Acts 25
1 Fesztusz tehát amint a helytartóságba lépett, három nap múlva felment Jeruzsálembe Cezáreából.
2 feljelentést (panaszt) tettek pedig neki a főpapok és a zsidók előkelői Pál ellen, és kérték őt,
3 kegyképpen ellene, hogy küldje őt Jeruzsálembe, kitervelték, hogy megölik az úton.
4 Fesztusz azt válaszolta, hogy őrizetben tartják Pált Cezáreában, őmaga pedig rövidesen el fog utazni.
5 Azok pedig közületek - mondta - akiknek meghatalmazásuk van, jöjjenek be velem együtt, és ha van valami helytelen abban a férfiúban, emeljenek ellene vádat.
6 Miután pedig tíz napnál többet töltött el köztük, lement Cezáreába, az ítélőbírói székre ült, megparancsolta: vezessék elő Pált.
7 Amikor pedig az megjelent, körülállották a zsidók, akik Jeruzsálemből lejöttek, sok és súlyos vádat hoztak fel ellene, amelyeket nem bírtak bebizonyítani,
8 mivelhogy Pál magát ezzel védelmezte: sem a zsidók törvénye ellen, sem a templomépület ellen, sem a császár (a Cézár) ellen nem vétettem.
9 Fesztusz pedig a zsidóknak kedveskedni akart, válaszolva Pálnak ezt mondta: akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, s ott ítélkezzenek ezek feletted én előttem?
10 ezt mondta pedig Pál: a császár ítélőbírói emelvénye előtt állok, itt kell felettem ítélkezni. A zsidók ellen semmi jogtalanságot nem követtem el, amint te is jól tudod,
11 mert ha igazságtalanságot csináltam és ha valami halálra méltót tettem, nem vonakodom a haláltól, de ha semmi sincs azokban, amikkel ezek vádolnak engem, senki engem nem ajándékozhat nekik. A császárhoz föllebbezek!
12 Akkor Fesztusz megbeszélte (értekezett) a tanáccsal (tanácsadóival), így válaszolt: a császárhoz föllebbeztél, a császár elé fogsz menni.
13 Néhány nap múlva pedig Agrippa király és Berniké Cezáreába mentek, hogy köszöntsék Fesztuszt.
14 Amint pedig több napot töltöttek ott, Fesztusz előadta (előhozta) a királynak Pál ügyét, ezt mondta: egy férfiút hagyott hátra Félix fogva, megköt(öz)ve,
15 aki felől, amikor Jeruzsálemben voltam, feljelentést tettek (vádat emeltek) a főpapok és a zsidók vénei és elítélését követelték,
16 akiknek azt válaszoltam, hogy nem szokásuk a rómaiaknak, hogy valamely embert kiadjanak, míg a vádlottat nem szembesítik vádlóival és alkalmat (helyet) nem adnak (nem nyer arra), hogy védekezhessék a vád ellen.
17 Amikor tehát összegyűltek ide haladék nélkül másnap ítélőbírói emelvényre ültem, elővezettettem a férfiút,
18 aki ellen előálltak a vádlók, de semmiféle vádokot nem hoztak elő, amiket én gyanítottam (sejtettem),
19 hanem holmi vitás kérdéseket vetettek fel ellene a saját vallásoskodásukkal kapcsolatban és egy bizonyos halott Jézust illetően, akiről Pál azt állította, hogy él.
20 Én pedig mivel zavarban voltam, efféle vitás kérdésekben, azt mondtam, hajlandó-e felmenni Jeruzsálembe; ott mondanak ítéletet ebben az ügyben,
21 de Pál föllebbezett, hogy őfelsége döntésére tartsák őrizetben, megparancsoltam, hogy őrizzék, míg majd felküldöm őt a császárhoz.
22 Agrippa pedig így szólt Fesztuszhoz: szeretném magam is azt az embert hallani. - Holnap - mondta - majd meghallod őt.
23 Másnap tehát, amikor eljött Agrippa és Berniké sok pompával és bementek a kihallgatási-terembe ezredesekkel és a város előkelő embereivel és Fesztusz parancsára elővezették Pált,
24 és így szólt Fesztusz: Agrippa király és ti mind(nyájan) velünk együtt jelenlevő férfiak, nézzétek ezt, aki miatt a zsidók sokasága mind megkeresett engem Jeruzsálemben és itt kiabálva, hogy neki nem kellene tovább élnie,
25 én pedig úgy találtam, hogy semmi halálra méltót gyakorlatilag nem tett. Mivel azonban őmaga föllebbezett őfelségéhez, úgy döntöttem, hogy elküldöm,
26 felőle semmi bizonyosat írni nem tudok az én uramnak, azért idevezettem őt elétek és főképpen (leginkább) eléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után legyen mit írnom,
27 mert ésszerűtlennek tűnik nekem, elküldeni egy foglyot és az ellene emelt vádokot nem jelenteni.