Luke 20
1 És történt az egyik napon, hogy amikor a népet tanította a templomépületben és hirdette az evangéliumot, előálltak a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
2 és így szóltak hozzá: mondd meg nekünk, milyen hatalommal (felhatalmazással) teszed ezeket? vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?
3 Válaszul pedig így szólt hozzájuk: kérdezek tőletek én is egy dolgot és mondjátok meg nekem:
4 János (víz)be merítése égből volt vagy emberektől?
5 azok pedig tanakodtak (okoskodtak) maguk közt: hogy ha ezt mondjuk: az égből, azt mondja majd: miért nem hittetek neki?
6 ha pedig azt mondjuk: emberektől, a nép mind megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta volt,
7 és azt válaszolták, hogy nem tudják, honnan volt.
8 Jézus is (azt) mondta nekik: én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.
9 A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: egy ember szőlőt ültetett, és bérbe adta azt földmunkásoknak, és hosszabb időre külföldre utazott,
10 a kellő időszakban elküldte a földművesekhez egy rabszolgáját, hogy a szőlő terméséből adjanak neki, de a földművesek megverték és üresen elkergették,
11 és egy másik rabszolgát küldött, de azok azt is megverték, és gyalázva üresen elküldték,
12 és egy harmadikat is küldött, azok pedig ezt is sebesre verve kidobták,
13 ezt mondta pedig a szőlő ura: mit tegyek? elküldöm szeretett fiamat, tán ha látják, megbecsülik.
14 Amikor azonban őt a földművesek meglátták, tanakodtak egymás között és (ezt) mondták: ez az örökös (sorsrész-élvező), öljük meg őt, hogy miénk legyen az örökség (sorsrész)
15 és kidobták őt a szőlőből és megölték, mit tesz tehát velük a szőlőnek ura?
16 eljön és elpusztítja ezeket a földműveseket, és a szőlőt másoknak adja. Ezt hallva pedig (ezt) mondták: nehogy így legyen!
17 Ő pedig rájuk tekintett (végignézett rajtuk) és ezt mondta: mi tehát ez, ami meg van írva: a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett?
18 mindenki, aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát, akire pedig az esik rá, agyonzúzza.
19 És igyekeztek a főpapok és az írástudók elfogni (kezeiket rávetni) abban az órában, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk szólt ez a példabeszéd,
20 és hogy szemmel tartsák, (cselvető) kémeket küldtek ki, akik becsületes embereknek színlelték magukat, hogy szaván fogják, és hogy kiszolgáltassák (átadják) a főhatóságnak és a helytartó hatalmának,
21 és megkérdezték őt: Tanítómester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató (nem a külsőre vagy tekintettel), hanem a való(igaz)sághoz híven az Isten útját tanítod.
22 Szabad-e (megengedett-e) nekünk a Cézárnak (a római császárnak) adót fizetnünk, vagy nem?
23 Ő pedig mélyére látott alattomosságuknak, és ezt mondta nekik:
24 mutassatok nekem egy dénárt, kinek a képe és felirata van rajta? ők pedig (ezt) mondták: Cézáré (a római császáré).
25 Ő pedig így szólt hozzájuk: adjátok meg tehát ami a Cézáré, a Cézárnak, és az Istennek ami az Istené,
26 és nem bírták megfogni beszédében a nép előtt, és csodálkozva a válaszán, elhallgattak,
27 odamentek hozzá pedig némelyek a szadduceusok közül, akik tagadják hogy van feltámadás, és megkérdezték őt,
28 (ezt) mondva: Tanítómester, Mózes megírta nekünk, ha valakinek a fi(test)vére meghal, akinek felesége van, és gyermektelen, hogy annak fitestvére vegye el az (özvegy)asszonyt, és támasszon utódot a (fi)testvérének.
29 Voltak tehát heten testvérek, és az első megnősült (feleséget vett), aztán meghalt gyermektelenül,
30 és a második is elvette az asszonyt, az is meghalt gyermektelenül,
31 aztán a harmadik vette el őt, majd (sorra) mind a hét, de (mind) úgy haltak meg, hogy nem hagytak gyermeket.
32 Végül (utoljára) az asszony is meghalt.
33 A feltámadáskor tehát kié lesz az asszony? mert mind a hétnek felesége volt,
34 és (ezt) mondta nekik Jézus: e (világ)korszak (aion) fiai nősülnek és férjhez mennek,
35 azok pedig, akik méltónak ítéltetnek arra, hogy eljussanak a másik világkorszakba és a halottak közül való feltámadásra, azok nem nősülnek és férjhez sem mennek,
36 már meg sem halhatnak, mert az angyalokhoz hasonlítanak (az angyalokkal egyenlők) és az Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.
37 Hogy pedig a halottak életre kelnek, már Mózes is hírül adta a csipkebokornál, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
38 Isten pedig nem a halottaké, hanem az élőké, mert mindenki az Ő számára (Ő néki) él,
39 néhány írástudó pedig ezt mondta: Tanítómester, kitűnően szóltál (jól mondtad),
40 többé ugyanis nem mertek tőle kérdezni semmit,
41 de Ő így szólt hozzájuk: hogyan mondhatják, hogy a Krisztus Dávid(nak) Fia?
42 hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Mondja az Úr, Uramnak: ülj a jobbomra,
43 míg ellenségeidet lábaid alá teszem zsámolyul.
44 Dávid tehát Urának hívja, akkor hogyan lehet a Fia neki?
45 Amikor pedig a nép mind hallotta, ezt mondta a tanítványainak:
46 óvakodjatok az írástudóktól, akik díszöltözetben akarnak járni-kelni, és szívesen veszik a tereken a köszöntéseket és a zsinagógákban (összejöveteleken) az első székeket, és az estebédeken az első (fekvő) helyeket,
47 felemésztik (felfalják) az özvegyek házait, és színleg hosszan imádkoznak, annál súlyosabb ítélet vár rájuk.