1Azért hagyjuk el a Krisztusról szóló kezdetleges beszédet, törekedjünk a végcélbajutásra, nehogy újra lerakjuk az alapját a holt tettekből való gondolatmód megváltozásnak és az Istenre épült hithűségnek,
2a bemerítettségeknek, a kézrátételeknek, a halottak feltámadásának és a korszakra szóló (aioni) ítéletnek tanítását
3ezt meg is tesszük, ha megengedi az Isten,
4mert lehetetlen, akik egyszer fényt nyertek, és megízlelték az égi ajándékot és részesei lettek a Szent Szellemnek,
5és megízlelték Isten eszményi beszédét és a jövendő korszak (aion) hatóerőit.
6és elesnek, hogy ismét megújuljanak gondolkozásmód megváltozásra, mert újra keresztre feszítik önmaguknak Isten Fiát és kipellengérezik.
7mert a föld, amely beissza a rá hulló gyakori esőt, hasznos termést hoz azoknak, akik művelik és áldást nyernek (kapnak) az Istentől,
8de amelyik tövist és bogáncsot terem, a vizsgát nem állja ki, átokhoz van közel, amelynek vége az, hogy megégetik.
9De rólatok szeretteim jobbról vagyunk meggyőződve, akik az üdvösség birtokában vagytok - ha így szólunk is,
10mert nem igazságtalan az Isten, hogy megfelejtkezzék a ti munkátokról, és a szeretetről, amelyet mutattatok neve iránt, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
11Kívánjuk pedig, hogy mindegyiktek ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa a reménységnek teljes bizonyossága iránt mindvégig,
12hogy ne legyetek nehézkesek, hanem utánzói azoknak, akik hithűségen és hosszútűrésen át részesednek az ígéretekben,
13mert amikor Ábrahámnak ígéretet tett az Isten, mivelhogy semmi nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött meg,
14ezt mondta: megáldva megáldalak téged, és megsokasítva megsokasítalak téged,
15és így hosszútűréssel megkapta az ígéretet,
16mert az emberek nagyobbra esküsznek és minden ellentmondáson túl megerősítésül szolgál az eskü,
17ezért az Isten mivel különös mértékben akarta megmutatni az ígéret sorsélvezőinek szándéka megváltozhatatlanságát, esküvel vállalt kezességet,
18így két változhatatlan dolog által – amelyben lehetetlen, hogy Isten hazudjék - erős buzdítást kaptunk mi, akik abban találtunk menedéket, hogy megragadjuk az előttünk fekvő reménységet,
19ezt a lelkünk bizt(onság)os és szilárd horgonyának tartjuk, amely a függöny mögé ér,
20ahová előfutárként ment be érettünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett a korszakra (aionba).