Hebrews 1
1 Miután az Isten sok részben és sokféleképpen szólt hajdan az atyáknak a próféták útján,
2 ezekben az utolsó napokban szólt hozzánk a Fiúban, akit mindennek sorsrészesévé rendelt, aki által a világkorszakokat is alkotta,
3 aki az Ő dicsőségének visszasugárzása és lényének képmása (metszeti képe), aki hordozza (tartja fenn) a mindenséget hatalma beszédével, tisztulást szerzett a vétkekből, leült a Felség jobbján a magasságban,
4 annyival lett különb az angyaloknál, amennyivel náluk kiválóbb nevet kapott osztályrészül,
5 mert melyik angyalnak mondta valaha: Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged? és ismét: én leszek neki Atyja és ő lesz nekem Fiammá.
6 Amikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földkerekségre, ezt mondja: és imádják Őt Isten minden angyalai
7 és az angyalokról ezt mondja: aki az Ő angyalait szelekké teszi, és az Ő papi szolgáit tűznek lángjává,
8 a Fiúhoz pedig: a trónod, ó Isten a korszakok korszakaiba (az aion, aionaiba) áll, és az egyenesség pálcája a királyságod pálcája,
9 az igazságosságot szereted és gyűlölöd a törvénytelenséget, azért kent fel téged az Isten, a te Istened az ujjongás olajával részestársaid fölé
10 és: Te alapítottad kezdetben Uram a földet, és a Te kezeid munkái az egek,
11 ezek elmúlnak, Te pedig megmaradsz és mindenek mint a ruha elavulnak,
12 és mint körülvetőt összegöngyölíted és mint (egy) ruha elváltoznak, Te pedig ugyanaz vagy és éveid nem fogynak el.
13 Melyik angyalnak mondta valaha is: ülj a jobbomra, míg (oda)teszem ellenségeidet lábaid zsámolyává?
14 avagy nem mind papilag szolgáló szellemek-é, akiket diakóniai szolgálatra küldtek el azokért, akik részesei lesznek az üdvösségnek?