1és történt, hogy bevégezte Jézus mind e szavakat (Igéket), (ezt) mondta tanítványainak:
2tudjátok, hogy két nap múlva páska(húsvét) lesz és az Emberfiát átadják, hogy keresztrefeszítsék.
3Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei a Kajafásnak nevezett főpap udvarába,
4és együtt tanácskoztak, hogy Jézust csellel megfogják és megöljék,
5de (ezt) mondták: ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép közt.
6Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt,
7odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom edényben drága illatos olaj (kenet) volt, és rátöltötte a fejére ott amint (az asztalnál) feküdt.
8A tanítványok pedig látva ezt, neheztelve rá, ezt mondták: mire való ez a pazarlás (tékozlás)?
9Mert drágán el lehetett volna adni és a koldusszegényeknek adni (szétosztani).
10Észrevette pedig (ezt) Jézus és ezt mondta nekik: mit bántjátok ezt az asszonyt? hiszen szép dolgot művelt velem,
11mert koldusszegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek veletek mindig,
12amikor ezt az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre (nézve) tette.
13Ámen, mondom nektek, bárhol az egész világon ahol csak hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek.
14Ekkor egy a tizenkettő közül, akit (is)karióti Júdásnak mondanak, elment a főpapokhoz,
15és ezt mondta: mit akartok nekem adni? és én kezetekbe juttatom (átadom) Őt. Azok pedig harminc ezüstöt utaltak ki neki,
16és ettől kezdve kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa Őt.
17A kovásztalan kenyér (ünnepének) első napján pedig odamentek a tanítványok Jézushoz, és ezt mondták: hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát (páskát), hol akarod megenni?
18Ő pedig ezt mondta: menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a tanítómester ezt üzeni: az én időm közel van, nálad fogyasztom el a húsvéti vacsorámat (tartom meg a páskát) tanítványaimmal,
19és úgy tettek a tanítványok, amint parancsolta (meghagyta) nekik Jézus és elkészítették a páskát (a húsvéti bárányt).
20Mikor pedig este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal,
21és evés közben mondta nekik: Ámen, mondom nektek, egy közületek elárul (átad) engem,
22és igen (nagyon) megszomorodtak, kezdték neki egyenként mondani: tán csak nem én vagyok Uram?
23Ő pedig ezt válaszolta: aki kezét velem együtt mártja a tálba, az árul el engem.
24Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb volna neki, ha meg sem született volna (létre sem jött volna).
25Megszólalt pedig Júdás, az áruló, ezt mondta: tán csak nem én vagyok az, Rabbi? Ezt mondta neki (Jézus): te mondtad.
26Miközben ettek Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és a tanítványoknak adta, ezt mondta: vegyétek, egyétek, ez az én testem,
27és vette a poharat és hálát adva nekik adta, ezt mondta: igyatok ebből mindnyájan,
28mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.
29Mondom pedig nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amikor majd azt az újat iszom veletek az Atyám királyságában,
30és dicséneket énekelve kimentek az Olajfák hegyére.
31Ekkor mondta nekik Jézus: ti mindnyájan megbotránkoztok bennem ma éjszaka, mert meg van írva: megverem a pásztort és szétszóródnak a nyáj juhai,
32de azután, hogy feltámadtam, előttetek megyek Galileába,
33ekkor Péter ezt mondta neki: ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.
34Ezt mondta neki Jézus: Ámen, mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.
35Ezt mondta neki Péter: Ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg soha. Hasonlóan szóltak a tanítványok is mind.
36Ekkor elment velük Jézus egy Getsemané nevű helyre és ezt mondta a tanítványainak: üljetek le itt, amíg elmegyek és amott imádkozom.
37És maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, szomorkodni kezdett és gyötrődni,
38ekkor mondta nekik: halálos szomorúság fogta el a lelkemet, maradjatok itt és virrasszatok velem,
39és kissé előrement, arcra borult, imádkozott és ezt mondta: Atyám, ha lehetséges, múljék el e pohár tőlem, mégis ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.
40Ekkor odament a tanítványokhoz és alva találta őket és ezt mondta Péternek: ennyire nem bírtok egy órát sem virrasztani (ébren lenni) velem?
41Virrasszatok (legyetek ébren) és imádkozzatok, nehogy kísértésbe (megpróbáltatásba) essetek (kerüljetek) (mert) a szellem ugyan kész, de a (hús)test gyönge.
42Másodszor megint elment, imádkozott, ezt mondta: Atyám, ha nem múlhatik el ez a pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a Te akaratod.
