1És onnan útra kelve Júdea határaiba ment, és a Jordán túlsó partjára és ismét tömeg gyülekezett hozzá, és ahogyan szokta, ismét tanította őket
2és a farizeusok is odamentek Hozzá, megkérdezték (Tőle): szabad-e egy férjnek (férfiúnak) elbocsátani a feleségét? - próbára akarták tenni,
3(de) Ő válaszul ezt mondta nekik: mit parancsolt (rendelt el) nektek Mózes?
4Ők pedig ezt mondták: Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elbocsássuk (elváljunk),
5Jézus pedig ezt mondta nekik: a szívetek keménysége miatt (keményszívűségtekre tekintve) írta nektek ezt a parancs(olat)ot,
6de a teremtés kezdetétől fogva férfivá és nővé (terem)tette őket Isten,
7ezért elhagyja az ember az apját és az anyját
8és a kettő egy hústestté lesz. Ettől kezdve többé már nem két, hanem egy hústest,
9amit tehát az Isten egy igába fogott (kapcsolt össze), ember ne(hogy) szétválassza,
10és odahaza ismét efelől kérdez(get)ték a tanítványai
11és ezt mondta nekik: aki elbocsátja a feleségét és mással köt házasságot, házasságtörést követ el ellene,
12ha pedig az asszony hagyja el férjét, máshoz megy férjhez, házasságtörővé lesz.
13És kisgyermekeket hoztak Hozzá, hogy tegye rájuk kezét, de a tanítványok rájuk szóltak.
14Amikor pedig Jézus észrevette, megneheztelt (helytelenítette ezt) és ezt mondta nekik: hagyjátok (engedjétek), hogy a kisgyermekek hozzám jöjjenek, nehogy (meg)akadályozzátok őket, mert az ilyeneké az Isten Királysága.
15Ámen, mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten Királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba
16és ölébe vette, megölelte (átkarolta) őket, kezét rájuk téve megáldotta őket
17és amikor útnak indult, hozzá sietett egy(valaki) és térdre hullott előtte, megkérdezte: Jó Tanítómester! mit tegyek, hogy a korszakig tartó (aioni) életet elnyerjem (osztályrészül kapjam)?
18Jézus pedig ezt mondta neki: miért mondasz engem jónak? senki sem jó, (ha) csak (nem) egy: az Isten.
19A parancsolatokat tudod: ne gyilkolj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld (becsüld) az apádat és az anyádat!
20az pedig mondta Neki: Tanítómester, ezeket mind megtartottam (megőriztem) fiatal koromtól fogva.
21Jézus ránézett és megszerette őt és (ezt) mondta neki: egy valami még hiányzik belőled: menj el, amid van, add el, és oszd szét a koldusszegényeknek és kincsed lesz az égben és gyere ide és kövess engem (tarts velem)!
22az pedig elkomorodott erre a szóra és elment szomorúan (leverten), mert sok szerzett birtoka volt
23és körültekintett Jézus és (ezt)n mondta tanítványainak: milyen nehezen mennek be Isten királyságába a vagyonosok.
24A tanítványok pedig meglepődtek (elcsodálkoztak) a szavain. Jézus azonban ismét szólt, (ezt) mondta nekik: gyermekeim, milyen nehéz az Isten Királyságába bemenni,
25könnyebb a tevének a varrótű fokán átmenni, mint a gazdagoknak az Isten Királyságába bejutni.
26Ezek pedig még jobban megdöbbentek és (ezt) mondták egymásnak: hát akkor ki üdvözülhet?
27Jézus ekkor rájuk tekintett és ezt mondta: embereknek ez lehetetlen, de nem Istennek, mert minden lehetséges az Isten mellé állva (az Isten mindenre képes).
28Ekkor Péter kezdte mondani Neki: lám! mi mindent elhagytunk és követtünk téged.
