1Jézus ismét példabeszédekben szólt hozzájuk, ezt mondta:
2hasonlít az Egek (Istenének) Királysága egy emberhez, egy királyhoz, aki menyegzőt csinált a fiának,
3és elküldte a rabszolgáit, hogy hívják el a meghívottakat (hivatalosakat) a menyegzőbe, de azok nem akartak eljönni.
4Ismét küldött más rabszolgákat, ezt mondta: mondjátok meg a meghívottaknak (hivatalosaknak): lám, az ebédemet elkészítettem, az ökreimet és hízlalt állataimat levágattam és minden készen van, jertek ide a menyegzőbe,
5de ezek nem törődtek vele (és) elmentek, egyik a szántóföldjére, a másik az üzlete után.
6A többiek pedig megragadták a rabszolgáit, bántalmazták és megölték.
7A király pedig (mikor ezt meghallotta), megharagudott és elküldte csapatait (hadait), elpusztította ezeket a gyilkosokat és városukat felégette.
8Ekkor ezt mondta rabszolgáinak: a menyegző ugyan kész, de a meghívottak (hivatalosok) nem méltók rá.
9Menjetek hát a keresztutakra (az (út)kereszteződésekre) és akiket csak találtok, hívjátok be a lakodalomba,
10és kimentek a rabszolgák az utakra, összeszedtek (összegyűjtöttek) mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
11Amikor pedig bejött a király, hogy megszemlélje a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve,
12és ezt mondta neki: pajtásom, hogyan kerültél ide, hisz nincs lakodalmas ruhád? Az pedig elnémult.
13Ekkor a király ezt mondta a szolgáknak: kötözzétek meg lábait és kezeit, dobjátok ki a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás,
14mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a kiválasztottak.
15Akkor a farizeusok elmentek, tanácsot (tanácskozást) tartottak, hogy szóval csalják tőrbe (hogy szavaiban fogják meg Őt),
16és hozzáküldötték a tanítványaikat, a Heródes pártiakkal, ezt mondták: Tanítómester, tudjuk, hogy (való) igaz vagy és az Isten útját való(igaz)ságban tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem tekintesz az emberek személyére.
17tehát mondd meg nekünk, mi a véleményed (mit gondolsz): szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?
18Jézus pedig ismerte gonoszságukat és ezt mondta: színészkedők (kétszínűek), miért kísértetek (tesztek próbára) engem?
19Mutassátok meg nekem az adópénzt! És odavittek neki egy dénárt
20és ezt mondta nekik: Kié ez a kép, és ez a felírás?
21Ezt mondták neki: a császáré. Ekkor mondta nekik: adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és ami az Istené, Istennek.
22És a hallottakon elcsodálkoztak, és otthagyták Őt és elmentek.
23Azon a napon odamentek hozzá a szadduceusok, akik azt mondják: nincs feltámadás, és megkérdezték Őt,
24ezt mondták: Tanítómester, Mózes azt mondta: ha valaki gyermekek nélkül (gyermektelenül) hal meg, fivére vegye el a feleségét, és támasszon utódot (magot) a fivérének.
25Volt pedig nálunk hét fi(test)vér és az első megnősült, meghalt, és mivel nem volt magzata, feleségét fi(test)vérére hagyta,
26hasonlóképpen a második is, a harmadik is és így egészen a hetedikig,
27legvégül (valamennyiük után) pedig meghalt az asszony is.
28A feltámadáskor tehát a hét közül kié lesz az asszony? Mert mindegyiké (mind a hétnek felesége) volt.
29Jézus pedig így válaszolt, (ezt mondta) nekik: tévedtek, nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát,
30mert a feltámadáskor se nem házasodnak (nősülnek), sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.
31A halottak feltámadása felől (feltámadásáról) nem olvastátok, amit az Isten beszélt, aki ezt mondta:
32Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene? Nem a holtak, hanem az élők Istene
33és amikor ezt hallotta a nép, megdöbbentek (álmélkodtak, csodálkoztak) (a) tanításán.
34A farizeusok pedig, amikor meghallották, hogy elnémította a szadduceusokat, köréje gyülekeztek,
35és megkérdezte közülük az egyik törvénytudó, kísértő szándékkal (próbára téve):
36Tanítómester, melyik a nagy (fő) parancsolat a törvényben?
37Jézus pedig ezt mondta neki: szeresd Uradat Istenedet egész szívedben és egész lelkedben és egész elmédben (gondolkozásmódodban):
38ez a nagy és első parancsolat.
39a második hasonló hozzá: szeresd (legközelebbi) embertársadat, mint önmagadat.
40E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.
41Amikor pedig a farizeusok összegyűltek, megkérdezte őket Jézus,
42ezt mondta: mit gondoltok (mi a véleményetek) a Krisztus felől: Kinek a fia? Ezt mondták neki: Dávidé.
43Ezt mondta nekik: hogyan van hát, hogy Dávid szellemben Úrnak hívja Őt, amikor ezt mondja:
44így szólott az Úr az én Uramnak: ülj a jobbomra, még ellenségeidet lábad alá vetem (teszem) zsámolyul?
45ha tehát Dávid, Úrnak hívja Őt, - hogyan lehet a fia?
46és senki sem tudott neki erre egy szót sem válaszolni, és senki sem is merte attól a naptól kezdve kérdezni többé.