1Úgy számítson minket minden ember, mint Krisztus szolgáit (parancsvégrehajtóit) és Isten titkainak sáfárait,
2ami pedig egyébként a sáfároktól megkövetelhető, hogy mindegyik hű(séges)nek bizonyuljon,
3de nekem a legkisebb gondom, hogy ti ítélkeztek rajtam, vagy egy emberi ítéletnap, de magam sem ítélkezem magamon,
4mert semmit sem tudok magamra, de ezért még nem vagyok igazolva, Aki pedig megítél engem az Úr az.
5Úgyhogy ne mondjatok semmi ítéletet idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki fényre hozza a sötétség rejtekeit is, földeríti a szívek szándékait is, és ekkor dicsérete lesz kinek-kinek az Istentől.
6Ezeket pedig testvérek, példaképpen alkalmaztam magamra, és Apollósra, hogy rajtunk megtanuljátok: ne többet annál, mint ami írva van, nehogy bármelyi kőtök felfuvalkodva kérkedjék az egyikkel a másik rovására,
7mert ki ítélhet téged különbnek? mid van pedig, amit nem kaptál? ha pedig kaptad te is, mit dicsekszel úgy, mintha nem kaptad volna?
8már jóllakottak vagytok, már meggazdagodtatok, nélkülünk királyokká lettetek, és bár csakugyan királyokká lettetek volna, hogy mi is veletek együtt királyok lennénk,
9mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat utolsóknak rendelt, mint halálraszántakat, hogy látványul (színházzá) lettünk a világ számára, angyaloknak is. az embereknek is,
10mi bolondok (oktalanok) vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban, mi gyöngék, ti pedig erősek, titeket dicsőítenek, minket pedig lebecsülnek,
11mind a jelen óráig éhezünk és szomjazunk és meztelenek vagyunk, és vernek minket, hajléktalanok, hazátlanok vagyunk,
12fárad(oz)unk is, saját kezünkkel dolgozva, szidalmaznak, mi áldást mondunk; ha üldöznek, eltűrjük (elhordozzuk),
13rágalmaznak, megvigasztalódunk, mintegy a világ söpredéke lettünk, mindeneknek szemetévé mind a jelen napig.
14Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szeretett gyermekeimet intelek,
15mert ha tízezer tanítótok (nevelőtök) volna is Krisztusban, de nem sok atyátok van, mert Krisztus Jézusban az örömüzeneten (evangéliumon) keresztül én nemzettelek (hoztalak létre) titeket,
16intelek hát titeket, az én utánzóim legyetek.
17Ezért küldtem hozzátok Timótheust, aki szeretett és hűséges gyermekem az Úrban, ő majd eszetekbe juttatja az én utasításaimat a Krisztus Jézusban, amint mindenütt minden (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában) tanítok,
18de mintha nem mennék el hozzátok, olyan felfuvalkodottak egyesek.
19Pedig hamarosan elmegyek hozzátok, ha az Úr akarja, és megismerem a felfuvalkodottaknak nemcsak a szavát, hanem a hatóerejét,
20mert nem szóban van az Isten Királysága, hanem hatóerőben.
21Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok vagy szeretetben és a szelídség szellemével?