29Jézus így szólt: Ámen, mondom nektek, nincsen senki, aki elhagyta házát, vagy fivéreit, vagy nőtestvéreit, vagy anyját, vagy apját (vagy feleségét), vagy gyermekét, vagy szántóföldjét (én)értem és az evangéliumért,
30ki ne kapna vissza százszorannyit most ebben az időszakban, házakat, fivéreket és nővéreket és anyákat és gyermekeket és szántóföldeket, bár üldöz(tet)ésekkel (együtt) és a jövendő világkorszakban világkorszakig tartó életet.
31Sokan lesznek pedig elsőkből utolsókká és utolsókból elsőkké.
32Úton voltak és felmentek Jeruzsálembe, elől ment Jézus és ők megdöbbentek (álmélkodtak), akik követték, féltek. És ismét maga mellé vette a tizenkettőt és kezdte nekik elmondani, amik vele történni fognak,
33hogy: lám! fölmegyünk Jeruzsálembe és az Emberfiát átadják a főpapoknak és az írástudóknak és halálra ítélik (Őt) és átadják a nemzeteknek (pogányoknak),
34(és) kicsúfolják (Őt) és leköpdösik Őt, és megostorozzák és megölik, de harmadnapra (után) feltámad,
35(és) odament Hozzá Jakab és János, a Zebedeus fiai és (ezt) mondták neki: Tanítómester, akarnánk, hogy amit Tőled kérünk, tedd meg nekünk.
36Ő pedig ezt mondta nekik: mit akartok, hogy megtegyek nektek?
37Azok pedig ezt mondták neki: add meg nékünk, hogy egyikünk a (Te) jobbodon, másikunk balodon üljön a dicsőségedben.
38Jézus pedig ezt mondta nekik: nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e meginni azt a pohárt, melyet én megiszom, vagy bemerítkezni azzal a bemerítkezéssel, amellyel én bemerítkezem?
39Azok pedig ezt mondták: képesek vagyunk. Jézus pedig ezt mondta nekik: a pohárt, melyet én megiszom, megisszátok és bemerítkezéssel, mellyel én bemerítkezem bemerítkeztek,
40de az (én) jobbomon és balomon való ülés felől nem én döntök, hanem az azokat illeti, akiknek készült,
41és amikor hallotta ezt a tíz, kezdtek neheztelni Jakabra és Jánosra.
42És Jézus magához hívta őket, ezt mondta nekik: tudjátok, hogy akik vezetni látszanak a nemzeteket, uralkodnak rajtuk és nagyjaik éreztetik velük hatalmukat,
43de nem így van ez tiköztetek, hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a ti kiszolgálótok
44és aki első akar lenni közületek (legyen) mindenkinek rabszolgája,
45mert az Emberfia sem azért jött, hogy Őt kiszolgálják, hanem hogy Ő szolgáljon ki másokat és a lelkét adja váltságul sokakért,
46és Jerikóba értek és amikor Ő és a tanítványai és elég nagyszámú tömeg kiment Jerikóból, ott ült az út mellett egy vak kéregető a Timeus fia, Bartimeus (és) kéregetett
47és hallotta, hogy a názáreti Jézus az, kiabálni kezdett, ezt mondta: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!
48és sokan csitították (rátámadtak), hogy hallgasson, de ő annál hangosabban (inkább) kiáltozta: Dávid fia, könyörülj rajtam!
49és Jézus megállt és így szólt: szólítsátok (ide)! és odaszóltak a vaknak és azt mondták neki: légy bátor, kelj fel, hív téged,
50az pedig eldobta köpenyét (felső ruháját), felugrott és odament Jézushoz
51és válaszul Jézus ezt mondta neki: mit akarsz, hogy tegyek veled? a vak pedig azt mondta: Rabbi, hogy feltekinthessek Rád,
52és Jézus ezt mondta neki: menj el, a te hited megmentett (hűséged megtart) téged. És nyomban feltekintett rá és követte Őt (ragaszkodott Hozzá, Vele tartott) az úton.