1És mikor kimenekültünk, akkor megtudtuk, hogy a szigetet Melitának hívják. A lakosok pedig nem csekély szívességgel voltak irántunk,
2mert tüzeket raktak és mindnyájunkat védtek a beálló eső és hideg ellen.
3Amint pedig Pál egy csomó rozsét szedett és a tűzre tette, a melegségtől egy vipera jött elő és ráugrott a kezére.
4És amint a lakosok az állatot kezén lógni látták, így szóltak egymásnak: Ez az ember bizonyára gyilkos, kit, miután a tengerből kimenekült, a bosszúállás nem hagy élni.
5Neki azonban, miután az állatot lerázta a tűzbe, nem lett semmi baja.
6Azok pedig azt gondolták, hogy majd földagad, s nyomban összeesik és meghal. Miután pedig sokáig vártak és látták, hogy nem lesz semmi baja, megváltoztatva nézetűket azt mondották, hogy Isten.
7Ama vidéken pedig a sziget egyik Publius nevű főurának birtokai voltak, ki befogadván bennünket, három napon át barátságosan megvendégelt.
8Történt pedig, hogy Publius atyja lázban és vérhasban gyötrődve betegen feküdt. Pál bement hozzá, s miután imádkozott és rátette kezeit, meggyógyította őt.
9Ennek hírére mind oda jöttek, akik csak a szigeten betegek voltak, és meggyógyultak.
10Meg is becsültek minket nagy tisztességgel, s midőn tovább hajóztunk, elláttak bennünket a szükségesekkel.
11Három hónap múlva pedig elindultunk egy alexandriai hajóval, mely a szigeten telelt, s az ikreket viselte címerében.
12És midőn Szirakuzába érkeztünk, ott maradtunk három nap.
13Onnan a part mellett körül haladva, lementünk Regiumba; és egy napi déli szél mellett, a második napon Puteoliba értünk.
14Itt testvérekkel találkoztunk, akik kértek bennünket, hogy maradjunk náluk egy hétig; és úgy mentünk Rómába.
15Onnan pedig, mikor a testvérek megtudták, elejbénk jöttek Appius Fórumáig és Trés Tabernae-ig. Amint Pál meglátta őket, hálát adott Istennek és fölbátorodott.
16Mikor pedig beérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy maga maradhasson az őt őriző katonával.
17Harmadnap múlva összehívta a zsidók előkelőit. S mikor egybegyűltek, monda nekik: Engem, testvérek, habár semmit nem cselekedtem a nép, vagy az ősi szokás ellen, megkötözve adtak Jeruzsálemben a rómaiak kezeibe,
18kik miután kihallgattak, el akartak bocsátani, mivel nem szolgáltattam okot a halálra.
19Mivel azonban a zsidók ellenezték, kénytelen voltam a császárhoz fölebbezni, nem mintha nemzetemet akarnám valamivel vádolni.
20Ez okból kértem tehát, hogy titeket- láthassalak és veletek beszélhessek. Mert Izrael reménységéért vagyok e lánccal megkötözve.
21Azok pedig Így szóltak hozzá: Mi sem levelet nem kaptunk felőled Judeából, sem az idejövő testvérek közül nem jelentett vagy beszélt rólad senki valami rosszat.
22De szeretnők tőled hallani, mint vélekedel, mert erről a felekezetről tudva van nálunk, hogy mindenütt ellenzésre talál.
23Miután pedig.egy napot kitűztek neki, sokan jöttek hozzá a szállásra, kiknek bizonyságot téve, reggeltől estig magyarázta az Isten országát, és ami a törvényben és prófétákban Jézusra vonatkozik.
24S némelyek elhitték, amit mondott, némelyek pedig nem.
25És mivel egymás között nem tudtak megegyezni, elszéledtek, mire Pál csak annyit mondott: Jól mondotta a Szentlélek Izaiás próféta által atyáinknak:
26„Menj e néphez és mondjad nekik: Füleitekkel halljátok és nem értitek, és látva látjátok és nem fogjátok fel.
27Mert megátalkodott e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és behunyják szemeiket, hogy szemeikkel ne lássanak és füleikkel ne halljanak, és szivökkel meg ne értsenek, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket.”
28Tudjátok meg tehát, hogy a pogányoknak küldetett az Isten ezen üdve, és azok majd meghallgatják.
29És miután ezt mondotta, kimentek tőle a zsidók, sokat vitatkozva egymás között.
30Ezután még két egész esztendeig maradt bérelt lakásán és fogadta mindazokat, akik húzza mentek,
31és hirdette az Isten országát és tanította, ami az Úr Jézus Krisztusról szól, egész bátran és akadály nélkül.