1Simon Péter, Jézus Krisztus rabszolgája és apostola: azoknak írok, akik velünk egyenlő értékű hitben részesültek Istenünknek és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak igazságosságában,
2kegyelem és békesség töltsön be titeket Istennek és Urunknak, Jézusnak megismerésében.
3Amint minket mindennel megajándékozott az Ő isteni hatóereje, ami az élethez és az Istenben való boldogsághoz kell, annak megismerése által, aki minket az Ő dicsőségére és az erényre elhívott,
4amelyek által értékes és a legnagyobb ígéreteket ajándékozta azért, hogy ezek által részesei legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a kívánságban van e világban.
5éppen ezért, minden igyekezettel azon legyetek, hogy bőségesen adjatok a hitetekhez erényt, az erényhez pedig ismeretet,
6az ismerethez pedig önuralmat, az önuralomhoz pedig kitartást, a kitartáshoz pedig az Isten tiszteletét,
7az Isten tiszteletéhez pedig testvériességet, a testvériességhez pedig szeretetet,
8mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket sem tétlenné (hatástalanná), sem gyümölcstelenné a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve,
9mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, aki megfeledkezett a régi vétkeiből való megtisztulásról,
10ezért testvérek, még inkább igyekezzetek elhivatástokat és kiválasztástokat szilárddá tenni, mert ha ezeket teszitek, nem botlotok meg soha,
11mert így gazdagon megadják nektek a bemenetelt a mi Urunknak és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak korszakra szóló királyságába.
12ezért igyekszem mindig emlékeztetni titeket ezekre, noha ismerősök vagytok és szilárdak a jelenvaló igazságban,
13igazságosnak tartom pedig, hogy ameddig ebben a sátorban vagyok, ébresztgesselek titeket emlékeztetés által,
14tudom, hogy gyorsan meglesz a sátorom letétele, amint Urunk, Jézus Krisztus is tudtomra adta,
15igyekszem pedig hogy mindenkor módotokban legyen elmenetelem után is ezekről megemlékezni,
16mert nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve ismertettük meg veletek az Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem szemtanúi lettünk nagyságának,
17mert amikor az Atya Istentől azt a megbecsülést és dicsőséget kapta, hogy hozzá a nagyszerű dicsőségtől ilyen szózat jött: ez az én szeretett Fiam, aki megnyerte tetszésemet (kedvem lelem),
18és ezt az égből jött hangot hallottuk, amikor vele együtt voltunk a szent hegyen,
19és még szilárdabbul tartjuk a prófétai szót, amelyre igen jól teszitek, ha figyeltek, mint egy sötét helyen világító mécsre, amíg a nappal felragyog, és a hajnalcsillag (fényhozó) feljön a szívetekben,
20először is ezt értsétek meg, hogy az írás egy jövendölése sem származik saját magyarázatunkból,
21mert soha ember akaratából nem hoztak próféciát, hanem a Szent Szellemtől sugalmazva szóltak Istentől emberek.