1mert minden főpapot emberek közül vesznek és emberekért rendelnek az Isten előtti szolgálatra, (azért) hogy áldozati ajándékot és (véres) áldozatot mutasson be a vétkekért,
2aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, mivelhogy ő is körül van véve gyöngeséggel,
3ezért köteles amint a népért, önmagáért is áldozatot bemutatni a vétkekért
4és senki sem veheti magának ezt a tisztséget, csak akit Isten hív el, mint Áront is.
5így Krisztus sem önmaga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpappá lett, hanem az. Aki így szólt hozzá: Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged,
6ahogy máshol mondja: Te korszakokra szóló (aioni) pap vagy Melkisédek rendje szerint,
7aki (hús)testének napjaiban könyörgéseit és esdekléseit erős kiáltással és könnyek között ahhoz vitte, aki képes volt megmenteni a halálból, és meghallgatást nyert istenfélelméért,
8ámbár Ő a Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet,
9és végcélba jutott, korszakra szóló üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik ráhallgatnak.
10Isten főpappá nevezte ki a Melkisédek rendje szerint.
11Róla sok mondanivalónk van nekünk, amit nehéz megmagyarázni, mert nehézkesek lettetek a hallásban,
12mert bár ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket az Isten beszédeinek kezdetleges alapszabályaira és olyanokká lettetek, akiknek tej szükséges, nem kemény eledel,
13mert mindaz, aki tejen él, járatlan az igazság(osság) szavában, mert kiskorú,
14a célbajutottaknak pedig a kemény eledel való, akiknek érzékszervei a gyakorlat által kifejlődtek az eszményi és a rossz megkülönböztetésére.