1Legyetek az én követőim, mint én a Krisztusé.
2Dicsérlek pedig titeket, atyámfiai, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és amiképpen átadtam nektek a hagyományokat, megtartjátok.
3Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; Krisztusnak feje pedig az Isten.
4Minden férfi, aki imádkozik vagy prófétál fedett fővel, megszégyeníti az ő fejét.
5Minden asszony pedig, aki imádkozik vagy prófétál fedetlen fővel, megszégyeníti az ő fejét; mert egy és ugyanaz a megborotválttal.
6Mert ha egy asszony be nem fedi fejét, nyiratkozzék is meg; ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiratkozni vagy megborotválkozni, fedje be a fejét.
7Mert a férfiúnak ugyan nem kell befedni a fejét, lévén ő az Isten képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége,
8(mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból;
9mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért;)
10ezért tartozik az asszony hatalmat viselni a fején az angyalok miatt.
11Mindazáltal sem férfiú asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül [nincs] az Úrban;
12mert miképpen az asszony a férfiúból, azonképpen a férfiú is az asszony által, mindnyájan pedig Istentől.
13Magatokban ítéljétek meg: illik-e, hogy egy asszony fedetlen fővel imádkozzék Istenhez?
14Vagy nem maga a természet is arra tanít-e benneteket, hogy ha egy férfi hosszú hajat hord, nincs neki tisztességére,
15ha pedig egy asszony hord hosszú hajat, dicsőségére van neki? Mert neki a hosszú haj fátyol gyanánt adatott.
16Ha pedig valakinek veszekedni tetszik, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten gyülekezeteinek.
17De mikor ezt a rendelkezést adom, azt nem dicsérem, hogy nem hasznotokra, hanem károtokra gyülekeztek egybe.
18Mert először is, mikor összegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; valami részben hiszem is.
19Mert szakadásoknak is kell köztetek lenni, hogy világossá legyen, kik megbízhatók köztetek.
20Tehát mikor ti összegyűltök egy helyre, nincs Úr vacsorájával való élés;
21mert ki-ki a saját vacsoráját veszi elő az evésnél, és az egyik éhezik, a másik pedig részeg.
22Mert talán nincsenek házaitok az evésre és ivásra? Vagy lenézitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincs? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket ebben? Nem dicsérlek.
23Mert én az Úrtól vettem, amit nektek előtökbe is adtam, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24és hálákat adván megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25Hasonlóképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár az új szövetség az én véremben; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre.
26Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.
27Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úrnak teste és vére ellen.
28Próbálja meg azért minden ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból;
29mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik önmagának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
30Ezért erőtlenek köztetek sokan, és betegek, és elhunynak sokan.
31Mert ha mi magunk ítélnők meg magunkat, nem büntettetnénk;
32mikor pedig büntettetünk, az Úrtól fenyíttetünk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.
33Azért, atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.
34Ha pedig valaki éhes, otthon egyék; hogy ne ítéletre gyűljetek egybe. A többit pedig, mihelyt oda megyek, elintézem.