1Pál Krisztus Jézus apostola Isten akarata által és Timótheus a testvér: az Isten (kihívott) gyülekezetének, amely Korintusban van, minden szentekkel együtt, akik egész Akhájában vannak:
2kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmas Atya, és a minden vigasztalás (segítségül hívás) Istene,
4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk a mindenféle nyomorúságban levőket azzal a vigasztalással, amellyel minket vigasztal meg az Isten,
5mert amint bőven kijut Krisztus szenvedéseiből nekünk, úgy Krisztus által bőven van részünk a vigasztalásban is,
6akár szorongatnak bennünket, a ti vigasztalástokért és üdvösségtekért van, akár vigasztalásban van részünk, az is a ti vigasztalástokért van, amely ugyanazoknak a szenvedéseknek elviselésére ad erőt, amelyeket mi is szenvedünk
7és a mi (elhívó) reményünk szilárd felőletek, tudjuk, hogy amint részestársak vagytok a szenvedésekben, úgy a vigasztalásban is,
8mert nem akarjuk testvérek, hogy ne tudjatok a mi nyomorúságunkról, amely Ázsiában ért, hogy túlságosan megterheltettünk erőnk felett, úgyhogy életünk felől is kétségbeestünk,
9sőt meghoztuk magunkban (elfogadtuk) a halálos ítéletünket, hogy ne magunkban bízzunk, hanem az Istenben, aki életre kelti a halottakat.
10aki oly nagy halálból ragadott ki és ragad ki, Őbelé vetettük reményünket, hogy ezentúl is kiragad,
11legyetek segítségünkre az értünk mondott könyörgéstekkel, hogy a nekünk jutott kegyelemért sokak által, sokféleképpen szálljon fel hála érettünk,
12mert ez a mi dicsekvésünk, a lelkiismeretünk tanú(bizony)ságtétele, hogy Isten szentségében és őszinteségében nem (hús)testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmében forgolódtunk a világban, kiváltképpen pedig nálatok,
13mert nem írtunk mást, mint amit olvastok és megértetek, remélem pedig, hogy végig meg is fogjátok érteni,
14amint meg is értettétek már részben, hogy mi a ti dicsekvéstek vagyunk, amint ti is a miénk, a mi Urunk Jézus(nak) napján
15és ebben bízva szándékoztam már előbb hozzátok menni, azért, hogy másodszori kegyelmet kapjatok,
16és tőletek átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét eljönni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába,
17amikor tehát ez volt a szándékom, talán bizony könnyelmű voltam? vagy amit szándékoztam, a (hús)test indítására (szerint) szándékoztam, azért, hogy nálam az igen: igen és a nem: nem legyen?
18hű tanúm pedig az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok, nem volt egyszer igen és máskor nem,
19mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit köztetek mi hirdettünk én és Szilvánusz és Timótheus, nem lett igenné is meg nemmé is, hanem igenné vált Benne,
20mert Isten valamennyi ígérete Benne: igen, ezért Ámen is az Istennek dicsőségére miáltalunk.
21Aki pedig megerősít veletek együtt a Krisztusban és fölken, az Isten maga,
22Aki el is pecsételt minket és adta a Szellem foglalóját a szíveinkbe.
23Én pedig tanú(bizony)ságul az Istent hívom, a lelkem mellé, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korintusba,
24mert mi nem akarunk uralkodni a hiteteken, hanem szeretnénk együttmunkálkodni örömötökben, mert a hithűségben megálltatok,