Romans 9
1 Igazságot mondok Krisztusban, nem hazudok; miről bizonyságot tesz lelkiismeretem a Szentlélekben,
2 hogy nagy szomorúságot és folytonos fájdalmat érzek szivemben.
3 Mert inkább magam óhajtanék száműzve lenni Krisztustól az én testvéreimért, kik a test szerint rokonaim,
4 kik Izraeliták, kiké a fiúvá fogadtatás és a dicsőség, a szövetség és a törvényhozás, az istentisztelet és az ígéretek;
5 kikéi az atyák, és akiktől származott test szerint a Krisztus is, ki Isten mindenek fölött, áldott mindörökké. Ámen.
6 De nem mintha az Isten szava megdőlt volna. Ugyanis, nem mind Izraeliták azok, akik Izraeltől származnak;
7 sem nem mind fiai, akik Ábrahámnak ivadékai, hanem: \Izsákban nyer nevet a te magvad.\
8 Azaz: nem akik a testnek gyermekei, azok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számittatnak az ivadékhoz.
9 Mert az ígéret szava ez: Ez időtájban eljövök, és Sárának fia lesz.
10 De nemcsak neki, hanem Rebekkának is, ki egy közösüléssel fogant Izsáktól, a mi atyánktól.
11 Mert mikor még nem születtek, sem semmi jót vagy rosszat nem tettek, (hogy az Istennek szabad választására vonatkozó végzése érvényben maradjon)
12 nem a cselekedetekért, hanem a hívó akaratából mondatott neki, hogy: A nagyobbik szolgál majd a kisebbiknek,
13 amint irva van: Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
14 Mit mondjunk erre? Vajjon hamisság van Istennél? Dehogy!
15 Hiszen Mózesnek azt mondja: Könyörülök akin könyörülök, és irgalmasságot teszek azzal, akit megsajnálok.
16 Tehát sem az akaróé, sem a futóé, hanem a könyörülő Istené.
17 Mert az írás azt mondja Fáraónak: Avégre támasztottalak téged, hogy rajtad megmutassam hatalmamat, és hogy az én nevemnek híre legyen az egész földön.
18 Tehát akin akar, megkönyörül, és akinek akarja, megkeményiti a szivét.
19 Erre azt mondod nekem: Mit panaszkodik tehát mégis? Hisz ki állhat ellen az ő akaratának?
20 Oh ember, ki vagy te, hogy Istennel feleselj? Vajjon a mű mondhatja-e mesterének: Miért alkottál engem így?
21 Vajjon nem áll-e a fazekasnak hatalmában ugyanazon agyagból némely edényt tisztességes, némelyet pedig alávaló használatra készíteni?
22 Ha pedig Isten, bár haragját akarta, mutatni és hatalmát megismertetni, a pusztulásra szánt harag edényeit nagy türelemmel elviselte,
23 hogy mégmutassa az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket dicsőségre készített,
24 mint aminőknek minket is hívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25 amint Ozeásnál mondja: Hivom a nem én népemet én népemnek, és a nem szeretettet szeretettnek, és a meg nem kegyelmezettet, megkegyelmezettnek;
26 és lészen, hogy ama helyen, ahol azt mondották nekik: Ti nem vagytok az én népem, az élő Isten fiainak hivatnak.
27 Izaiás pedig azt kiáltja Izraelről: Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, a maradvány üdvözülni fog.
28 Mert az igét teljesíti és sietteti az igazságban; igen, gyorsan végrehajtja az Úr az igét a földön.
29 És amint Izaiás előre megmondotta: Ha a seregek Ura nekünk ivadékot nem hagyott volna, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlók volnánk Gomorrához.
30 Mit mondjunk tehát? Hogy a pogányok, kik nem követték az igazságot, megnyerték az igazságot; de azt az igazságot, mely a hitből ered;
31 Izrael ellenben az igazság törvényét követve, nem jutott el az igazság törvényéhez.
32 Miért? Mert nem hittel, hanem mintegy cselekedetekkel törekedett utána; mert megbotlottak a botlás kövében,
33 miként irva van: íme Sionban leteszem a botlásnak kövét és a botrány kőszikláját, és mindaz, aki benne hisz, meg nem szégyenül.