1de úgy döntöttem (határoztam) magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúságban,
2mert ha én megszomorítlak titeket, akkor ki az, aki megvidámít engem, hacsak az nem, akit én megszomorítottam!?
3és azért is írtam ezt nektek, hogy amikor megérkezem, nehogy szomorúságom legyen azoktól, akiknek örülnöm kellene, meg vagyok győződve mindnyájatokról, hogy az én örömem mindnyájatoké,
4mert sok szorongásból és szívbeli aggodalomból, sok könnyön keresztül írtam nektek, nem azért, hogy megszomorítsalak titeket, hanem, hogy a szeretetet megismerjétek, amely bennem bőséges mértékben van irántatok.
5Ha pedig valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem részben (bizonyos fokig), hogy túlozzak, titeket mindnyájatokat.
6elég az ilyennek az a dorgálás, amely a többség részéről érte,
7úgyhogy inkább ti kegyelmezzetek meg neki és bátorítsátok (vigasztaljátok), nehogy valamiképpen a túlságos bánat eméssze az ilyent,
8ezért kérlek titeket érvényesítsétek iránta szereteteteket,
9mert ezért írtam, hogy megismerjem kipróbált voltotokat, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e,
10akinek pedig ti megkegyelmeztek, én is, mert amikor megkegyelmeztem, ha valamiben megkegyelmeztem, értetek tettem Krisztus színe előtt,
11hogy meg ne csaljon a sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai,
12midőn pedig megérkeztem Troásba, Krisztus evangéliuma végett és ajtó nyílt fel nekem az Úrban,
13nem volt szellememnek nyugvása, mert nem találtam Tituszt, a testvéremet, ezért elbúcsúztam tőlük, elmentem Makedóniába,
14de Istennek hála, aki mindig diadalmenetben hordoz minket Krisztusban. és az Ő ismeretének illatát nyilvánvalóvá teszi általunk minden helyen,
15mert Krisztus jóillata vagyunk azok között, akik üdvözülnek és akik, „elvesznek,.
16ezek számára halál illata a halálra, azoknak pedig az életből fakadó illat az életre, és erre ki alkalmas?
17mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik kereskednek Isten Igéjével, hanem őszinteségből (napfényben megítélésből), sőt mint Istenből Isten előtt Krisztusban szólunk.