1Az elöljárókat (presbitereket), akik köztetek vannak, kérem én, az elöljárótárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, aki a megjelenő dicsőségnek is részese vagyok.
2pásztoroljátok Istennek köztetek lévő nyáját, nem kényszerből, hanem önként, Isten szerint, nem rút haszonlesésből (piszkos nyereségvágyból), hanem készséges indulatból,
3nem is úgy, hogy uralkodjatok az osztályrészeken, hanem legyetek példaképei a nyájnak,
4úgy, amikor majd megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
5Ugyanúgy ti ifjak, rendeljétek alá magatokat az öregebbeknek, mindnyájan pedig egymásnak, az alázatosság szolgakötényét kössétek fel, mivelhogy az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad,
6Alázzátok meg tehát magatokat az Isten hatalmas keze alá (azért), hogy titeket felmagasztaljon alkalmas időszakban,
7minden gondotokat vessétek rá, mivelhogy törődik veletek (gondoskodik rólatok),
8józanok legyetek, virrasszatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán széjjeljár, keresi, kit nyeljen el,
9akinek álljatok ellene szilárd hithűséggel, tudván, hogy ugyanezek a szenvedések várnak e világban a ti testvéreitekre.
10A minden kegyelemnek az Istene pedig, aki elhívott minket korszakra szóló üdvösségére. Krisztusban, rövid szenvedés után Ő maga fog helyreigazítani, megszilárdítani, biztos alapra helyezni.
11Övé a hatalom a korszakok korszakaiba nyúlóan. Ámen.
12Szilvánusz által, aki nektek hithű testvéretek - úgy vélem, röviden írtam nektek, bátorítva és tanú(bizony)ságot téve, hogy ez az Isten igaz kegyelme, amelyben álltok.
13Köszöntenek titeket, akik Babilonban kiválasztottak, és Márk, az én fiam.
14Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.