Romans 7
1 Vagy nem tudjátok, testvérek, (mert olyanokhoz szólok, kik a törvényt ismerik,) hogy a törvény addig uralkodik az emberen, ameddig él?
2 Mert a férjnél levő asszony, ameddig férje él, kötve van a törvény által; de ha férje meghalt, fel van oldva a férfi törvénye alól.
3 Ennélfogva házasságtörőnek mondják, ha férje életében más férfival adja össze magát; de ha férje meghalt, megszabadult a férfi törvényétől.
4 Eszerint, testvéreim, ti is meg vagytok halva a törvénynek, a Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azé, ki feltámadott halottaiból, hogy Istennek gyümölcsözzünk.
5 Mert midőn a testben voltunk, a törvényből eredő bűnös szenvedélyek működtek tagjainkban, hogy a halálnak gyümölcsözzenek;
6 most azonban fel vagyunk oldozva a halál törvénye alól, melyben fogva voltunk, hogy ezután a lélek újdonságában és nem a betű ósdiságában szolgáljunk.
7 Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Távolról sem! De a bűnt csak a törvény által ismertem meg; mert a kívánságról nem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kivánj!
8 A bűn azonban megragadva az alkalmat, a törvény által minden kívánságot felgerjesztett bennem. Mert a törvény nélkül a bűn meg volt halva.
9 Én pedig egy ideig törvény nélkül éltem. De mihelyt a törvény jött, a bűn föléledt,
10 én pedig meghaltam, s így történt, hogy a törvény, mely az életre szolgált, nekem halálomra vált.
11 Mert a bűn alkalmat véve a parancsolatból, félrevezetett engem, és az által megölt.
12 De azért szent a törvény, és szent a parancsolat, és igaz, és jó.
13 Ami tehát jó, nekem halálomra vált? Távolról sem! De a bűn, hogy bűnnek tűnjék fel, a jó által nekem halált szerzett, hogy a bűn fölötte vétkes legyen a parancsolat által.
14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi; én pedig testi vagyok, kiszolgáltatva a bűnnek.
15 Mert amit cselekszem, magam sem értem, mert nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit gyűlölök, azt művelem.
16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó.
17 Most azonban már nem én művelem azt, hanem a bűn, mely bennem lakik.
18 Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó.* Mert akarni kész vagyok, de a jót megtenni nem találok magamban erőt.
19 Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok, azt teszem.
20 Ha pedig azt teszem amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn,
21 Arra a törvényre akadok tehát (magamban), hogy mikor jót akarok tenni, a rossz van kezemre.
22 A belső ember szerint ugyanis örömömet találom az Isten törvényében;
23 de tagjaimban, más törvényt látok, amely ellenkezik elmém törvényével, és rabigájába hajt a bűn törvényének, mely tagjaimban van.
24 Én szerencsétlen ember! ki szabadít meg engem e halálnak testéből?
25 Az Isten kegyelme a mi Urunk Jézus Krisztus által, így tehát én magam elmével Isten törvényének szolgálok, testtel pedig a bűn törvényének.