1Amikor pedig megvirradt, tanácsot tartottak mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy halálra juttatják,
2és megkötözve elvezették és átadták (Poncius) Pilátusnak a helytartónak.
3Ekkor Júdás, aki elárulta, látva hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek,
4és ezt mondta: vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig ezt válaszolták: mi közünk hozzá, a te dolgod.
5(Erre) odahajította az ezüstpénzeket a templomba, eltávozott, ment és fölakasztotta magát.
6A főpapok fölszedték az ezüstpénzeket, ezt mondták: nem szabad ezt a templom kincstárába tenni, mivel vér díja.
7Tanácsot tartottak és megvásárolták belőle a fazekas mezejét az idegenek temetőjéül,
8ezért hívják azt a mezőt Vérmezőnek a mai napig.
9Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta kijelentése, aki ezt mondta: vették a harminc ezüstöt, a megbecsültnek az árát, akit Izrael fiai ennyire becsültek,
10és odaadták (azt) a fazekas mezejéért, amint az Úr megparancsolta (rendelte) nekem.
11Jézust pedig a helytartó elé állították és megkérdezte Őt a helytartó, ezt mondta: te vagy-e a zsidók királya? Jézus pedig ezt mondta: te mondod,
12és amikor vádolták Őt a főpapok és a vének, semmit sem válaszolt,
13ekkor ezt mondta neki Pilátus: nem hallod mily sok tanúbizonyságot tesznek ellened?
14és nem válaszolt neki egy szavára sem, úgyhogy a helytartó szerfölött elcsodálkozott.
15Ünnepenként pedig a helytartó egy foglyot szokott szabadon bocsátani a néptömeg akaratának megfelelően.
16Volt pedig akkor egy hírhedt foglya, aki Barabbásnak neveztek.
17Amikor összegyűltek, ezt mondta nekik Pilátus: kit akartok, hogy szabadon bocsássak nektek: Barabbást, vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?
18mert tudta, hogy irigységből adták a kezébe.
19Mikor pedig az ítélőbírók székén ült, hozzá küldött a felesége, ezt üzenve: nehogy beavatkozzál ennek az igaz(ságos) embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álom(látás)ban miatta.
20A főpapok pedig és a vének rábeszélték a tömeget, hogy Barabbást követelje, Jézust pedig veszítsék el,
21a helytartó pedig, ezt mondta nekik: kit akartok, hogy a kettő közül elbocsássam néktek? Azok pedig azt mondták: Barabbást.
22Pilátus ezt mondta nekik: mit csináljak tehát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? ezt mondták mindnyájan: feszítsd keresztre!
23A helytartó pedig (nyomatékosan) szólt: de hát mi rosszat követett el? de azok annál harsányabban ordítoztak, ezt mondták: feszítsd keresztre!
24Amikor pedig látta Pilátus, hogy semmit sem tud elérni, sőt a zajongás mindinkább növekszik, vizet hozatott, megmosta kezét a tömeg előtt és ezt mondta: ártatlan vagyok ennek az igaz(ságos) embernek vérétől, ti lássátok,
25és válaszul az egész nép, ezt mondta: az Ő vére rajtunk, és a gyermekeinken,
26ekkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, azután átadta, hogy keresztre feszítsék.
27Ekkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra (pretoriumba) és köré gyűjtötték az egész helyőrséget (zászlóaljat),
28és megfosztották ruháitól (levetkőztették), bíborszín köpönyeget terítettek rá,
29tövisből koszorút fontak és fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe és térdet hajtottak előtte, csúfolták, ezt mondták: örömöt kívánunk, zsidók királya!
30és megköpdösték, fogták a nádat, és fejéhez verték.
