John 4
1 Amint tehát megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és merít (víz)be, mint János,
2 bár Jézus maga nem merített (víz)be, hanem csak a tanítványai,
3 elhagyta Júdeát és elment ismét Galileába.
4 Keresztül kellett pedig mennie Szamarián,
5 megérkezett tehát egy szamariai városba, amelyet Szikárnak mondanak, közel ahhoz a térséghez, melyet Jákób fiának, Józsefnek adott,
6 ott pedig volt egy forrás, a Jákóbé. Jézus tehát, elfáradva az utazástól, leült úgy, ahogy(an) volt a forrásnál: mintegy hat óra volt.
7 Jött Szamariából egy asszony vizet meríteni, ezt mondta neki Jézus: adj nekem innom!
8 a tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak,
9 ezt mondta neki a szamariai asszony: hogyan van az, hogy te zsidó létedre tőlem, aki szamariai asszony vagyok, inni kérsz? mert a zsidók nem érintkeztek (társalogtak) a szamariaiakkal, (nem használtak egy edényt).
10 Válaszolt Jézus és (ezt) mondta neki: ha ismernéd Istennek az ajándékát, és azt, hogy ki az, aki mondja neked: adj nekem innom, te kérted volna Őt és élő vizet adott volna neked,
11 (ezt) mondta neki: Uram, még merítővödröd sincs, és a kút mély, honnan vennéd hát az élő vizet?
12 talán te nagyobb vagy a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nekünk e kutat adta és Ő maga is ebből ivott, fiai is, nevelt jószágai is?
13 Válaszolt Jézus és ezt mondta neki: mindenki, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik,
14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, többé nem szomjazik meg a világkorszakokon át, hanem az a víz, amelyet én adok neki, benne oly víznek forrásává válik, amely világkorszakra szóló életbe szökellik,
15 így szólt hozzá az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam és ne jöjjek ide meríteni.
16 Mondta neki Jézus: menj, hívd (szólítsd) a férjedet és jöjj ide!
17 válaszolt az asszony és (ezt) mondta: nincs férjem: (ezt) mondta neki Jézus: (eszményi) szépen mondtad, hogy: nincs férjem,
18 mert öt férjed volt, de akid most van, az nem a férjed, ezt való(igazá)ban megmondtad.
19 Mondta neki az asszony: Uram, ahogy látom próféta vagy te.
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent és ti (azt) mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell.
21 Ezt mondta neki Jézus: higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát.
22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek (tudtok), mi azt imádjuk, amit ismerünk (tudunk), mivelhogy az üdvösség (megmentés) a zsidók közül ered (származik),
23 de eljön az óra, és az (már) most van, amikor az igazi (valódi) imádók szellemben és való(igaz)ságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres magának imádóiul.
24 Szellem az Isten, és azoknak, akik Őt imádják, szellemben és való(igaz)ságban kell imádniok.
25 Mondta neki az asszony: tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak (Felkentnek) mondanak és amikor az eljön, hírül ad nékünk minden(eke)t,
26 (ezt) mondta neki Jézus: én vagyok az, aki veled beszélek
27 és éppen ekkor jöttek vissza a tanítványai és csodálkoztak, hogy asszonnyal szó(ba ál)lt, mindazáltal egyik sem mondta: mit keresel? vagy: mit állsz szóba (szólsz) vele?
28 Otthagyta tehát a vizeskorsaját az asszony és elment a városba és mondta az embereknek:
29 Jertek ide, lássatok egy embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem, (vajon) nem ez-é a Krisztus?
30 Kimentek tehát a városból és odamentek hozzá.
31 Közben kér(lel)ték Őt a tanítványok, (ezt) mondták: Rabbi, egyél!
32 Ő pedig (ezt) mondta nekik: van nekem eledelem, amiről ti nem tudtok.
33 Mondták tehát a tanítványok egymásnak: netán valaki hozott neki enni?
34 Jézus ezt mondta nekik: az én eledelem az, hogy tegyem annak akaratát, aki elküldött engem és bevégezzem az Ő munkáját (művét).
35 Nem ti mondjátok-é, hogy még négy hónap és jön az aratás? Lám, (azt) mondom nektek, emeljétek fel szemeiteket és szemléljétek meg a földterületeket (térségeket), hogy már fehérek az aratásra,
36 az arató már most megkapja a bérét, és összegyűjti termését a világkorszakra szóló életre, hogy a magvetővel együtt örüljön az arató is,
37 mert ebben igaza van a közmondásnak (az a szó igaz), hogy más a magvető, és más az arató.
38 Én aratni küldtelek titeket, azt, amit nem ti műveltetek meg (fáradtatok) mások fárad(oz)tak és ti azok fáradozásába jöttetek (léptetek be).
39 Abból a városból pedig sokan hittek Őbenne a szamaritánusok közül a tanú(bizony)ságtevő asszony szavára, hogy: „mindent megmondott nekem, amit tettem”.
40 Amint tehát odaér(kez)tek hozzá a szamaritánusok, kér(lel)ték, hogy maradjon náluk, és ott maradt két napig
41 és sokkal többen hittek az Ő szavának,
42 az asszonynak meg (azt) mondták, hogy: most már nem a te szólásodra hiszünk, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy ez való(igazá)ban a világ Megmentője (Üdvözítője).
43 Két nap múlva pedig kiment onnan Galileába,
44 mert maga Jézus tett tanú(bizony)ságot, hogy a prófétának a saját hazájában nincs becsülete.
45 Amikor tehát Galileába érkezett, szívesen fogadták őt a galileabeliek, akik mindent láttak, amit tett Jeruzsálemben az ünnepen, mert ők maguk is feljöttek az ünnepre,
46 tehát elment ismét a galileai Kánába, ahol a vizet borrá tette és Kapernaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek fia beteg volt,
47 ez, amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá és kér(lel)te Őt, hogy jöjjön el és orvosolja meg a fiát, mert halálán van.
48 Így szólt tehát hozzá Jézus: ha csak jeleket és csodákat nem láttok, egyáltalán nem hisztek,
49 így szólt hozzá a királyi tisztviselő: Uram, jöjj el, mielőtt meghal(na) a fiacskám!
50 (ezt) mondta neki Jézus: menj el, a fiad él! az ember hitt a szónak, amelyet mondott neki Jézus és elment.
51 Amikor pedig elment az úton a rabszolgák szembe jöttek vele, mondták, hogy a gyermeke él.
52 Megtudakolta azért az órát tőlük, melyben jobban (rendben) lett, mondták hát neki, hogy tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.
53 Megtudta tehát az apa, hogy abban az órában történt amelyben (ezt) mondta neki Jézus: a fiad él. Hithű is lett ő, és az egész háza(népe).
54 Ezt pedig újra második jelként tette Jézus, amikor megérkezett Júdeából Galileába.