1És amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, akkor Jézus elküldte két tanítványát,
2ezt mondta nekik: menjetek a szemben lévő faluba és mindjárt találtok egy megkötött szamarat, csikójával. Oldjátok el és vezessétek ide hozzám.
3Ha valaki szól(na) valamit néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége és mindjárt elengedi (azokat).
4Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a kijelentés a próféta által, aki ezt mondta:
5Mondjátok Sion leányának, lám! királyod érkezik hozzád, szelíden, szamáron ülve, a teherhordó (igavonó) állat csikóján.
6A tanítványok pedig elmentek, és úgy tettek, ahogyan Jézus meghagyta nekik.
7Elvezették a szamarat és a csikóját és rátették ruháikat, és Ő ráült.
8A tömeg legnagyobb része pedig leterítette a ruháit az útra. Mások meg gallyakat vágtak a fákról, és az útra leszórták.
9A tömeg pedig mely előtte és mögötte haladt, így kiáltott, ezt mondták: Hozsánna Dávid fiának, Áldott, aki az Úr nevében jön, hozsánna a magasságban.
10És amikor bement (beért) Jeruzsálembe, felbolydult (megmozdult) az egész város, ezt mondták: ki ez?
11A tömeg ezt mondta: ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből,
12és bement Jézus a templomépületbe, és kidobta /kihaj(í)totta/ az árusokat és a vevőket mind a templomépületből, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta,
13és ezt mondta nekik: meg van írva: a házamat imádság házának fogják hívni, ti pedig a rablók barlangjává teszitek,
14és odamentek hozzá a vakok és a sánták a templomépületben és gyógykezelte őket.
15Amikor a főpapok és írástudók látták a csodákat, amelyeket tesz, és a gyermekeket, akik a templomépületben kiáltoztak és ezt mondták: Hozsánna Dávid fiának, megnehezteltek,
16és ezt mondták neki: hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig ezt mondta nekik: igen, sohasem olvastátok, hogy a kiskorúak és csecsemők szájából készítettél dicséretet?
17(és) otthagyta őket, a városon kívülre, Betániába ment és ott töltötte az éjszakát.
18Kora reggel pedig, amikor visszatért a városba, megéhezett.
19Egy fügefát látott (vett észre) az út mellett, odament hozzá és nem talált rajta mást, csak leveleket, és ezt mondta neki: Soha ne teremjen rajtad gyümölcs ez aionban /(világ)korszakban/. És a fügefa azonnal elszáradt.
20Amikor a tanítványok ezt látták, elcsodálkoztak, ezt mondták: hogyan szárad(hatot)t el ily gyorsan a fügefa?
21Jézus pedig válaszul (ezt mondta) nekik: Ámen, mondom nektek, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg, hanem ha azt mondjátok a hegynek: emelkedj (kelj) fel és vesd magad a tengerbe, az is megtörténik,
22és mindazt, amit kértek az imádságban, ha hisztek, meg is kap(já)tok.
23És, amikor bement a templomépületbe a főpapok és a nép vénei odamentek hozzá tanítás közben, ezt mondták: milyen felhatalmazással teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?
24Jézus (pedig) így válaszolt (ezt mondta) nekik: kérdezek tőletek én is egy szót, amit ha megmondotok, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
25A János bemerítése honnan volt: az égből vagy emberektől? Azok magukban így tanakodtak (ezt mondták):
26ha azt mondjuk: az égből, ezt mondja majd: akkor miért nem hittetek (hát) neki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől, félnünk kell a tömegtől, mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.
27Ezért így válaszoltak Jézusnak, ezt mondták: nem tudjuk. Azt mondta nekik Ő is: én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
28De mit gondoltok (mi a véleményetek): egy embernek volt két fia és odament az elsőhöz, ezt mondta: gyermekem, menj ki dolgozzál ma a szőlőben,
29az (pedig) így válaszolva (ezt mondta): nem akarok, de később meggondolta magát, elment.
30És odament a másikhoz (és) hasonlóképpen szólt. Az pedig válaszolva ezt mondta: igen uram, és nem ment el.
31A kettő közül melyik tette meg az atya akaratát? Ezt mondták neki: az első. Azt mondta nekik Jézus: Ámen, mondom nektek, a vámszedők és a céda nők megelőznek titeket az Isten Királyságában,
32mert eljött hozzátok János az igazságosság útján és nem hittetek neki, de a vámszedők és a céda nők pedig hittek neki, ti pedig bár láttátok ezt, nem gondoltátok (bántátok) meg utólag és nem hittetek neki.
33Halljatok más példabeszédet: volt egy ember (gazda), aki szőlőt ültetett és kerítéssel (sövénnyel) körülkerítette és sajtót ásott le benne és tornyot épített és kiadta földmunkásoknak és (külföldre) elutazott.
34Amikor pedig elközelgett a gyümölcsérés időszaka, elküldte rabszolgáit a földművesekhez, hogy vegyék át a termést (gyümölcsöket),
35de a földművesek megfogták a rabszolgákat, kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek,
36ismét küldött más rabszolgákat, többet mint először, (de) ezekkel is ugyanúgy elbántak (tettek).
37Utoljára pedig a fiát küldte el hozzájuk, ezt mondta: a fiamat (csak) megbecsülik,
38de mikor a földművesek meglátták a fiát, ezt mondták maguk közt: ez a birtokos fia, jertek öljük meg, és miénk lesz a birtok,
39és megfogták, kidobták a szőlőből és megölték.
40Amikor tehát megjön (megérkezik) a szőlő ura, mit csinál azokkal a földművesekkel?
41Mint rosszakat, rossz sorsra juttatja és a szőlőt más földműveseknek adja ki, akik megadják neki (beszolgáltatják) a termést a kellő időszakban.
42Ezt mondta nekik Jézus: Sohasem olvastátok az írásokban: A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett, az Úr tette azzá és ez csodálatos a szemeinkben?
43ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten Királyságát és olyan nemzetnek adják, amely meghozza a termését (gyümölcseit),
44és aki erre a kőre esik, szétzúzódik rajta, akire pedig ráesik, szétzúzza azt.
45Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példabeszédeit (hasonlatait), megértették, hogy róluk mondja,
46és szerették volna (igyekeztek) Őt elfogni, de féltek a tömegtől, mert prófétának tartották Jézust.