1És ezt mondta nekik: Ámen, mondom nektek, hogy vannak olyanok, azok között, akik itt állnak, akik addig nem kóstolnak halált, míg meg nem látják Isten hatalommal bíró királyságának eljövetelét,
2és hét nap múlva maga mellé vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost és felvitte őket külön egy magas hegyre és elváltozott (átalakult) előttük,
3és ruhája olyan ragyogó lett, igen fehér, amilyenre a ruhafestő sem képes kifehéríteni,
4és megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.
5És Péter ezt mondta Jézusnak: Rabbi! oly (eszményi) szép itt lenni, csináljunk három sátrat, neked egyet (és) Mózesnek is egyet (és) Illésnek is egyet,
6mert nem tudta, mit mondjon, mert meg voltak ijedve,
7és felhő keletkezett (ereszkedett le), mely beárnyékolta őket (rájuk vetette árnyékát) és a felhőből hang hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, rá hallgassatok!
8és hirtelen körültekintettek és már senkit sem láttak maguk körül, csak Jézust egyedül,
9és a hegyről lejövet megparancsolta (elrendelte) nekik, hogy senkinek el ne beszéljék amit láttak, csak akkor, amikor az Emberfia a halálból feltámad.
10És megjegyezték (e szóba belekapaszkodtak) és maguk közt megvitatták, hogy mi az: a halálból feltámadni,
11és megkérdezve Őt, ezt mondták: miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell eljönni előbb?
12Ő pedig megmondta nekik: Illés bizonyára eljön előbb, mindent helyreállít, hogyan is van megírva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és semmibe sem veszik?
13de mondom néktek, hogy Illés is eljött és azt tették vele, amit akartak, ahogy írva van róla,
14és amikor odaérkeztek a tanítványokhoz, nagy tömeget láttak körülöttük és írástudókat, akik vitatkoztak velük,
15és mindjárt, amint meglátták Őt, megdöbbentek, majd elébe siettek és köszöntötték Őt,
16és Ő megkérdezte őket: mit vitatkoztok velük?
17És valaki a tömegből válaszolt Neki, ezt mondta: Tanítómester, elhoztam Hozzád a fiamat, akit néma szellem szállt meg (vett birtokába)
18és ahol csak megragadja, megszaggatja (földhöz veri), habzik a szája, a fogait csikorgatja és megmered, és mondtam a tanítványaidnak, hogy hajítsák ki belőle, de nem bírták (nem volt erejük).
19Ő pedig válaszolva nekik ezt mondta: ó hitetlen nemzedék, meddig leszek veletek, meddig hordozzalak (tűrjelek) benneteket? hozzátok őt hozzám,
20és odavitték őt hozzá, és amint a szellem meglátta Őt, mindjárt össze-vissza rángatta (rázta) a fiút, és az a földre esett, habzó szájjal fetrengett,
21és megkérdezte az apját, mennyi ideje annak, hogy ez történt vele? az pedig ezt mondta: kisgyermekkora óta,
22és sokszor tűzbe is, meg vízbe is dobta (kergette), azért, hogy elpusztítsa, de ha valamit tehetsz, légy segítségünkre nekünk, könyörülj meg (induljon meg szíved) rajtunk.
23Jézus pedig ezt mondta neki: ha valamit tehetek? - minden lehetséges annak, aki hisz,
24mindjárt felkiáltott a fiú apja s ezt mondta: hiszek, segíts a hitetlenségemen (légy segítségül a hitetlenségemnek)!
25Amikor pedig látta Jézus, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze (a tömeg hozzá fut), rászólt a tisztátalan szellemre, ezt mondta neki: te néma és süket szellem, én elrendelem neked, menj ki belőle és többé nehogy visszamenj belé,
26erre az felordított és sokszor összerángatta és kiment belőle és a fiú olyan lett, mint egy halott, úgyhogy sokan azt mondták, hogy meghalt.
27Jézus azonban megfogta a kezét, életre keltette őt és az talpra állt
28és amikor bement a házba, a tanítványai külön megkérdezték Őt, hogy: miért nem voltunk képesek mi kihaj(í)tani azt?
29és Ő ezt mondta nekik: ez a fajta másként nem megy ki, csak imádsággal (és böjt hatására).
30Onnét kimenve átmentek Galileán és nem akarta, hogy valaki megtudja,
31mert tanította a tanítványait és (azt) mondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják és megölik és miután megölték, harmadnapra feltámad,
32ők pedig nem értették meg e beszédet (és) féltek is Őt megkérdezni.
33És megérkeztek Kapernaumba, már otthon voltak (mikor) megkérdezte őket: mit vitatkoztatok (beszélgettetek) az úton?
34Ők pedig hallgattak, mert egymás között azon vitatkoztak az úton, hogy ki a nagyobb,
35és leült, odaszólította a tizenkettőt és azt mondta nekik: aki első akar lenni, legyen valamennyi között a legutolsó és mindenkinek kiszolgálója (diakónusa)
36és (kézen) fogott egy kisgyermeket közéjük állította, majd ölébe vette őt és ezt mondta nekik:
37aki az ilyen kisgyerekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, Aki engem küldött.
38Szólt neki János, ezt mondta: Tanítómester, láttunk valakit, aki a Te nevedben démonokat haj(í)tott ki, aki nem követ minket (nem tart velünk) és megtiltottuk neki, mivelhogy nem követ minket (nem tartozik közénk).
39Jézus pedig ezt mondta: nehogy eltiltsátok őt, mert senki sincs, aki csodatevő hatalmat gyakorol az én nevemben, és utána rosszat mond rólam,
40mert aki nincs ellenünk, mellettünk (velünk) van,
41mert aki inni ad nektek egy pohár vizet a nevemben, azért mert Krisztuséi vagytok, Ámen, mondom nektek, hogy nem veszti el (megkapja) jutalmát,
42és aki botlásba visz egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek, jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák,
43és ha a kezed botlásba visz téged, vágd le, jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a gyehennába menned, az olthatatlan tűzbe,
44(ahol a férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik ki)
45és ha a lábad visz botlásba téged, vágd le, jobb sántán bemenni az életre, mintha két lábbal a gyehenna olthatatlan tüzébe dobnának,
46(ahol a férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik ki)
47és ha a szemed visz téged botlásba, vájd ki azt, mert jobb fél szemmel az Isten királyságába bemenni, mint két szemmel a gyehennába kerülni,
48(ahol a férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik ki)
49mert mindenkit tűzzel sóznak majd meg (és minden áldozatot sóval sóznak meg).
50Jó a só, de ha a só sótlanná válik (lesz), mivel ízesítik meg? Legyen bennetek (birtokotokban) só és legyetek békességben egymás között.