Acts 26
1 Agrippa pedig Pálhoz így szólt: engedélyt kapsz, hogy a magad érdekében szólj. Akkor Pál kinyújtotta a kezét, s így védekezett:
2 mindazok felől, amikkel vádolnak a zsidók, Agrippa király, boldognak tartom magamat, hogy előtted védekezem,
3 leginkább azért, mert te ismered a zsidók minden szokásait és vitakérdéseit, azért kérlek türelmesen hallgass meg engem.
4 Tehát életmódomat fiatalság(om)tól fogva, amely kezdettől az én nemzetem közt folyt le Jeruzsálemben tudják a zsidók mindnyájan,
5 régtől fogva ismernek engem kezdettől, ha tanúbizonyságot akarnak tenni, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus,
6 most is az Istentől atyáinknak tett ígérete reményéért állok ítélet alatt,
7 amelyre a mi tizenkét törzsünk erőfeszítő kitartással éjjel és nappal szolgálva reméli, hogy eljut, ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, király!
8 Miért ítélitek hihetetlennek magatokban, hogy Isten halottakat kelt életre?
9 én magam is azt gondoltam, hogy a názáreti Jézus neve ellen sokat kell tennem, ezt meg is csináltam Jeruzsálemben,
10 és a szentek közül én sokakat tömlöcbe zárattam, erre a főpapoktól felhatalmazást kaptam, amikor pedig megölték őket, hozzájárultam szavazatommal,
11 és minden zsinagógában sokszor büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, szerfölött dühöngtem ellenük, üldöztem a külországok városaiban is.
12 Ezekben (ilyen ügyben )mentem Damaszkuszba a főpapok felhatalmazásával és megbízásával,
13 déltájban az út irányában láttam, ó király, hogy az égből a nap fényességét felülmúló fény körül sugárzott engem és azokat, akik velem együtt mentek,
14 amikor pedig mi mind(nyájan) leestünk a földre, hallottam egy hangot, amely szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, mit üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke (szúróvas) ellen rugdalóznod.
15 én pedig (ezt) mondtam: Ki vagy Uram? Az Úr pedig (ezt) mondta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl,
16 de kelj föl és állj talpra, mert azért jelentem meg neked (lettem láthatóvá), hogy kiválasszalak téged szolgává és tanú(bizony)ságtevővé azoknak, amiket láttál, és amelyeket majd ezután fogsz látni,
17 kiragadlak (kiemellek) téged a népedből és a nemzetekből, akik közé én küldelek téged,
18 hogy nyisd fel szemeiket, hogy elforduljanak a sötétségtől a fénybe, és a sátán hatalmából az Istenhez, hogy bűnbocsánatot nyerjenek és osztályrészt a megszenteltek között a belém vetett hit révén,
19 ezért Agrippa király, nem lettem engedetlen (szófogadatlan) az égi lát(om)ás iránt,
20 hanem a damaszkusziaknak először és jeruzsálemieknek, majd Júdea minden vidékén és a nemzeteknek hirdettem, hogy változtassák meg gondolkozásmódjukat és forduljanak az Istenhez, a gondolkozásmód megváltoztatáshoz méltó cselekedeteket (műveket) tegyenek.
21 Emiatt a zsidók megfogtak engem a templomépületben, gyilkossági kísérletet követtek el ellenem (megpróbálkoztak kezet vetni rám),
22 dehát az Istentől segítséget (oltalmat) kaptam mind e mai napig megálltam tanú(bizony)ságtevőként kicsinyek és nagyok előtt, semmit sem mondok azon kívül, amit a próféták szóltak, meg Mózes is, hogy meg fognak történni:
23 hogy szenvedésre lett rendelve Krisztus, hogy első lesz a halottak feltámadásából, fényt fog hirdetni a népnek meg a nemzeteknek is.
24 Amikor pedig ezeket mondta védekezésében, Fesztusz nagy hangon közbeszólt, ezt mondta: elment az eszed (őrült vagy), Pál! A sok tudomány őrültségbe kerget (visz, dönt).
25 Pál pedig így szólt: nem vagyok őrült, nagyhatalmú Fesztusz, hanem való(igaz)ság és józanság beszédeit hangoztatom,
26 mert tud ezekről a király, akihez nyílt bátorsággal szólok, mert elrejtve ezekből semmi sincs előtte, meg vagyok győződve, mert nem zugban tett dolog ez.
27 Hiszel Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
28 Agrippa pedig Pálhoz így szólt: kevés híja, hogy engem (ráveszel) keresztyénné teszel.
29 Pál pedig így szólt: kívánom Istentől akár kissé, akár nagyon, nem csak te, hanem mindazok, akik engem ma hallgatnak, olyanok lennétek, mint én is vagyok, leszámítva a bilincseket (e bilincsek nélkül).
30 Felállt a király és a helytartó és Berniké és akik velük együtt ültek,
31 és amikor eltávoztak, szóltak egymáshoz, ezt mondták: semmi halálra vagy bilincsre méltót nem tett ez az ember.
32 Agrippa pedig Fesztusznak ezt mondta: el lehetett volna bocsátani, ha nem föllebbezett volna a császárhoz.