1És történt az egyik napon, hogy amikor a népet tanította a templomépületben és hirdette az evangéliumot, előálltak a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
2és így szóltak hozzá: mondd meg nekünk, milyen hatalommal (felhatalmazással) teszed ezeket? vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?
3Válaszul pedig így szólt hozzájuk: kérdezek tőletek én is egy dolgot és mondjátok meg nekem:
4János (víz)be merítése égből volt vagy emberektől?
5azok pedig tanakodtak (okoskodtak) maguk közt: hogy ha ezt mondjuk: az égből, azt mondja majd: miért nem hittetek neki?
6ha pedig azt mondjuk: emberektől, a nép mind megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta volt,
7és azt válaszolták, hogy nem tudják, honnan volt.
8Jézus is (azt) mondta nekik: én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.
9A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: egy ember szőlőt ültetett, és bérbe adta azt földmunkásoknak, és hosszabb időre külföldre utazott,
10a kellő időszakban elküldte a földművesekhez egy rabszolgáját, hogy a szőlő terméséből adjanak neki, de a földművesek megverték és üresen elkergették,
11és egy másik rabszolgát küldött, de azok azt is megverték, és gyalázva üresen elküldték,
12és egy harmadikat is küldött, azok pedig ezt is sebesre verve kidobták,
13ezt mondta pedig a szőlő ura: mit tegyek? elküldöm szeretett fiamat, tán ha látják, megbecsülik.
14Amikor azonban őt a földművesek meglátták, tanakodtak egymás között és (ezt) mondták: ez az örökös (sorsrész-élvező), öljük meg őt, hogy miénk legyen az örökség (sorsrész)
15és kidobták őt a szőlőből és megölték, mit tesz tehát velük a szőlőnek ura?
16eljön és elpusztítja ezeket a földműveseket, és a szőlőt másoknak adja. Ezt hallva pedig (ezt) mondták: nehogy így legyen!
17Ő pedig rájuk tekintett (végignézett rajtuk) és ezt mondta: mi tehát ez, ami meg van írva: a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett?
18mindenki, aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát, akire pedig az esik rá, agyonzúzza.
19És igyekeztek a főpapok és az írástudók elfogni (kezeiket rávetni) abban az órában, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk szólt ez a példabeszéd,
20és hogy szemmel tartsák, (cselvető) kémeket küldtek ki, akik becsületes embereknek színlelték magukat, hogy szaván fogják, és hogy kiszolgáltassák (átadják) a főhatóságnak és a helytartó hatalmának,
21és megkérdezték őt: Tanítómester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató (nem a külsőre vagy tekintettel), hanem a való(igaz)sághoz híven az Isten útját tanítod.
22Szabad-e (megengedett-e) nekünk a Cézárnak (a római császárnak) adót fizetnünk, vagy nem?
23Ő pedig mélyére látott alattomosságuknak, és ezt mondta nekik:
24mutassatok nekem egy dénárt, kinek a képe és felirata van rajta? ők pedig (ezt) mondták: Cézáré (a római császáré).
25Ő pedig így szólt hozzájuk: adjátok meg tehát ami a Cézáré, a Cézárnak, és az Istennek ami az Istené,
26és nem bírták megfogni beszédében a nép előtt, és csodálkozva a válaszán, elhallgattak,
27odamentek hozzá pedig némelyek a szadduceusok közül, akik tagadják hogy van feltámadás, és megkérdezték őt,
28(ezt) mondva: Tanítómester, Mózes megírta nekünk, ha valakinek a fi(test)vére meghal, akinek felesége van, és gyermektelen, hogy annak fitestvére vegye el az (özvegy)asszonyt, és támasszon utódot a (fi)testvérének.
29Voltak tehát heten testvérek, és az első megnősült (feleséget vett), aztán meghalt gyermektelenül,
30és a második is elvette az asszonyt, az is meghalt gyermektelenül,
31aztán a harmadik vette el őt, majd (sorra) mind a hét, de (mind) úgy haltak meg, hogy nem hagytak gyermeket.
32Végül (utoljára) az asszony is meghalt.
33A feltámadáskor tehát kié lesz az asszony? mert mind a hétnek felesége volt,
34és (ezt) mondta nekik Jézus: e (világ)korszak (aion) fiai nősülnek és férjhez mennek,
35azok pedig, akik méltónak ítéltetnek arra, hogy eljussanak a másik világkorszakba és a halottak közül való feltámadásra, azok nem nősülnek és férjhez sem mennek,
36már meg sem halhatnak, mert az angyalokhoz hasonlítanak (az angyalokkal egyenlők) és az Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.
37Hogy pedig a halottak életre kelnek, már Mózes is hírül adta a csipkebokornál, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
38Isten pedig nem a halottaké, hanem az élőké, mert mindenki az Ő számára (Ő néki) él,
39néhány írástudó pedig ezt mondta: Tanítómester, kitűnően szóltál (jól mondtad),
40többé ugyanis nem mertek tőle kérdezni semmit,
41de Ő így szólt hozzájuk: hogyan mondhatják, hogy a Krisztus Dávid(nak) Fia?
42hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Mondja az Úr, Uramnak: ülj a jobbomra,
43míg ellenségeidet lábaid alá teszem zsámolyul.
44Dávid tehát Urának hívja, akkor hogyan lehet a Fia neki?
45Amikor pedig a nép mind hallotta, ezt mondta a tanítványainak:
46óvakodjatok az írástudóktól, akik díszöltözetben akarnak járni-kelni, és szívesen veszik a tereken a köszöntéseket és a zsinagógákban (összejöveteleken) az első székeket, és az estebédeken az első (fekvő) helyeket,
47felemésztik (felfalják) az özvegyek házait, és színleg hosszan imádkoznak, annál súlyosabb ítélet vár rájuk.