1Két nap múlva volt a húsvét (pászka) és a kovásztalan kenyerek ünnepe és a főpapok és az írástudók módot kerestek, hogy hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy megöljék,
2mert (ezt) mondták: ne az ünnepen, nehogy zavargás (zendülés) legyen a nép közt.
3Amikor Betániában volt a leprás Simon házában, az asztalhoz telepedett, odajött egy asszony, akinél egy alabástrom edényben valódi, igen értékes nárdus olaj volt és feltörte az alabástrom edényt és Jézus fejére öntötte,
4voltak pedig némelyek, akik bosszankodtak magukban és (ezt) mondták: mire való volt a kenetnek ez az elpazarlása?
5mert eladhattuk volna ezt a kenetet, több mint háromszáz dénárért és odaadhattuk (szétoszthattuk) volna a koldusszegényeknek és szemrehányást tettek az asszonynak.
6Jézus azonban (ezt) mondta: hagyjátok, mit bántjátok (akadékoskodtok), hisz (eszményi) szép dolgot művelt velem,
7mert koldusszegények mindig vannak veletek és amikor akartok, (akkor) tehettek jót velük, de én nem mindig vagyok veletek,
8ami tőle telt, azt tette, előre megkente a testemet a temetésre,
9Ámen, mondom néktek: ahol csak hirdetik az evangéliumot (örömhírt), az egész világon, azt is amit ő tett, elmondják majd az ő emlékezetére.
10Ekkor (is)kárióti Júdás, a tizenkettő közül egy, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa (átadja) nekik.
11Amikor pedig ezek meghallották, megörültek és megígérték neki, hogy ezüstpénzt adnak neki és (ő) módot keresett, hogyan adja kezükbe a kellő időszakban.
12A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt megáldozták, azt mondták neki a tanítványai: hová akarod, hogy elmenjünk? Hol készítsük el, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13és elküldött kettőt a tanítványai közül és ezt mondta nekik: menjetek a városba és ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel, kövessétek (szegődjetek a nyomába),
14és ahová bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a tanítómester üzeni: hol van a szállásom, ahol a tanítványaimmal együtt a húsvéti (pászka) bárányt elfogyaszthatom?
15és ő majd mutat nektek egy nagy felsőtermet, készen felterítve és ott készítsétek el nekünk
16és kimentek a tanítványok és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
17És amikor este lett, odament a tizenkettővel
18és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, Jézus ezt mondta: Ámen, mondom nektek, hogy egy tiközületek, aki együtt eszik velem, elárul engem.
19Elszomorodtak és egyenként mondták Neki: csak nem én?
20Ő pedig ezt mondta nekik: egy a tizenkettő közül, aki velem egyszerre márt a tálba,
21az Emberfia ugyan elmegy, ahogyan meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja (átadja) jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem született volna,
22és miközben ettek, kezébe vette Jézus a kenyeret, megáldotta (áldást mondott), megtörte és nekik adta, és ezt mondta: vegyétek, ez a testem,
23majd fogta a poharat, hálát adott, odaadta nekik és ittak belőle mindnyájan
24és azt mondta nekik: ez a vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik.
25Ámen, mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtő terméséből addig a napig, amíg újat iszom az Isten Királyságában
26és dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére
27és ezt mondta nekik Jézus: mindnyájan megbotránkoztok bennem (ezen az éjszakán), ahogy meg van írva: megverem a pásztort, szétszélednek a juhok,
28de életrekelésem után előttetek vonulok Galileába,
29Péter pedig ezt mondta neki: ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem!
30és ezt mondta neki Jézus: Ámen, mondom néked, hogy te ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem,
31ő pedig magából kikelve szólt: ha meg is kellene halnom Veled együtt, akkor sem tagadlak meg, de ugyanígy mondták a többiek is mind.
32Elérkeztek arra területre, amelynek neve Getszemáné és ezt mondta a tanítványainak: üljetek le itt, amíg imádkozom.
33Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost és rémület és hontalanság érzése kezdte gyötörni,
34és ezt mondta nekik: halálos szomorúság borult a lelkemre, maradjatok itt és virrasszatok
35és kissé előbbre ment, földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle az az óra
36és ezt mondta: Abba, ó Atyám! minden lehetséges Neked, vedd el tőlem ezt a poharat, de ne az legyen, amit én akarok, hanem, amit Te
37és odament és elszunnyadva találta őket, és ezt mondta Péternek: Simon, alszol, nem bírtál egy órát virrasztani?
