Bible

1 Két nap múlva volt a húsvét (pászka) és a kovásztalan kenyerek ünnepe és a főpapok és az írástudók módot kerestek, hogy hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy megöljék, 2 mert (ezt) mondták: ne az ünnepen, nehogy zavargás (zendülés) legyen a nép közt. 3 Amikor Betániában volt a leprás Simon házában, az asztalhoz telepedett, odajött egy asszony, akinél egy alabástrom edényben valódi, igen értékes nárdus olaj volt és feltörte az alabástrom edényt és Jézus fejére öntötte, 4 voltak pedig némelyek, akik bosszankodtak magukban és (ezt) mondták: mire való volt a kenetnek ez az elpazarlása? 5 mert eladhattuk volna ezt a kenetet, több mint háromszáz dénárért és odaadhattuk (szétoszthattuk) volna a koldusszegényeknek és szemrehányást tettek az asszonynak. 6 Jézus azonban (ezt) mondta: hagyjátok, mit bántjátok (akadékoskodtok), hisz (eszményi) szép dolgot művelt velem, 7 mert koldusszegények mindig vannak veletek és amikor akartok, (akkor) tehettek jót velük, de én nem mindig vagyok veletek, 8 ami tőle telt, azt tette, előre megkente a testemet a temetésre, 9 Ámen, mondom néktek: ahol csak hirdetik az evangéliumot (örömhírt), az egész világon, azt is amit ő tett, elmondják majd az ő emlékezetére. 10 Ekkor (is)kárióti Júdás, a tizenkettő közül egy, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa (átadja) nekik. 11 Amikor pedig ezek meghallották, megörültek és megígérték neki, hogy ezüstpénzt adnak neki és (ő) módot keresett, hogyan adja kezükbe a kellő időszakban. 12 A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt megáldozták, azt mondták neki a tanítványai: hová akarod, hogy elmenjünk? Hol készítsük el, hogy megehesd a húsvéti bárányt? 13 és elküldött kettőt a tanítványai közül és ezt mondta nekik: menjetek a városba és ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel, kövessétek (szegődjetek a nyomába), 14 és ahová bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a tanítómester üzeni: hol van a szállásom, ahol a tanítványaimmal együtt a húsvéti (pászka) bárányt elfogyaszthatom? 15 és ő majd mutat nektek egy nagy felsőtermet, készen felterítve és ott készítsétek el nekünk 16 és kimentek a tanítványok és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt. 17 És amikor este lett, odament a tizenkettővel 18 és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, Jézus ezt mondta: Ámen, mondom nektek, hogy egy tiközületek, aki együtt eszik velem, elárul engem. 19 Elszomorodtak és egyenként mondták Neki: csak nem én? 20 Ő pedig ezt mondta nekik: egy a tizenkettő közül, aki velem egyszerre márt a tálba, 21 az Emberfia ugyan elmegy, ahogyan meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja (átadja) jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem született volna, 22 és miközben ettek, kezébe vette Jézus a kenyeret, megáldotta (áldást mondott), megtörte és nekik adta, és ezt mondta: vegyétek, ez a testem, 23 majd fogta a poharat, hálát adott, odaadta nekik és ittak belőle mindnyájan 24 és azt mondta nekik: ez a vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. 25 Ámen, mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtő terméséből addig a napig, amíg újat iszom az Isten Királyságában 26 és dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére 27 és ezt mondta nekik Jézus: mindnyájan megbotránkoztok bennem (ezen az éjszakán), ahogy meg van írva: megverem a pásztort, szétszélednek a juhok, 28 de életrekelésem után előttetek vonulok Galileába, 29 Péter pedig ezt mondta neki: ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem! 30 és ezt mondta neki Jézus: Ámen, mondom néked, hogy te ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem, 31 ő pedig magából kikelve szólt: ha meg is kellene halnom Veled együtt, akkor sem tagadlak meg, de ugyanígy mondták a többiek is mind. 32 Elérkeztek arra területre, amelynek neve Getszemáné és ezt mondta a tanítványainak: üljetek le itt, amíg imádkozom. 33 Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost és rémület és hontalanság érzése kezdte gyötörni, 34 és ezt mondta nekik: halálos szomorúság borult a lelkemre, maradjatok itt és virrasszatok 35 és kissé előbbre ment, földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle az az óra 36 és ezt mondta: Abba, ó Atyám! minden lehetséges Neked, vedd el tőlem ezt a poharat, de ne az legyen, amit én akarok, hanem, amit Te 37 és odament és elszunnyadva találta őket, és ezt mondta Péternek: Simon, alszol, nem bírtál egy órát virrasztani? 