1Pál, Jézus Krisztus szolgája, hivatott apostol, kiválasztva az Isten evangéliumára,
2melyet prófétái által a szent iratokban előre megígért,
3az ő Fiáról, ki test szerint Dávid nemzetségéből lett neki,
4a megszentelés lelke szerint azonban a mi Urunk Jézus Krisztusnak halottaiból való feltámadása által előre patalommal kijelöltetett, mint Isten Fia,
5aki által a kegyelmet és az apostoli hivatalt nyertük, hogy az ő nevéért minden nemzet meghódoljon a hitnek,
6akik között ti is vagytok, Jézus Krisztus hivatottjai!
7Mindazoknak az Isten szeretettjeinek, a hivatott szenteknek, kik Rómában vannak. Kegyelem nektek és békeség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
8Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert a ti hiteteket az egész, világon dicsérettel emlegetik.
9Mert Isten a tanúm, akinek lelkemből szolgálok az evangéliumban, hogy szünet nélkül megemlékezem rólatok
10imádságaimban mindenkor, könyörögve, hogy végre valahára Isten akaratából szerencsés úton hozzátok mehessek.
11Mert kívánlak titeket látni, hogy valamit közöljek veletek a lelki kegyelemből, hogy megerősítselek benneteket,
12azaz hogy egyszersmind vigasztalódjam a tibennetek és énbennem levő kölcsönös hit által.
13Nem akarom, hogy ne tudjátok, testvérek, hogy sokszor megfogadtam, hogy hozzátok megyek, hogy közöttetek is, miként a- többi nemzetek közt, némi sikert arassak, de mindeddig akadályozva voltam.
14Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak le vagyok kötelezve.
15Így, (amennyiben tőlem függ) kész vagyok nektek is, kik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni.
16Mert nem szégyellem az evangéliumot, mivel az Isten ereje az minden hívőnek üdvözitésére, első sorban a zsidónak és úgy a görögnek.
17Mert abban az Isten igazsága nyilvánul hitből hitre, miként írva van: Az igaz pedig a hitből él.
18Mert megnyilvánul az Isten haragja mennyből azon embereknek minden istentelensége és igazságtalansága fölött, kik az Isten igazságát igazságtalansággal elnyomják.
19Mert ami Istenről ismeretes, nyilván van előttük. Mert Isten kijelentette nekik.
20Ami ugyanis benne láthatatlan, világ teremtése óta a teremtett dolgokból érthető és látható, miként az ő örök hatalma és istensége is, úgy hogy nem menthetik magokat.
21Mert habár Istent megismerték, nem dicsőítették őt, mint Istent, sem meg nem köszönték neki, hanem elbizakodtak gondolataikban és elhomályosodott az ő balgatag szivük.
22Mert bölcseknek állítván magokat, bolondokká lettek.
23Fölcserélték a halhatatlan Istennek dicsőségét a halandó embernek, madaraknak és négylábú, csúszómászó állatoknak képmásával.
24Ez okból ráhagyta őket Isten az ő szivük vágyaira, a tisztátalanságra, úgy hogy önmagok illették gyalázattal testeiket,
25kik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott, örökké. Ámen.
26Ennekokáért átengedte őket Isten a gyalázat szenvedélyeinek. Mert asszonyaik a természetes szokást felcserélték a természetellenessel.
27Hasonlókép a férfiak is, elhagyva az asszonnyal való természetes élést, egymás iránt gerjedtek fel vágyaikban, férfiak a férfiakon cselekedve undokságot, de el is vették tévelygésüknek megérdemelt jutalmát.
28És amint ők nem törődtek azzal, hogy Istenre gondoljanak, úgy az Isten is aljas érzelmekre engedte őket vetemedni, hogy olyasmit tegyenek, ami nem illik,
29telve minden gonoszsággal, rosszasággal, paráznasággal, fösvénységgel, gazsággal, telve irigységgel, gyilkossággal, egyenetlenséggel, álnoksággal, alattomossággal; fondorkodók,
30rágalmazók, Isten előtt gyűlöletesek, gyalázkodók, kevélyek, felfuvalkodók, gonoszságok feltalálói, szülőiknek engedetlenek,
31balgatagok, rendetlenek, érzéketlenek, szószegők, irgalmatlanok;
32kik bár Isten igazságát megismerték, nem értették meg, hogy akik ilyesmit tesznek, halálra méltók; és pedig nemcsak akik azt megteszik, hanem azok is, akik egyetértenek azokkal, kik ilyesmit cselekesznek.