1Történt pedig azokban a napokban, rendelet jött ki Augusztus császártól, hogy az egész lakott földkerekséget írják össze.
2Ez az első összeírás akkor történt, amikor Küréniusz volt Szíria helytartója,
3és elment ki-ki (mindenki) a maga városába, hogy összeírják (az összeírásra)
4felment pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mivel Dávid házából és családjából való volt,
5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki várandós volt,
6történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek az ő szülésének a napjai,
7és megszülte az elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mivelhogy nem volt számukra hely a vendégfogadóban,
8és pásztorok voltak azon a vidéken a szabad ég alatt (künn a mezőn tanyáztak) és éjszaka őrködtek a nyájuk felett,
9és egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége körülragyogta őket, és nagyon megijedtek (nagy félelemmel megfélemlettek)
10és ezt mondta nekik az angyal: ne féljetek! mert lám, (öröm)hírként hirdetek nektek nagy örömet, amely minden népé lesz,
11hogy megszületett nektek ma az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus, Dávid városában,
12és ez néktek a jel: találtok egy bepólyált újszülött kisdedet (kisgyermeket) jászolban fekve
13és ekkor hirtelen az angyallal együtt egy égi sereg sokasága lett ott, (akik) az Istent dicsérték és ezt mondták:
14Dicsőség a magasságokban Istennek, és (a) földön békesség az Istennek tetsző emberek között.
15És történt, hogy amikor elmentek tőlük az angyalok az égbe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: menjünk hát el Betlehemig, hogy lássuk, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott nekünk (tudatott velünk)
16és elmentek sietve és megtalálták Máriát, Józsefet és a(z újszülött) kisdedet (kisgyermeket), aki a jászolban feküdt.
17Miután meglátták, ismertették a beszédet, amit nekik a kisfiú felől szóltak.
18és mindnyájan, akik hallották, elcsodálkoztak azokon, amiket a pásztorok nékik mondtak.
19Mária pedig mindezeket a beszédeket emlékezetébe véste (megtartotta) és szívében forgatta (mérlegelve fontolgatta),
20és visszatértek a pásztorok, dicsőítették és magasztalták az Istent mindazért, amiket hallottak és láttak úgy, amint elmondták nekik,
21és amikor letelt a nyolc nap, hogy körülmetéljék, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal is hívta, mielőtt még megfogant anyja méhében,
22és amikor leteltek a tisztulásnak napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23úgy, ahogyan elő volt írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiút az Úrnak kell szentelni,
24és az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye megmondja: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát
25és íme egy ember volt Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve, és ez igaz (megigazult) és istenfélő ember volt, aki Izrael vigasztalását várta, és a Szent Szellem volt rajta.
26És kijelentést kapott a Szent Szellemtől, hogy addig nem lát halált, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát (Fölkentjét).
27és elment a Szellem által a templomépületbe és amikor a szülők a kisfiút, Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek,
28ölelő karjaiba vette, áldotta az Istent és ezt mondta:
29Most bocsátod el, Uram, a rabszolgádat, beszéded szerint, békében,
30mivelhogy meglátták szemeim az üdvösségedet,
31amelyet készítettél minden nép szeme láttára
32fényül a nemzetek leleplezésére és dicsőségül néped, Izrael számára,
33és az apja és az anyja csodálkoztak azon, amit róla (a fiukról) mondott,
34és megáldotta őket Simeon, és így szólt Máriához, az anyjához: nézd! ez sokak elestére és talpra állítására (feltámadására) lesz téve Izraelben, és jelül, amelynek ellentmondanak,
35- sőt néked is tőr járja át lelkedet - hogy lehulljon a lepel sok szív fontolgatásairól (hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szívből az elgondolások).
36Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya Áser törzséből, aki nagyon előrehaladott volt korban, (mert) szüzessége után hét évig élt férjével,
37és (már) özvegy volt nyolcvannégy éve, aki nem hagyta el a templom épületet (soha), és böjtölt, könyörgött, Isten szolgálatában éjjel és nappal.
38Ez is ugyanabban az órában előállt, szintén vallást tett Istenről, és szólt felőle mindazoknak, akik várták Jeruzsálemben a megváltást,
39és amikor mindent elvégeztek, ami az Úr törvénye szerint volt, visszatértek Galileába, városukba, Názáretbe.
40A kisfiú pedig növekedett, erősödött (szellemben), bölcsesség töltötte be, és Isten kegyelme volt rajta,
41és a szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska (húsvét) ünnepére,
42akkor is amikor tizenkét éves lett, felmentek ünnepi szokás szerint Jeruzsálembe,
43és amikor az ünnepnapok végére jutottak (elteltek), hazafelé indultak, (visszatértek) a (gyermek) Jézus Jeruzsálemben maradt, de ezt nem tudták a szülei.
44Azt gondolták, hogy az úti társaságban van, mentek egy napi utat, és keresték Őt a rokonok és az ismerősök között,
45és amikor sehol sem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék,
46és úgy történt, hogy három nap múlva megtalálták (akadtak rá) a templomépületben amint (ott) ült a tanítók (mesterek) között, és hallgatta és kérdezgette is őket,
47és csodálkoztak (álmélkodtak) mind akik hallgatták az értelmén és a válaszain,
48és amikor (szülei) észrevették, megdöbbentek (elámultak), és így szólt hozzá az anyja: gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én fájdalommal (gyötrődve) kerestünk téged!
49És Ő így szólt hozzájuk: miért kerestetek engem? nem tudtátok, hogy azokban (a dolgokban) kell lennem, amik Atyámé?
50És ők nem értették a beszédet, amelyet nekik válaszolt.
51És lement velük és megérkezett Názáretbe, és alárendelte magát nekik (engedelmes volt) és az anyja megtartotta szívében mindezeket a beszédeket.
52Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testalkatban, és Isten és emberek előtti kedvességben (kegyelemben).