1Történt, hogy amikor egy helyen imádkozott, amint befejezte, így szólt hozzá az egyik tanítványa: Uram, taníts (meg) minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait,
2erre ezt mondta nekik: amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! szenteltessék meg (megszentelt legyen) a te neved, jöjjön el a Te királyságod,
3a mi kenyerünket, a létrevalót, add meg nekünk naponként (minden nap)
4és engedd el (bocsásd meg) a bűneinket (vétkeinket), mert mi magunk is megbocsátunk (elengedjük) mindenkinek, aki nekünk tartozik (adósunknak), és nehogy belevígy bennünket (a) megpróbáltatásba (kísértésbe),
5és így szólt hozzájuk: ki az közületek, akinek barátja van, és hozzámegy éjfélkor, és ezt mondja neki: barátom, adj kölcsön (kölcsönözz) nekem három kenyeret,
6mivelhogy egy barátom útról érkezett hozzám, és nincs mit elébe tegyek (adjak néki),
7az belülről válaszolna és azt mondaná: ne háborgass engem, már az ajtó be van zárva, és gyermekeim az ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek fel, hogy adjak neked.
8mondom nektek, ha nem is kel fel, hogy adjon neki azért mert a barátja, de azért, mert tolakodik (nem tágít), mégis fölkel, és adni fog neki (annyit) amennyire szüksége van (amennyi kell),
9én is mondom nektek, kérjetek és adni fognak nektek (kaptok), keressetek és találtok, kopogtassatok, és ajtót nyitnak nektek,
10mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, az talál, és aki kopogtat, annak ajtót nyitnak,
11melyik az az (édes)apa közületek, (aki) (követ ad a fiának, amikor az kenyeret kér), ha fia halat kér, akkor hal helyett kígyót ad neki?
12vagy ha tojást fog kérni, akkor skorpiót ad neki?
13ha tehát ti gonosz (romlást árasztó) létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog az égi Atyátok Szent Szellemet adni azoknak, akik kérik tőle.
14És történt, hogy kihajtott egy démont és az néma volt, s amikor a démon kiment, megszólalt a néma, és elcsodálkozott a tömeg,
15némelyek pedig közülük ezt mondták: Belzebubbal, a démonok fejedelmével hajtja ki a démonokat,
16mások pedig, hogy próbára tegyék, égi jelt kívántak tőle.
17Ő azonban ismerte gondolataikat (átlátott rajtuk), ezt mondta nekik: minden királyság, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és ház házra dől (omlik),
18ha pedig a sátán is meghasonlik (ön)magával, hogyan állhat(na) fenn a királysága? mert ezt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével haj(í)tom ki a démonokat,
19ha pedig én Belzebub segítségével haj(í)tom ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével haj(í)tják ki őket? Ezért ők lesznek bíráitok,
20de ha én Isten ujjával haj(í)tom ki a démonokat, akkor elérkezett hozzátok (közel van) Istennek a Királysága.
21Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját (udvarát), biztonságban (békességben) van a vagyona,
22de ha egy nála erősebb megtámadja (rátör) és legyőzi őt, az teljes fegyverzetét elveszi, amelyben bízott, és az elvett zsákmányát szétosztja.
23Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az széjjelszór.
24Amikor a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víztelen (sivár) helyeken bolyong, megnyugvást (felüdülést) keres, és amikor nem talál, ezt mondja: visszatérek a házamba (otthonomba), ahonnét kijöttem,
25és amikor megérkezik, kisöpörve és feldíszítve (kicsinosítva) találja,
26akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másféle, nálánál gonoszabb szellemet, és bemennek, ott lak(oz)nak, és annak az embernek utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél (mint előbb volt).
27Történt pedig, amikor ezeket mondta, egy asszony odakiáltott (felemelte hangját) a tömegből, ezt mondta neki: boldog az anyaméh, amely kihordott, és az emlők, amelyeket szoptál.
28Ő pedig ezt mondta: hát (sőt) még azok milyen boldogok, akik hall(gat)ják az Isten szavát és megőrzik.
