John 5
1 Ezek után ünnepük volt a zsidóknak és fölment Jézus Jeruzsálembe,
2 van pedig Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdőmedence, amelyet héberül Beteszdának neveznek, öt (oszlop)csarnoka volt,
3 ezekben feküdt a gyengélkedők, vakok, sánták, sorvadtak sokasága, akik várták a víz megmozdulását,
4 mert egy angyal időszakonként leszállott a fürdőmedencére és fölkavarta a vizet, aki tehát elsőnek lépett be a víz felkavarása után, egészséges lett, akármilyen baja (nyavalyája) volt
5 volt pedig egy ember ott, harmincnyolc esztendeje volt beteg,
6 ezt látta (észrevette) Jézus, amint ott feküdt és tudta (ismerte), hogy már sok ideje ott van, mondta neki: akarsz-e egészséges(sé) lenni (éppé válni)?
7 válaszolt neki a beteg: Uram, egy emberem sincs, hogy amikor felkavarodik a víz, beledobjon engem a fürdőmedencébe, mire pedig én odaérek, más lép be előttem,
8 (ezt) mondta neki Jézus: kelj fel, vedd fel a hordágyadat és jár(kál)j körül!
9 és mindjárt egészséges lett az ember és felvette (felemelte) hordágyát és körüljár(kál)t. Szombat volt pedig azon a napon.
10 (ezt) mondták tehát a zsidók a gyógykezeltnek: szombat van, nem szabad (nincs megengedve) neked a hordágyat vinned.
11 Ő pedig válaszolt nekik: aki egészségessé tett engem, az mondta nekem: vedd fel a hordágyadat és jár(kál)j körül.
12 Megkérdezték őt: ki az az ember, aki mondta neked: vedd (ágyadat) és járj?
13 a megorvosolt pedig nem tudta, ki volt az, mert Jézus elkerült tőle, mivel (nép)tömeg volt azon a helyen.
14 Ezek után megtalálta őt Jézus a templomépületben (ezt) mondta neki: látod, egészséges lettél, ne vétkezzél többé, nehogy rosszabbul járj!
15 elment az ember és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt egészségessé tette,
16 és emiatt üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezeket
17 Ő pedig (ezt) mondta nekik: az én Atyám mind ez ideig (mostanáig) munkálkodik, én is munkálkodom.
18 Ezért tehát a zsidók méginkább meg akarták ölni (életére törtek), mivelhogy nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is saját Atyjának mondta, egyenlővé tette magát az Istennel.
19 Válaszolt pedig Jézus és (ezt) mondta nekik: Ámen, Ámen mondom néktek, a Fiú semmit sem képes magától tenni, csak azt, amit lát az Atyától, mert amiket Ő tesz, azokat teszi ugyanúgy (hasonlóképpen) a Fiú is,
20 mert az Atya kedveli a Fiút és mindent megmutat neki, amit (önmaga) tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd, hogy (ti) csodálkozzatok,
21 mert amiképpen az Atya életre kelti a halottakat és megeleveníti (élővé teszi) úgy a Fiú is, megeleveníti azokat, akiket akar,
22 mert az Atya nem is ítél senkit sem, hanem az ítéletet mind a Fiúnak adta,
23 hogy mindenki úgy tisztelje (becsülje meg) a Fiút, ahogy(an) tisztelik (megbecsülik) az Atyát. Aki netán nem tiszteli (becsüli) a Fiút, nem tiszteli (becsüli) az Atyát (sem), aki küldte Őt.
24 Ámen, Ámen mondom néktek: hogy aki az én szavamat hallja, és hisz annak, aki engem küldött, (világ)korszakra szóló élete van és nem megy ítéletbe, hanem átment a halálból az életbe.
25 Ámen, Ámen mondom néktek, hogy (el)jön az óra és az most van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját és akik (meg)hallják, élni fognak,
26 mert miképpen az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,
27 és (telj)hatalmat (felhatalmazást) adott neki, hogy ítéletet tegyen, mivelhogy Ő az Emberfia.
28 Nehogy csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírboltokban vannak, meghallják az Ő hangját
29 és előjönnek: azok, akik jót tettek, az élet föltámadására, akik rosszat cselekedtek, az ítélet föltámadására.
30 Nem tehetek én magamtól semmit sem, ahogyan hallom, úgy ítélek és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.
31 Ha én önmagamról teszek tanú(bizony)ságot, az én tanú(bizony)ságtételem nem való(igaz)ságos,
32 más az, aki tanú(bizony)ságot tesz énrólam, és tudom, hogy valóigaz az a tanú(bizony)ság, amit tesz felőlem.
33 Ti elküldtetek Jánoshoz és tanú(bizony)ságot tett a való(igaz)ságról,
34 de én nem embertől kapom, a tanú(bizony)ságot, hanem ezeket azért mondom, hogy ti megmeneküljetek (üdvözüljetek).
35 Ő volt a mécs, mely égett és ragyogott (világított), de ti csak ideig-óráig akartatok örvendezni (ujjongani) az Ő fényében,
36 de nekem nagyobb tanú(bizony)ságtételem van Jánosénál, mert azok a munkák (tettek), amelyeket adott nekem az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a tettek (munkák), amelyeket teszek, tanú(bizony)ságot tesznek énrólam, hogy az Atya küldött engem,
37 és aki elküldött engem, az Atya, maga tett rólam tanú(bizony)ságot, sem hangját nem hallottátok, sem alakját (ábrázatát) nem láttátok,
38 és az ő szava nem marad bennetek, mivelhogy akit Ő küldött, annak ti nem hisztek.
39 Kutatjátok (fürkészitek) az Írásokat, mivelhogy nektek úgy tetszik, hogy azokban van a (világ)korszakra szóló életetek;pedig azok rólam tesznek tanú(bizony)ságot
40 és ti nem akartok hozzám jönni, hogy életet kapjatok (nyerjetek).
41 Dicsőséget emberektől nem veszek,
42 de megismertelek benneteket, hogy Isten szeretete nincs meg bennetek.
43 Én az Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem, majd ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok.
44 Hogyan hihetnétek ti, (mimódon volnátok képesek hinni), kik egymástól vesztek dicsőséget és azt a dicsőséget, amely az egy(etlen) Istentől van, nem keresitek?
45 Nehogy azt gondoljátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál, megvan nektek a vádolótok, Mózes, akiben ti reménykedtek (reménységeteket vetettétek),
46 mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem is, mert én rólam írt ő,
47 ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan fogtok az én beszédeimnek hinni?