Luke 1
1 Mivel sokan hozzáfogtak, hogy a nálunk (köztünk) végbement események elbeszélését leírják (írásba foglalják) (úgy),
2 amint ránkhagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és végrehajtói voltak az Igének,
3 tetszett nekem is, aki mindennek pontosan utána jártam, hogy neked sorjában leírjam, nagyratartott Teofil,
4 hogy megtudd azoknak a szavaknak a megbízhatóságát, amelyekre téged oktattak.
5 Volt Júdea királyának, Heródesnek napjaiban egy pap, névszerint Zakariás, az Abia rendjéből, és annak felesége Áron leányai közé tartozott, akinek neve Erzsébet.
6 Mindketten pedig (meg)igaz(ult)ak voltak Isten előtt, mint akik az Úr minden parancsolataiban és rendelkezéseiben igazságos úton (feddhetetlenül) jártak,
7 és nem volt nekik gyermekük, mivelhogy Erzsébet meddő volt, és mindketten életük előrehaladott napjaiban voltak.
8 Történt pedig, hogy midőn napi beosztásának sorrendjében papi szolgálatot végzett Isten előtt,
9 a papi (szolgálat) szokás(a) szerint sorsolás útján rá került a tömjénezés (illatáldozás) sora, bement az Úr templomába,
10 és a nép egész sokasága kívül volt és imádkozott a füstölő áldozás eme órájában.
11 Megjelent pedig neki az Úr angyala, és megállt a füstölő áldozati oltár jobb oldalán,
12 és Zakariás, amikor meglátta, zavarba jött, és félelem szállta meg őt,
13 és így szólt hozzá az angyal: nehogy félj Zakariás, mert kérő imád meghallgatásra talált, és feleséged, Erzsébet szülni fog neked egy fiút, és hívod majd Jánosnak,
14 ő örömödre és ujjongásodra lesz neked, és sokan fognak örülni a világra jövetelének (születésének),
15 mert nagy lesz az Úr előtt, bort és más részegítő (bódító) italt nem iszik, és Szent Szellemmel lesz betelve (megtelve) már anyja méhétől,
16 és Izráel fiai közül sokat visszafordít az Úrhoz, Istenükhöz,
17 és ő maga Illés szellemével és erejével (hatalmával) előtte fog járni (az Úrnak), hogy az apák szívét (a) gyermekekhez fordítsa, és az engedetleneket az igazak megfontoltságára, hogy az Úr számára felkészült népet készítsen (elő).
18 És így szólt Zakariás az angyalhoz: miről tudom meg ezt? mert én öreg vagyok, és feleségem is előrehaladt napjaiban,
19 és az angyal ezt válaszolta neki: én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok, és az a küldetésem, hogy szóljak hozzád, és ezeket örömhírként (jó hír gyanánt) hirdessem (adjam hírül) neked,
20 és lásd! Megnémulsz, és nem tudsz megszólalni addig a napig, amíg ezek meg nem lesznek, mert nem hittél az én szavaimnak, melyek beteljesednek a maguk idejében
21 és a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy sokáig elidőzik a templomban,
22 amikor pedig kijött, nem volt képes hozzájuk szólni és ebből megértették, hogy látomást látott a templomban, fejével integetett nekik, és néma maradt,
23 és történt amint leteltek papi szolgálatának napjai, elment haza.
24 E napok után pedig felesége, Erzsébet áldott állapotba jutott és elrejtőzött (teljesen visszavonult) öt hónapig, ezt mondta:
25 így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye tőlem gyalázatomat (azt, ami szégyenemre volt) az emberek előtt.
26 A hatodik hónapban pedig az Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea Názáret nevű városába
27 egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfiúnak, akinek neve József, Dávid házából a szűz neve pedig Mária
28 és bement az angyal (ő)hozzá, és ezt mondta: örülj, te kegyelembe fogadott, az Úr veled van (minden asszonynál áldottabb vagy).
29 Amikor pedig ezt hallotta, zavarba jött a szavak hallatán és elgondolkozott, miféle köszöntés ez,
30 és ezt mondta az angyal neki: nehogy félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél,
31 és lám! méhedben fogansz, fiat szülsz, és a nevét Jézusnak hívod majd,
32 nagy lesz Ő és a Magasságos Fiának fogják hívni és az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,
33 és királyként uralkodik Jákób házán világkorszakokon át, és királyságának nem lesz vége.
34 Ezt mondta pedig Mária az angyalnak: hogyan lesz ez (válik valóra), holott férfit nem ismerek?
35 és válaszolt az angyal, ezt mondta neki: Szent Szellem száll reád, és a Magasságos hatóereje borul rád árnyékával, és ezért a létrejövő szentet Isten Fiának hívják majd,
36 és lám! Erzsébet, a rokonod is áldott állapotba jutott (fiút fogant) vénségére és már hatodik hónapban van, akit meddőnek mondanak,
37 mert az Istennél semmi sem (nincs) lehetetlen,
38 ezt mondta pedig Mária: nézd, az Úrnak rabszolgaleányát, legyen (váljék valóra) nekem beszéded szerint, és elment tőle az angyal.
