Luke 19
1 És bement Jerikóba, és keresztül ment rajta,
2 és lám, volt ott egy férfi, névszerint Zákeus, aki fővámszedő volt és gazdag,
3 és igyekezett látni Jézust, ki Ő, de nem volt rá képes a tömegtől, mert termetre nézve kicsi volt,
4 és előre futott, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa Őt, mivelhogy arra kellett elmennie,
5 és amint arra a helyre ért, Jézus föltekintett, és így szólt hozzá: Zákeus, sietve szállj le, mert ma a te házadban kell nekem maradnom,
6 és sietve leszállt, és örömmel befogadta Őt.
7 És látva ezt, mindnyájan zúgolódtak, és azt mondták, hogy bűnös férfihez ment be szállásra (tért be lepihenni),
8 de Zákeus előállt, és így szólt az Úrhoz: nézd, szerzett vagyonom felét, Uram, a koldusszegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, visszaadom négyszeresen,
9 így szólt pedig hozzá Jézus: ma lett üdvössége (megmentése) ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia,
10 mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megmentse (üdvözítse), ami elveszett.
11 Hallgatóinak pedig még egy példabeszédet mondott, mivel már közel volt Jeruzsálemhez, és (azt) gondolták, hogy hamarosan megvalósul az Isten Királysága (királyi uralma),
12 (ezt) mondta tehát: egy nemes ember messze földre indult (távoli országba utazott), hogy királyságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.
13 Magához hívatta pedig tíz (rab)szolgáját, adott nekik tíz minát és ezt mondta nekik: tevékenykedjetek, míg megjövök.
14 Polgártársai azonban gyűlölték (őt), és követséget küldtek utána, és (ezt) mondták: nem akarjuk, hogy ez királyunk legyen (uralkodjék rajtunk),
15 és történt, hogy amikor visszatért a királyság megszerzése után, magához hívatta azokat a rabszolgákat, akiknek az ezüstpénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta.
16 Jött pedig az első, és ezt mondta: uram, minád tíz minát hozott (nyert),
17 (ezt) mondta neki: jól van, jó rabszolgám, mivelhogy a kicsiben hű voltál, legyen hatalmad (fennhatóságod) tíz városon.
18 Jött a második is, és (ezt) mondta: uram, minád öt minát szerzett.
19 Mondta pedig ennek is: te is lény úr öt város felett,
20 és jött egy másik, ezt mondta: uram, lám! itt a minád, melyet keszkenőbe téve tartottam,
21 mert féltem tőled, mivelhogy szigorú ember vagy, (f)elveszed, amit nem tettél le, és (le)aratod, amit nem vetettél,
22 (erre) ezt mondta neki: a te szádból ítéllek meg téged, gonosz rabszolga, tudtad, hogy én szigorú ember vagyok, (f)elveszem, amit nem tettem le, és learatom, amit nem vetettem,
23 miért nem adtad (ezüst)pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy én megjövet, kamatostól hajtottam volna be?
24 és azt mondta a mellette állóknak: vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van,
25 és (ezt) mondták neki: uram, tíz minája van (már),
26 mert mondom nektek, hogy mindenki, akinek van, annak adni fognak, akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van,
27 ezen felül pedig azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király(uk) legyek, vezessétek ide, és vágjátok le énelőttem,
28 és ezeket elmondva előrement, felfelé menve Jeruzsálembe,
29 és történt, hogy amint közeledett Betfagé és Betánia felé a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldött kettőt tanítványai közül,
30 (ezt) mondva: menjetek el a szemközti faluba, amelyben, amint bementek, találtok egy megkötözött szamárcsikót, amelyen még soha ember nem ült, oldjátok el és vezessétek ide,
31 és ha valaki titeket megkérdez, miért oldjátok el, így válaszoljatok: az Úrnak van szüksége rá.
32 Amikor pedig elmentek a küldöttek, úgy találták, ahogy mondta nekik.
33 Amikor pedig eloldották a szamárcsikót, így szóltak hozzájuk a gazdái: miért oldjátok el a szamárcsikót?
34 Azok pedig (ezt) mondták: az Úrnak szüksége van rá,
35 és elvezették (azt) Jézushoz, és ráterítették (rádobták) a ruhájukat a szamárcsikóra, felültették rá Jézust.
36 Amint pedig ment, (az emberek) ruháikat az útra terítették előtte,
37 amikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, elkezdte a tanítványok sokasága mind örömében dicsérni az Istent nagy hangon mindazokért, a hatalmas tettekért amelyeket láttak,
38 és (ezt) mondták: áldott a Király, aki az Úr nevében érkezik, az égben békesség, és dicsőség a magasságokban!
39 némely farizeus a tömegből (ezt) mondta neki: Tanítómester, intsd le tanítványaidat!
40 és Ő válaszul ezt mondta nekik: mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani,
41 és amint közeledett, látta a várost, sírt rajta,
42 (ezt) mondta: bárcsak (vajha) megismerted volna te is, (legalább) ezen a napon, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemeid elől,
43 mivelhogy jönnek napok, amikor ostromfalakkal vesznek körül ellenségeid, és bekerítenek téged, és mindenfelől szorongatnak téged,
44 és földre tipornak téged és gyermekeidet akik benned laknak, és nem hagynak majd benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod időszakát.
45 És bement a szenthelyre (a templomépületbe), kezdte kihaj(í)tani azokat, aki árusítottak benne,
46 (ezt) mondta nekik: írva van: a házam az imádságnak háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek,
47 és ott tanított naponként a templomépületben, a főpapok és az írástudók pedig igyekeztek elpusztítani és a nép előkelői is,
48 és nem találták módját, hogy mit tegyenek vele, mert a nép mind rajta csüngött, amikor hallgatta.