estek azokon; megírattak pedig a mi intésünkre, akikhez az idők vége elérkezett.
12Úgyhogy aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
13Egyéb kísértés nem ért benneteket, hanem csak emberi; és hű az Isten, hogy nem hagy benneteket feljebb kísérteni annál, amint elbírjátok, sőt a kísértéssel együtt a menekvést is elkészíti, hogy elszenvedhessétek.
14Éppen ezért, szeretteim, fussatok a bálványimádástól!
15Mint okos emberekhez szólok; ítéljétek meg ti, amit mondok.
16Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösség-e? A kenyér, melyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösség-e?
17Mivelhogy egy kenyér, egy test vagyunk mi sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.
18Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt; akik az áldozatokból esznek, nincsenek-e közösségben az oltárral?
19Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami? Vagy hogy a bálványáldozat valami?
20Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák, és nem az Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel közösségben legyetek.
21Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.
22Avagy féltékenységre ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
23Minden szabad nekem, de nem minden használ; minden szabad nekem, de nem minden épít.
24Senki se önmagára gondoljon, hanem ki-ki a másikra.
25Mindent, amit a mészárszékban árulnak, megegyetek, anélkül, hogy a lelkiismeret okából kérdezősködnétek.
26Mert az Uré a föld és annak teljessége.
27Ha pedig valaki meghív benneteket a hitetlenek közül, és el akartok menni, mindent megegyetek, amit előtökbe adnak, anélkül, hogy a lelkiismeret okából kérdezősködnétek.
28De ha valaki nektek azt mondja: Ez bálványáldozat; ne egyétek meg, amiatt, aki ezt mondta, és a lelkiismeret miatt; mert az Úré a föld és annak teljessége.
29Nem a saját lelkiismeretet értem pedig, hanem a másikét. Mert minek ítéli az én szabadságomat más lelkiismerete?
30Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért rágalmazzanak azért, amiért én hálákat adok?
31Tehát akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent Isten dicsőségére műveljetek.
32Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a helléneket, se az Isten gyülekezetét;
33miképpen én is mindenkinek mindenben kedveskedem, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokakét, hogy megtartassanak.