39 Útra kelt (felkerekedett) pedig Mária azokban a napokban, és a hegyvidékre ment sietve, Júda egyik városába,
40 és bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet,
41 és történt, hogy amint meghallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat a méhében mozogni kezdett, és megtelt Erzsébet Szent Szellemmel,
42 és hangos szóval felkiáltott, ezt mondta: áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a méhed gyümölcse,
43 és honnan van ez nekem, hogy eljön az én Uram anyja énhozzám?
44 mert nézd, amikor köszöntésed hangja a fülembe jutott, az ujjongástól mozogni kezdett a magzat a méhemben,
45 és boldog, aki hisz, mivelhogy beteljesednek azok, amit az Úr szólt neki,
46 és ezt mondta Mária: magasztalja a lelkem az Urat,
47 és ujjong a szellemem az én Istenemen, Üdvözítőmön,
48 hogy rátekintett rabszolga leányának alázatosságára, mert nézd, mostantól fogva boldognak mond ezután minden nemzedék,
49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas és szent a neve,
50 és az irgalma nemzedékről-nemzedékre azoké, akik Őt félik,
51 karja bizonyságot tett erejéről (karjával megmutatta erejét): szétszórta a szívük elgondolásaiban kevélykedőket (felfuvalkodottakat),
52 hatalmasokat döntött (taszított) le trónjukról és megalázottakat fölemelt (felmagasztalt),
53 az éhezőket betöltötte jókkal (jóllakatta), és gazdagokat küldött el üresen,
54 felkarolta szolgáját, Izraelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55 ahogyan szólott atyáinknak, Ábrahám(nak) és az utódainak a világkorszakokba (aionba) nyúlóan.
56 Ott maradt pedig Mária vele együtt mintegy három hónapig, és azután visszatért házába (hazatért).
57 Erzsébetnek pedig betelt a szülésének ideje, és fia lett neki,
58 és meghallották a szomszédok (környékbeliek) és a rokonok, hogy az Úr felmagasztalta irgalmában, és együtt örültek vele.
59 És történt nyolcad napon, (hogy) eljöttek körülmetélni a kisfiút, és az apja nevéről Zakariásnak (akarták) őt hívni.
60 de válaszolva az anyja ezt mondta: semmiképpen nem, hanem Jánosnak fogják hívni,
61 és ezt mondták néki: senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának,
62 fejjel integettek pedig az apjának, hogy minek akarja neveztetni,
63 és egy írótáblát kért, ezt írta (rá) mondván: János a neve, és elcsodálkoztak mindnyájan.
64 A szája pedig nyomban megnyílt, és a nyelve megoldódott, és áldotta az Istent,
65 és félelem szállta meg a szomszédokat mind (félelem támadt mindazokban, akik körülöttük laktak), és Júdea egész hegyvidékén szóvá tették mindezeket (szóbeszéd tárgyává lett mindez),
66 és a szívükbe vésték (vették) mind, akik ezt meghallották, és ezt mondták: vajon mi lesz e kisfiúból?, ugyanis az Úr keze volt vele,
67 és Zakariás, az apa, betelt Szent Szellemmel és prófétált (jövendölt), ezt mondta:
68 Áldott az Úr, az Izrael Istene, hogy meglátogatta és váltságot szerzett (készített) a népének,
69 és felemelte az üdvösség szarvát nekünk, szolgafiának, Dávid házában,
70 ahogyan szólt az Ő szent prófétáinak szája által (világ)korszaktól fogva,
71 hogy megment(ett) minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezéből,
72 hogy irgalmat tegyen apáinkkal, és megemlékezzék a szent szövetségéről,
73 az esküvésről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy megadja nekünk,
74 hogy félelmet nem ismere (félelemtől mentesen) ellenségeink kezéből kiragadva, Istent tisztelve szolgáljunk neki,
75 szentségben (jámborságban) és igazságosságban élve Ő előtte (színe előtt) életünk minden napjában,
76 téged meg, kisfiú, a Legmagasztosabb prófétájának fognak hívni, mert előtte mégy, az Úr színe előtt, hogy előkészítsd útjait,
77 hogy az üdvösség ismeretét add az Ő népének, (ami) a bűnök (vétkek) bocsánatában (van),
78 Istenünk könyörülő irgalma által, mellyel meglátogatott minket a felkelő fény (Napkelet) a magasságból,
79 hogy ráragyogjon azokra (világítson azoknak), akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábainkat a békesség útjára irányítsa.
80 A kisfiú pedig növekedett és erősödött szellemben, és a pusztában volt addig a napig, amíg bemutatkozott Izrael népének (nyilvánosan föl nem lépett).