38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, a szellem ugyan kész, de a (hús)test gyenge (erőtelen) 39 és ismét elment és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott 40 (és) visszatérve ismét alva találta őket, mert szemeik elnehezültek és nem tudták, mit válaszoljanak Neki 41 és amikor harmadszor is eljött, ezt mondta nekik: aludjatok most már (tovább) és nyugodjatok! Elég volt (megvan a döntés) eljött az óra, lám az Emberfiát a bűnösök kezébe adják, 42 keljetek föl, menjünk, lám közeleg, aki engem átad (elárul) 43 és mindjárt, midőn még beszélt, megjelent Júdás, a tizenkettő egyike és vele jött a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől a tömeg, harcikardokkal és botokkal, 44 az árulója pedig egy jelt adott nekik, ezt mondta: Akit megcsókolok Ő az, fogjátok (ragadjátok) meg és vezessétek el biztos őrizet alatt 45 és amint odaért, mindjárt odament Hozzá és ezt mondta (Neki): Rabbi! és megcsókolta, 46 azok pedig rávetették a kezüket és elfogták őt, 47 egy valaki pedig, a mellette állók közül kirántotta a harci kardját, rásújtott a főpap rabszolgájára és levágta a fülét. 48 És Jézus megszólalt, ezt mondta nekik: mint egy rablóra, úgy jöttetek ki (harci)kardokkal és fadorongokkal elfogni engem? 49 naponta nálatok voltam, a templomépületben tanítottam és nem fogtatok el, de be kell hogy teljesedjenek az Írások. 50 És ekkor mindenki magára hagyta és elmenekült (elfutott). 51 És egy ifjú (mégis) nyomon követte, csupasz testét csak egy vászonlepel fedte és megragadták, 52 az pedig otthagyta a vászonlepelt és meztelenül elfutott 53 és elvezették Jézust a főpaphoz és összegyűltek a főpapok, a vének és az írástudók mind, 54 (és) Péter távolról követte Őt, be egészen a főpap udvarába és ott ült a szolgákkal együtt és melegedett a tűz fénye felé fordulva. 55 A főpapok és az egész tanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak, 56 mert sokan tanúskodtak hamisan ellene és a tanúvallomások nem voltak megegyezők. 57 Néhányan fel is álltak és hamis tanúbizonyságot tettek ellene, ezt mondták: 58 mi hallottuk, amikor ezt mondta: én lebontom ezt a(z emberi) kézzel csinált templomot és három nap alatt másikat építek, mely nem emberkéz alkotása lesz, 59 de még így sem volt megegyező a vallomásuk (tanúbizonyságuk) 60 (és) felállt a főpap a középre és megkérdezte Jézust, ezt mondta: semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek ellened tanúként vallanak? 61 de Ő hallgatott és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte Őt a főpap és ezt mondta neki: Te vagy a Krisztus, az Áldottnak a Fia? 62 Jézus pedig ezt mondta: én vagyok és meglátjátok majd az Emberfiát, hogy a Hatalmas jobbján ül és eljön az ég felhőivel. 63 A főpap pedig megszaggatta (alsó)ruháit és ezt mondta: mi szükségünk van még tanú(bizonyságok)ra? 64 hallottátok a káromlást, mi a véleményetek? azok pedig mind elítélték Őt, hogy méltó a halálra 65 és elkezdték némelyek Őt (le)köpdösni és arcát betakarták és ököllel verték és ezt mondták neki: prófétálj, (mondd meg, ki az?) a szolgáktól is kapott arculcsapásokat. 66 Péter (pedig) lent volt az udvarban, jött egy a főpap szolgáló(leánya)i közül 67 és meglátta Pétert melegedni, arcába tekintett és ezt mondta: te is a názáretivel, a Jézussal voltál, 68 ő azonban tagadta, ezt mondta: nem tudom, nem is értem, mit mondasz és kiment az előcsarnokba és felhangzott a kakasszó 69 és amint a szolgáló(leány) észrevette, ismét kezdte mondani az ott állóknak, hogy: ez is közülük való, 70 de ő újra tagadta és egy kis idő múlva az ott állók ismét ezt mondták Péternek: valóban közülük való vagy, hiszen galileai is vagy, 71 ő pedig elkezdett átkozódni és esküdözni, hogy: nem ismerem ezt az embert akiről beszéltek 72 és mindjárt felhangzott másodszorra is a kakasszó és újra eszébe jutott Péternek a beszéd, amit Jézus mondott neki, (hogy): mielőtt a kakas(szó) másodszor felhangzik, háromszor tagadsz meg engem és sírvafakadt.