1Nincs tehát már kárhozat azokra nézve, kik Jézus Krisztusban vannak, kik nem a test szerint élnek.
2Mert a Jézus Krisztusban való életnek törvénye megszabadított engem a bűnnek és halálnak törvényétől.
3Mert ami lehetetlen volt, a törvénynek - amennyiben azt a test meggyengitette, - elküldvén Isten az ő Fiát a bűnös test alakjában, a bűn miatt a bűnt a testben,
4kárhoztatta, hogy a törvény által eszközölt megigazulás végbemenjen rajtunk, kik nem a test szerint élünk, hanem a lélek szerint.
5Mert akik test szerint élnek, azon jártatják eszüket, ami a testé. Akik pedig lélek szerint élnek, lelki dolgokról gondolkoznak.
6Mert a testi okosság halál; a lelki okosság pedig élet és békeség.
7Mert a testi bölcsesség ellenkezik Istennel, mivel nem veti magát alá Isten törvényének, minthogy erre nem is képes.
8Akik pedig a test szerint élnek, Isten előtt kedvesek nem lehetnek.
9Ti azonban nem a test szerint éltek, hanem a lélek szerint, ha ugyan az Isten lelke lakozik bennetek. Ha azonban valakiben nincs meg a Krisztus lelke, az nem a magáé.
10De ha Krisztus bennetek van, a test ugyan meg halva a bűn miatt, a lélek azonban él a megigazulás folytán.
11Hogyha pedig annak lelke, aki Jézust halottaiból feltámasztotta, bennetek lakik, aki Jézus Krisztust feltámasztotta halottaiból, a ti halandó testeiteket is életre fogja kelteni az ő lelkéért, mely bennetek lakik.
12Így tehát, testvérek, nem tartozunk a testnek azzal, hogy a test szerint éljünk.
13Mert ha a test szerint éltek, meghaltok; ha ellenben a lélek által a test cselekedeteit megöldöklitek, élni fogtok.
14Mert mindazok, kiket Isten lelke vezérel, Isten gyermekei.
15Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fogadott gyermekek lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: Abba (atya)!
16Ugyanis a Lélek maga tesz bizonyságot a mi lelkűnknek, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is; vagyis örökösei Istennek, Krisztusnak pedig örököstársai; ha ugyan vele szenvedünk, hogy vele meg is dicsőíttessünk.
18Mert azt tartom, hogy a jelenidei szenvedések nem hasonlíthatók a jövendő dicsőséghez, mely rajtunk meg fog nyilvánulni.
19Mert a természet várva várja az Isten gyermekeinek (dicsőséges) megjelenését.
20Múlandóságnak van ugyanis a természet alávetve, nem önszántából, hanem a miatt, aki meghódította a reménység fejében.
21Mert maga a természet is fel fog szabadulni az enyészet szolgaságából, az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.
22Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény fohászkodik és vajúdik mindez ideig.
23De nemcsak az, hanem mi magunk is, kik a lélek zsengéit bírjuk, mi is fohászkodunk magunkban, várva az Isten gyermekeivé fogadtatást, testünknek váltságát.
24Mert remény által üdvözültünk. A reménység azonban, mely látható, nem reménység; mert aki mit lát, minek remélje?
25Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, türelemmel várjuk.
26Hasonlókép pedig a Lélek is segit gyarlóságunkon, mert mi nem tudjuk, hogy miért imádkozzunk illendőképen; hanem maga a Lélek könyörög értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
27Az azonban, aki a sziveket vizsgálja, tudja, hogy mit kivan a Lélek; mert Isten (tetszése) szerint könyörög a szentekért.
28Tudjuk pedig, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál, azoknak, kik a végzés szerint szenteknek vannak hivatva.
29Mert akiket előre ismert, azokat előre ki is jelölte, hogy hasonlókká legyenek az ő Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött a sok testvér között.
30Akiket, pedig előre kijelölt, azokat meg is hivta; és akiket meghívott, azokat igazakká is tette; akiket pedig igazakká tett, azokat meg is dicsőitette.
31Mit szólunk tehát ehez? Ha Isten velünk, ki ellenünk?
32Ő még tulajdon Fiának sem kegyelmezett, hanem odaadta őt mindnyájunkért; hogyne ajándékozott volna ővele nekünk mindent?
33Ki emel vádat az Isten választoltai ellen? Hiszen Isten az, aki őket igazolja!
34Ki az, aki őket elitélné? Jézus Krisztus (az,) aki meghalt, sőt fel is támadott, ki az Isten jobbján ül és könyörög érettünk.
35Ki választ el tehát minket Krisztus szeretetétől? szenvedés vagy szorongatás? éhség vagy mezítelenség? veszedelem vagy üldözés, vagy kard?
36Amint irva van: Te éretted öldökölnek minket egész nap; megölésre szánt juhoknak tekintenek bennünket.
37De mindebben győzedelmeskedünk annak kedveért, aki minket szeretett.
38Mert bizonyos vagyok benne, hogy sem halál sem élet, sem angyalok sem fejedelemségek sem hatalmasságok, sem jelenvaló sem jövendő, sem erő,
39sem magasság, sem mélység, sem másegyéb teremtmény el nem választhat minket Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.