1Ezek után pedig kirendelt az Úr másokat is, hetvenet, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült (szándékozott).
2Így szólt pedig hozzájuk: az aratnivaló ugyan sok, de a munkás kevés, könyörögjetek tehát az aratás Urához, hogy vessen be munkásokat az ő aratásába.
3Menjetek, nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé
4ne vigyetek magatokkal erszényt, se (koldus)tarisznyát, se sarut, és senkit az úton ne köszöntsetek,
5ha pedig bementek egy házba, először ezt mondjátok: békesség e háznak
6és ha ott a békesség fia lakik, megnyugszik majd azon a békességetek, ha pedig nem, visszaszáll rátok
7maradjatok pedig abban a házban, azt egyétek és igyátok, ami van náluk, mert a munkás megérdemli a maga bérét. Nehogy házról-házra járjatok
8és ha egy városba érkeztek, és ott befogadnak (szívesen látnak) titeket, egyétek, amit elétek raknak,
9és gyógykezeljétek az ottlévő gyengélkedőket, és mondjátok nekik: közel van hozzátok az Isten Királysága.
10Ha pedig valamely városba bementek, és (netán) nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, ezt mondjátok:
11még a port is, amely városotokból lábainkra tapadt, lerázzuk rátok, de azért tudjátok meg, hogy közel van (jött) az Isten Királysága.
12Hát mondom nektek, hogy a szodomaiaknak elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.
13Jaj neked Korazin! Jaj neked Betszaida, mert ha Tiruszban és Szidonban lettek volna e hatalmas tettek (csodák), amelyek bennetek lettek, már rég zsákban és hamuban ülve észretértek volna (gondolkodásmódot változtattak volna),
14de Tirusznak és Szidonnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.
15És te Kapernaum, az égig emeled magad? Az alvilágig leszel ledobva (fogsz lesüllyedni).
16Aki titeket hallgat, az engem hallgat, és aki titeket elutasít, az engem utasít el, aki pedig engem elutasít, az azt utasítja el, aki engem küldött.
17Visszatért pedig a hetven tanítvány, örömmel mondták: Uram, a démonok is enged(elmesked)nek nekünk a nevedben.
18Ő pedig ezt mondta nekik: láttam (figyeltem) a sátánt, mint villámlás esett le az égből.
19Lám, hatalmat adtam néktek (megadtam nektek a felhatalmazást), hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és minden ellenséges erőn úrrá legyetek, és semmi sem fog néktek ártani,
20de nehogy annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a neveitek fel vannak írva az egekben.
21Abban az órában felujjongott Jézus a Szent Szellemben és ezt mondta: vallást teszek melletted Atyám, égnek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kinyilatkoztattad (kijelentetted, leleplezted) a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked (így láttad jónak).
22Mindent átadott nekem az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú, és akinek a Fiú le akarja leplezni (leplét levenni)
23és a tanítványokhoz fordulva csak nekik ezt mondta: boldogok azok a szemek, amelyek látják, amiket ti láttok,
24mert mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amiket ti láttok, és nem látta meg, és hallani azt, amiket ti hallotok, és nem hallotta meg,
25és lám! egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye, és ezt mondta: Tanítómester, mit tegyek, hogy a (világ)korszakra szóló (aioni) élet részese legyek?
26Ő pedig így szólt hozzá: a törvényben mi van megírva? Hogyan (miképpen) olvasod?
27Az pedig így válaszolt: szeresd az Urat, Istenedet egész szívedből, egész lelkedből, és egész erődből és egész gondolkozás(mód)odból és a legközelebbi embertársadat is, mint saját magadat.
28Jézus ezt mondta neki: helyesen válaszoltál, ezt tedd és élni fogsz.
29Az pedig igazolni akarta magát, így szólt Jézushoz: és ki is az én (legközelebbi) embertársam?
30Jézus pedig átvette a szót, és ezt mondta: egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba és rablók kezébe esett, akik levetkőztették, meg is verték, elmentek és otthagyták félholtan.
31Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, és bár látta (észrevette) a túlsó oldalon, elment mellette (elkerülte)
32hasonlóképpen pedig egy lévita is arra a helyre ért, meglátta és továbbment (elkerülte).
33Egy szamaritánus pedig, aki úton volt (arra utazott), oda érkezett hozzá, és amikor meglátta, megesett rajta a szíve (megszánta, megsajnálta),
34és odament hozzá, bekötözte a sebeit, olajat és bort öntött rá, magát az embert pedig rátette saját teherhordó állatára, elvezette egy fogadóba, és gondját viselte,
35és másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: viseld gondját, és amit még ezen felül ráköltesz, én, amikor visszatérek, megadom majd neked.
36E három közül, mit gondolsz, ki volt legközelebbi embertársa (felebarátja) annak, aki a rablók kezébe (keze közé) esett?
37az pedig ezt mondta: az, aki irgalmasságot tett vele, ezt mondta neki Jézus: eredj el, és tégy te is hasonlóképpen.
38Történt pedig, amikor továbbmentek, maga Jézus betért egy faluba, és egy Márta nevű asszony házába fogadta
39és ennek volt egy nő(test)vére, akit Máriának hívtak, aki odaült az Úr lábaihoz, hallgatta a szavát.
40Márta pedig sürgött-forgott a sok felszolgálásban, egyszer csak eléje állt és ezt mondta: Uram, azzal nem törődsz, hogy a nő(test)vérem magamra hagyott (egyedül hagyott) engem a felszolgálásban? Mondd neki, hogy segítsen nekem.
41válaszul pedig ezt mondta neki az Úr: Márta, Márta, sokat aggódsz (tépelődsz) és töröd magad,
42pedig kevésre van szükség, vagy csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amit nem vesznek el tőle soha.