29Amikor pedig még nagyobb tömeg tódult oda, elkezdte mondani: ez a nemzedék gonosz nemzedék, jelt kíván, de nem kap mást jelt, mint a Jónás próféta jelét,
30mert ahogyan Jónás jellé vált a niniveieknek, úgy jel lesz az Emberfia is ennek a nemzedéknek.
31Dél királynője életre kel majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mivelhogy eljött a föld legvégéről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és lám, itt több van Salamonnál.
32A ninivei férfiak feltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt és elítélik (azt), mivelhogy észretértek (gondolkozásukat megváltoztatták) Jónás igehirdetésére, és lám, több van itt Jónásnál.
33Senki sem gyújt mécset, azért, hogy rejtett helyre (rejtekbe) tegye, sem hogy a véka alá, hanem a mécstartóra, hogy akik bemennek, a fényt (a sugárzást) lássák.
34A test mécse a szem, ha a szemed nyílt, az egész tested is fénytelt lesz, de ha gonosz, a tested is sötét lesz.
35Vigyázz tehát (nézz utána) nehogy a benned levő fény sötétséggé váljék.
36Ha tehát az egész tested fénytelt, és nincs benne sötét rész, olyan fényes lesz az egész, mint amikor a mécs fénybe borít téged a fényével.
37Mialatt beszélt, megkérte egy farizeus, hogy egyék nála, bement és asztalhoz telepedett,
38a farizeus pedig csodálkozva látta, hogy étkezés előtt nem merítette vízbe a kezét,
39az Úr pedig így szólt hozzá: nos ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül csordultig (tele) vagytok rablásvággyal és gonoszsággal,
40balgák, nemde, aki a külsőt alkotta, nem az alkotta a belsőt is?
41adjátok oda inkább alamizsnául, ami benne (belül) van, és mindenetek tiszta lesz,
42de jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, rutából és minden zöldségből, és mellőzitek az ítéletet és az Isten szeretetét, ezeket meg kell pedig tenni, de amazokat sem elhagyni,
43jaj nektek farizeusok, mert szeretitek az elöl ülést a zsinagógákban és a köszöntéseket a piacokon (vásártéren).
44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a felismerhetetlen sír(bolt)ok, és az emberek járkálnak fölöttük (rajtuk) anélkül, hogy tudnának róluk,
45válaszolva pedig egy a törvénytudók közül, ezt mondta neki: Tanítómester, amikor ezeket mondod, minket is bántasz.
46Ő pedig ezt mondta: jaj nektek is törvénytudók, mivel elviselhetetlenül nehéz terhekkel terhelitek meg az embereket, és ti magatok egy ujjatokkal sem érintitek a terheket (nyúltok hozzá a terhekhez).
47Jaj nektek, mert ti építitek a próféták síremlékeit, a ti apáitok pedig megölték őket.
48Ezáltal tanúbizonyságot tesztek, hogy helyeslitek (jónak látjátok) a ti atyáitok tetteit, mivelhogy ők ugyan megölték őket, ti pedig síremléket építetek nekik,
49ezért mondja az Isten bölcsessége is: küldök nekik prófétákat és apostolokat, és azok közül némelyeket megölnek és elüldöznek,
50hogy számon kéressék e nemzedéktől minden próféta vére, amelyet a világrend (alapjának) levetésétől fogva
51Ábel vérétől az áldozati oltár és Isten háza között megölt Zakariás véréig kiontottak, igen, mondom nektek, számot fog adni róla e nemzedék (számon fogják kérni ettől a nemzedéktől).
52Jaj nektek, törvénytudóknak, mert elvettétek (lefoglaltátok) a tudás (ismeret) kulcsát, magatok nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik bemennének.
53Amikor kijött onnét, elkezdtek az írástudók és a farizeusok rettentően neheztelni és több dolog felől faggatni,
54leselkedtek rá (alattomban figyelték), vadásztak szavaira (hogy ellessenek szájából kikapva valamit), hogy vádat emelhessenek ellene (vádolhassák Őt).