Luke 1— VSUZ

¹Mivel sokan hozzáfogtak, hogy a nálunk (köztünk) végbement események elbeszélését leírják (írásba foglalják) (úgy),

²amint ránkhagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és végrehajtói voltak az Igének,

³tetszett nekem is, aki mindennek pontosan utána jártam, hogy neked sorjában leírjam, nagyratartott Teofil,

⁴hogy megtudd azoknak a szavaknak a megbízhatóságát, amelyekre téged oktattak.

⁵Volt Júdea királyának, Heródesnek napjaiban egy pap, névszerint Zakariás, az Abia rendjéből, és annak felesége Áron leányai közé tartozott, akinek neve Erzsébet.

⁶Mindketten pedig (meg)igaz(ult)ak voltak Isten előtt, mint akik az Úr minden parancsolataiban és rendelkezéseiben igazságos úton (feddhetetlenül) jártak,

⁷és nem volt nekik gyermekük, mivelhogy Erzsébet meddő volt, és mindketten életük előrehaladott napjaiban voltak.

⁸Történt pedig, hogy midőn napi beosztásának sorrendjében papi szolgálatot végzett Isten előtt,

⁹a papi (szolgálat) szokás(a) szerint sorsolás útján rá került a tömjénezés (illatáldozás) sora, bement az Úr templomába,

¹⁰és a nép egész sokasága kívül volt és imádkozott a füstölő áldozás eme órájában.

¹¹Megjelent pedig neki az Úr angyala, és megállt a füstölő áldozati oltár jobb oldalán,

¹²és Zakariás, amikor meglátta, zavarba jött, és félelem szállta meg őt,

¹³és így szólt hozzá az angyal: nehogy félj Zakariás, mert kérő imád meghallgatásra talált, és feleséged, Erzsébet szülni fog neked egy fiút, és hívod majd Jánosnak,

¹⁴ő örömödre és ujjongásodra lesz neked, és sokan fognak örülni a világra jövetelének (születésének),

¹⁵mert nagy lesz az Úr előtt, bort és más részegítő (bódító) italt nem iszik, és Szent Szellemmel lesz betelve (megtelve) már anyja méhétől,

¹⁶és Izráel fiai közül sokat visszafordít az Úrhoz, Istenükhöz,

¹⁷és ő maga Illés szellemével és erejével (hatalmával) előtte fog járni (az Úrnak), hogy az apák szívét (a) gyermekekhez fordítsa, és az engedetleneket az igazak megfontoltságára, hogy az Úr számára felkészült népet készítsen (elő).

¹⁸És így szólt Zakariás az angyalhoz: miről tudom meg ezt? mert én öreg vagyok, és feleségem is előrehaladt napjaiban,

¹⁹és az angyal ezt válaszolta neki: én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok, és az a küldetésem, hogy szóljak hozzád, és ezeket örömhírként (jó hír gyanánt) hirdessem (adjam hírül) neked,

²⁰és lásd! Megnémulsz, és nem tudsz megszólalni addig a napig, amíg ezek meg nem lesznek, mert nem hittél az én szavaimnak, melyek beteljesednek a maguk idejében

²¹és a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy sokáig elidőzik a templomban,

²²amikor pedig kijött, nem volt képes hozzájuk szólni és ebből megértették, hogy látomást látott a templomban, fejével integetett nekik, és néma maradt,

²³és történt amint leteltek papi szolgálatának napjai, elment haza.

²⁴E napok után pedig felesége, Erzsébet áldott állapotba jutott és elrejtőzött (teljesen visszavonult) öt hónapig, ezt mondta:

²⁵így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye tőlem gyalázatomat (azt, ami szégyenemre volt) az emberek előtt.

²⁶A hatodik hónapban pedig az Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea Názáret nevű városába

²⁷egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfiúnak, akinek neve József, Dávid házából a szűz neve pedig Mária

²⁸és bement az angyal (ő)hozzá, és ezt mondta: örülj, te kegyelembe fogadott, az Úr veled van (minden asszonynál áldottabb vagy).

²⁹Amikor pedig ezt hallotta, zavarba jött a szavak hallatán és elgondolkozott, miféle köszöntés ez,

³⁰és ezt mondta az angyal neki: nehogy félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél,

³¹és lám! méhedben fogansz, fiat szülsz, és a nevét Jézusnak hívod majd,

³²nagy lesz Ő és a Magasságos Fiának fogják hívni és az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,

³³és királyként uralkodik Jákób házán világkorszakokon át, és királyságának nem lesz vége.

³⁴Ezt mondta pedig Mária az angyalnak: hogyan lesz ez (válik valóra), holott férfit nem ismerek?

³⁵és válaszolt az angyal, ezt mondta neki: Szent Szellem száll reád, és a Magasságos hatóereje borul rád árnyékával, és ezért a létrejövő szentet Isten Fiának hívják majd,

³⁶és lám! Erzsébet, a rokonod is áldott állapotba jutott (fiút fogant) vénségére és már hatodik hónapban van, akit meddőnek mondanak,

³⁷mert az Istennél semmi sem (nincs) lehetetlen,

³⁸ezt mondta pedig Mária: nézd, az Úrnak rabszolgaleányát, legyen (váljék valóra) nekem beszéded szerint, és elment tőle az angyal.