38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, a szellem ugyan kész, de a (hús)test gyenge (erőtelen)
39és ismét elment és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott
40(és) visszatérve ismét alva találta őket, mert szemeik elnehezültek és nem tudták, mit válaszoljanak Neki
41és amikor harmadszor is eljött, ezt mondta nekik: aludjatok most már (tovább) és nyugodjatok! Elég volt (megvan a döntés) eljött az óra, lám az Emberfiát a bűnösök kezébe adják,
42keljetek föl, menjünk, lám közeleg, aki engem átad (elárul)
43és mindjárt, midőn még beszélt, megjelent Júdás, a tizenkettő egyike és vele jött a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől a tömeg, harcikardokkal és botokkal,
44az árulója pedig egy jelt adott nekik, ezt mondta: Akit megcsókolok Ő az, fogjátok (ragadjátok) meg és vezessétek el biztos őrizet alatt
45és amint odaért, mindjárt odament Hozzá és ezt mondta (Neki): Rabbi! és megcsókolta,
46azok pedig rávetették a kezüket és elfogták őt,
47egy valaki pedig, a mellette állók közül kirántotta a harci kardját, rásújtott a főpap rabszolgájára és levágta a fülét.
48És Jézus megszólalt, ezt mondta nekik: mint egy rablóra, úgy jöttetek ki (harci)kardokkal és fadorongokkal elfogni engem?
49naponta nálatok voltam, a templomépületben tanítottam és nem fogtatok el, de be kell hogy teljesedjenek az Írások.
50És ekkor mindenki magára hagyta és elmenekült (elfutott).
51És egy ifjú (mégis) nyomon követte, csupasz testét csak egy vászonlepel fedte és megragadták,
52az pedig otthagyta a vászonlepelt és meztelenül elfutott
53és elvezették Jézust a főpaphoz és összegyűltek a főpapok, a vének és az írástudók mind,
54(és) Péter távolról követte Őt, be egészen a főpap udvarába és ott ült a szolgákkal együtt és melegedett a tűz fénye felé fordulva.
55A főpapok és az egész tanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak,
56mert sokan tanúskodtak hamisan ellene és a tanúvallomások nem voltak megegyezők.
57Néhányan fel is álltak és hamis tanúbizonyságot tettek ellene, ezt mondták:
58mi hallottuk, amikor ezt mondta: én lebontom ezt a(z emberi) kézzel csinált templomot és három nap alatt másikat építek, mely nem emberkéz alkotása lesz,
59de még így sem volt megegyező a vallomásuk (tanúbizonyságuk)
60(és) felállt a főpap a középre és megkérdezte Jézust, ezt mondta: semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek ellened tanúként vallanak?
61de Ő hallgatott és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte Őt a főpap és ezt mondta neki: Te vagy a Krisztus, az Áldottnak a Fia?
62Jézus pedig ezt mondta: én vagyok és meglátjátok majd az Emberfiát, hogy a Hatalmas jobbján ül és eljön az ég felhőivel.
63A főpap pedig megszaggatta (alsó)ruháit és ezt mondta: mi szükségünk van még tanú(bizonyságok)ra?
64hallottátok a káromlást, mi a véleményetek? azok pedig mind elítélték Őt, hogy méltó a halálra
65és elkezdték némelyek Őt (le)köpdösni és arcát betakarták és ököllel verték és ezt mondták neki: prófétálj, (mondd meg, ki az?) a szolgáktól is kapott arculcsapásokat.
66Péter (pedig) lent volt az udvarban, jött egy a főpap szolgáló(leánya)i közül
67és meglátta Pétert melegedni, arcába tekintett és ezt mondta: te is a názáretivel, a Jézussal voltál,
68ő azonban tagadta, ezt mondta: nem tudom, nem is értem, mit mondasz és kiment az előcsarnokba és felhangzott a kakasszó
69és amint a szolgáló(leány) észrevette, ismét kezdte mondani az ott állóknak, hogy: ez is közülük való,
70de ő újra tagadta és egy kis idő múlva az ott állók ismét ezt mondták Péternek: valóban közülük való vagy, hiszen galileai is vagy,
71ő pedig elkezdett átkozódni és esküdözni, hogy: nem ismerem ezt az embert akiről beszéltek
72és mindjárt felhangzott másodszorra is a kakasszó és újra eszébe jutott Péternek a beszéd, amit Jézus mondott neki, (hogy): mielőtt a kakas(szó) másodszor felhangzik, háromszor tagadsz meg engem és sírvafakadt.