31és miután kicsúfolták, levették róla a köpönyeget és felöltöztették ruháiba és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
32Kifelé menet, találkoztak egy cirénei emberrel, névszerint Simonnal, ezt kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét,
33és megérkeztek (felértek) a Golgota nevű helyre, ami Koponyahelyet jelent,
34epével kevert bort adtak neki inni, és mikor megízlelte, nem akart inni,
35miután keresztre feszítették, ruháin sorsvetéssel megosztoztak, (hogy beteljesedjék a próféta kijelentése: elosztották maguk közt ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek),
36azután leültek és ott őrizték,
37és feje fölé helyezték az elítélésének okát jelző feliratot: ez Jézus, a zsidók királya!
38Ekkor feszítettek keresztre vele együtt két rablót, egyiket jobbról, a másikat balról.
39Az arra menők káromolták (szidták) Őt, fejüket csóválták (rázták),
40és ezt mondták: te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Fia vagy az Istennek, lépj is le a keresztfáról.
41Hasonlóképpen gúnyolták a főpapok, az írástudókkal és a vénekkel együtt, ezt mondták:
42másokat megmentett, magát nem képes megmenteni. (Ha) Izrael királya Ő: lépjen le most a keresztről és mi is hiszünk benne.
43Istenre bízta magát, ragadja el most, ha akarja, hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.
44Ugyanígy szidalmazták a Vele együtt keresztrefeszített rablók is.
45Hat órától kezdve pedig sötétség borult az egész földre, kilenc óráig.
46Kilenc óra tájban pedig Jézus felkiáltott nagy hangon, ezt mondta: Éli, Éli, lama sabaktáni? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
47Amikor ezt az ott állók közül egyesek hallották, így szóltak: Illést hívja (szólítja) ez.
48És egy közülük mindjárt odafutott, fogott egy ecettel telített szivacsot és nádszálra tűzve inni adott neki.
49A többiek pedig ezt mondták: hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse Őt.
50Jézus pedig ismét nagy hangon kiáltott, és kibocsátotta szellemét.
51És lám! a templom függönye felülről egészen az aljáig kettészakadt. A föld megrendült, és kősziklák repedeztek meg,
52és a síremlékek felnyíltak és sok elhunyt szentnek a teste életre kelt,
53és kijöttek a síremlékekből az Ő életrekelése után, bementek a szent városba és megjelentek sokaknak.
54A százados pedig és akik vele együtt őrizték Jézust, látták a földrengést és amik történtek, nagyon megijedtek, s ezt mondták: valóban Isten Fia volt ez!
55Voltak pedig ott asszonyok sokan, akik messziről (távolról) nézték, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki,
56közöttük volt Mária a magdalai, és Mária, a Jakab és József anyja, és a Zebedeus-fiak anyja,
57amikor pedig este lett, jött egy Arimateából való József nevű gazdag ember, aki maga is tanítványa volt Jézusnak,
58ez bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Ekkor Pilátus megparancsolta (elrendelte), hogy adják át neki,
59és József, miután átvette (megkapta) a testet, tiszta gyolcsba csavarta,
60és elhelyezte azt a maga új sírboltjába, amit a sziklába vágtak, és egy nagy követ gördített a síremlék ajtajához, s elment,
61de ott volt Mária a magdalai és a másik Mária, leültek a sírüreggel szemben.
62Másnap pedig, amely az előkészületi nap után (van), a főpapok és a farizeusok egybegyűltek Pilátusnál,
63ezt mondták: uram, emlékszünk, hogy ez a tévútra vezető (tévtanító) még életében megmondta: három nap múlva (harmadnapra)életre kelek.
64Parancsold meg (rendeld el) tehát, hogy őrizzék a sírüreget harmadnapig, nehogy eljöjjenek a tanítványai, ellopják Őt és azt mondják a népnek: életre kelt a halottak közül és ez az utolsó ámítás (tévútravezetés) rosszabb lesz az elsőnél.
65Pilátus ezt mondta nekik: van őrségtek, menjetek őriztessétek a sírt, ahogy tudjátok,
66azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, őrséget állítottak a sírüreghez (őrséggel biztosították a sírt).