³⁹Útra kelt (felkerekedett) pedig Mária azokban a napokban, és a hegyvidékre ment sietve, Júda egyik városába,

⁴⁰és bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet,

⁴¹és történt, hogy amint meghallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat a méhében mozogni kezdett, és megtelt Erzsébet Szent Szellemmel,

⁴²és hangos szóval felkiáltott, ezt mondta: áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a méhed gyümölcse,

⁴³és honnan van ez nekem, hogy eljön az én Uram anyja énhozzám?

⁴⁴mert nézd, amikor köszöntésed hangja a fülembe jutott, az ujjongástól mozogni kezdett a magzat a méhemben,

⁴⁵és boldog, aki hisz, mivelhogy beteljesednek azok, amit az Úr szólt neki,

⁴⁶és ezt mondta Mária: magasztalja a lelkem az Urat,

⁴⁷és ujjong a szellemem az én Istenemen, Üdvözítőmön,

⁴⁸hogy rátekintett rabszolga leányának alázatosságára, mert nézd, mostantól fogva boldognak mond ezután minden nemzedék,

⁴⁹mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas és szent a neve,

⁵⁰és az irgalma nemzedékről-nemzedékre azoké, akik Őt félik,

⁵¹karja bizonyságot tett erejéről (karjával megmutatta erejét): szétszórta a szívük elgondolásaiban kevélykedőket (felfuvalkodottakat),

⁵²hatalmasokat döntött (taszított) le trónjukról és megalázottakat fölemelt (felmagasztalt),

⁵³az éhezőket betöltötte jókkal (jóllakatta), és gazdagokat küldött el üresen,

⁵⁴felkarolta szolgáját, Izraelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,

⁵⁵ahogyan szólott atyáinknak, Ábrahám(nak) és az utódainak a világkorszakokba (aionba) nyúlóan.

⁵⁶Ott maradt pedig Mária vele együtt mintegy három hónapig, és azután visszatért házába (hazatért).

⁵⁷Erzsébetnek pedig betelt a szülésének ideje, és fia lett neki,

⁵⁸és meghallották a szomszédok (környékbeliek) és a rokonok, hogy az Úr felmagasztalta irgalmában, és együtt örültek vele.

⁵⁹És történt nyolcad napon, (hogy) eljöttek körülmetélni a kisfiút, és az apja nevéről Zakariásnak (akarták) őt hívni.

⁶⁰de válaszolva az anyja ezt mondta: semmiképpen nem, hanem Jánosnak fogják hívni,

⁶¹és ezt mondták néki: senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának,

⁶²fejjel integettek pedig az apjának, hogy minek akarja neveztetni,

⁶³és egy írótáblát kért, ezt írta (rá) mondván: János a neve, és elcsodálkoztak mindnyájan.

⁶⁴A szája pedig nyomban megnyílt, és a nyelve megoldódott, és áldotta az Istent,

⁶⁵és félelem szállta meg a szomszédokat mind (félelem támadt mindazokban, akik körülöttük laktak), és Júdea egész hegyvidékén szóvá tették mindezeket (szóbeszéd tárgyává lett mindez),

⁶⁶és a szívükbe vésték (vették) mind, akik ezt meghallották, és ezt mondták: vajon mi lesz e kisfiúból?, ugyanis az Úr keze volt vele,

⁶⁷és Zakariás, az apa, betelt Szent Szellemmel és prófétált (jövendölt), ezt mondta:

⁶⁸Áldott az Úr, az Izrael Istene, hogy meglátogatta és váltságot szerzett (készített) a népének,

⁶⁹és felemelte az üdvösség szarvát nekünk, szolgafiának, Dávid házában,

⁷⁰ahogyan szólt az Ő szent prófétáinak szája által (világ)korszaktól fogva,

⁷¹hogy megment(ett) minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezéből,

⁷²hogy irgalmat tegyen apáinkkal, és megemlékezzék a szent szövetségéről,

⁷³az esküvésről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy megadja nekünk,

⁷⁴hogy félelmet nem ismere (félelemtől mentesen) ellenségeink kezéből kiragadva, Istent tisztelve szolgáljunk neki,

⁷⁵szentségben (jámborságban) és igazságosságban élve Ő előtte (színe előtt) életünk minden napjában,

⁷⁶téged meg, kisfiú, a Legmagasztosabb prófétájának fognak hívni, mert előtte mégy, az Úr színe előtt, hogy előkészítsd útjait,

⁷⁷hogy az üdvösség ismeretét add az Ő népének, (ami) a bűnök (vétkek) bocsánatában (van),

⁷⁸Istenünk könyörülő irgalma által, mellyel meglátogatott minket a felkelő fény (Napkelet) a magasságból,

⁷⁹hogy ráragyogjon azokra (világítson azoknak), akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábainkat a békesség útjára irányítsa.

⁸⁰A kisfiú pedig növekedett és erősödött szellemben, és a pusztában volt addig a napig, amíg bemutatkozott Izrael népének (nyilvánosan föl nem lépett).