43és mikor visszatért ismét elszunnyadva találta őket, mert a szemük elnehezedett,
44és otthagyta őket, ismét elment, imádkozott harmadszor újra, ugyanazon szavakkal.
45Ekkor a tanítványokhoz ment, ezt mondta nekik: szunnyadjatok tovább most már és pihenjetek, lám! közel van az óra és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
46Ébredjetek, induljunk (keljetek fel, menjünk). Lám! közeledik, aki elárul engem.
47És mikor még beszélt, lám! Jött Júdás a tizenkettő egyike és nagy tömeg jött vele harcikardokkal és dorongokkal (felfegyverkezve), a főpapoktól és a nép véneitől.
48Az árulója pedig jelt adott azoknak, ezt mondta: akit megcsókolok,Ő az, fogjátok (ragadjátok) meg
49és mindjárt odalépett Jézushoz, ezt mondta: örömöt kívánok Rabbi! és megcsókolta.
50Jézus pedig ezt mondta neki: barátom, ezért jöttél! Ekkor odamentek, kezüket Jézusra vetették és megragadták,
51és íme, egy a Jézussal lévők közül kinyújtotta (felemelte) kezét, kihúzta harcikardját és rásújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.
52Ekkor mondta neki Jézus: tedd vissza a helyére harcikardodat, mert mindenki aki harcikardot ragad, harcikard által pusztul el.
53Vagy azt gondolod (úgy véled), nem kérhetném Atyámat és most mellém állítana több mint tizenkét sereg angyalt?
54de akkor hogyan teljesednének be az Írások, mivel hogy ennek így kell lenni?
55Ebben az órában mondta Jézus a tömegnek: mint egy rablóra úgy jöttetek ki harcikardokkal és dorongokkal hogy elfogjatok? Naponként a templomépületben ültem, tanítottam és nem fogtatok el.
56De mindez azért lett, hogy betelje(sedje)nek a próféták írásai. Ekkor a tanítványok mind elhagyták Őt, elmenekültek.
57Akik pedig elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz vezették, ahol az írástudók és a vének már összegyűltek.
58Péter pedig követte Őt távolról (messziről) a főpap udvaráig és bement, bent leült a parancsvégrehajtó szolgák (poroszlók) közé, hogy lássa mi lesz a vége.
59A főpapok pedig (és a vének) és az egész főtanács hamis tanúságtételt kerestek Jézus ellen, hogy Őt halálra adják (megöljék),
60de nem találtak, noha sok hamis tanú jött elő, de végül jelentkeztek ketten,
61ezt mondták: ez azt állította: le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt felépítem,
62és felállt a főpap, ezt mondta neki: semmit se válaszolsz azokra amit ezek ellened tanúvallomásként felhoznak?
63Jézus azonban hallgatott, és a főpap ezt mondta neki: megesketlek téged az élő Istenre, hogy mondd meg (nekünk), (hogy) te vagy-e Krisztus, az Isten Fia?
64Ezt mondta neki Jézus: te mondtad, sőt többet mondok nektek, mostantól fogva meglátjátok majd az Emberfiát, amint a Mindenható (Hatalmas) jobbján ül és az ég felhőin eljön.
65Erre a főpap megszaggatta (felső)ruháit, ezt mondta: káromkodott. Mi szükség van még tanú(bizony)ságtevőkre (tanúkra). Lám! most hallottátok a káromkodást,
66mit gondoltok? azok pedig válaszoltak, ezt mondták: méltó a halálra (halált érdemel).
67Ekkor arcába köptek és ököllel verték, mások meg vesszővel csapdosták,
68ezt mondták: prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged?
69Péter pedig kint ült az udvaron, és odament hozzá egy szolgáló leány és ezt mondta: te is a galileai Jézussal voltál!
70Ő azonban letagadta mindannyiuk előtt, ezt mondta: nem értem, mit mondasz,
71amikor pedig kiment a kapualjba, meglátta őt egy másik szolgáló is és ezt mondta az ott lévőknek: ez a názáreti Jézussal volt,
72És megint letagadta Őt esküvel, hogy: nem ismerem ezt az embert.
73Kis idő múlva pedig az ott állók mentek Péterhez és ezt mondták (neki): valóban, te is közülük való vagy, mert a megszólalásod is nyilvánvalóvá tesz téged.
74Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett, hogy: nem ismerem azt az embert! És mindjárt megszólalt a kakas.
75és Péter visszaemlékezett Jézus beszédére, amit mondott neki, hogy: mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem, és kiment és keservesen sírt (zokogott).