Acts 27
1 Miután el lett határozva, hogy Pál Itáliába fog hajózni és a többi foglyokkal együtt a császári hadsereg egyik Július nevű századosának gondjára bizatik,
2 fölszálltunk egy adrumetumi hajóra, s bár eleinte az ázsiai partok mellett haladtunk, később kimentünk a nyílt tengerre. Velünk tartott a tesszalonikai Aristark Macedóniából.
3 Másnap pedig Szidonba érkeztünk. Július emberségesen bánt Pállal és megengedte, hogy elmehessen barátaihoz és gondoskodjék magáról.
4 És miután onnan elindultunk, Ciprus alá eveztünk, mivel ellenkező szelek fújtak.
5 És áthajózva a ciliciai és pamfiliai tengert, Lisztrába jutottunk, mely Liciában van.
6 És mivel ott a százados alexandriai hajót talált, mely Itáliába ment, átszállított bennünket arra.
7 És miután több napon át lassan haladtunk és nagy-nehezen jutottunk Gnidus ellenébe, mivel a szél gátolt bennünket, Kréta felé eveztünk Szalmon mellett.
8 És nagy-nehezen a part mellett haladva, egy helyre értünk, melynek Boniportus (jó kikötő) a neve, amely mellett Talassza városa volt.
9 Mivel pedig sok időt mulasztottunk és az utazás veszedelmessé vált, mert már a böjt is elmúlt, Pál vigasztalta őket,
10 mondván nekik: Emberek! Látom, hogy a hajózás kezd sok bajt és kárt okozni nemcsak a rakománynak és hajónak, hanem lelkeinknek is.
11 A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és kapitánynak, mint annak, amit Pál mondott.
12 És mivel a kikötő téli szállásra nem volt alkalmas, a többség azt határozta, hogy onnan eleveznek és ha valamikép lehetséges, Fönicébe, Krétának délnyugat és északnyugatra fekvő kikötőjébe jutnak, és ott telelnek.
13 Mivel enyhe déli szél fújt, s azt hitték, hogy szándékukat véghez vihetik, fölszedték a horgonyt és Asszonból Kréta felé indultak.
14 Nemsokára azonban feltámadt az éjszak-keletinek nevezett forgószél.
15 S mivel ez a hajót elragadta s nem tudott a szélnek ellenállni, szabadjára eresztve a hajót; rohantunk tova.
16 Midőn pedig egy Kauda nevű szigethez vetődtünk, nagynehezen sikerült egy csónakra szert tenni.
17 Miután ezt felhúzták, segédeszközöket alkalmaztak, amennyiben a hajót átkötözték és attól tartva, hogy szirtbe ütköznek, bevonták a vitorlákat és úgy mentek.
18 Erős szélvésztől hányattatva, másnap kihányták a málhának egy részét,
19 és a harmadik napon saját kezeikkel dobálták ki a hajó felszerelését.
20 Mivel pedig több napon át sem a napot, sem a csillagokat nem lehetett látni és a vihar egyre dühöngött, már minden reményünket elvesztettük arra, hogy megmenekülhessünk.
21 És miután már régóta nem ettek, Pál közéjök állva monda: Emberek! Ugyancsak jobb lett volna rám hallgatni és nem indulni el Kréta alól, ezt a bajt és veszteséget ki lehetett volna kerülni.
22 És most intelek benneteket, legyetek nyugodtan, mert senkisem fog közőletek elveszni, hanem csak a hajó.
23 Hozzám jött ugyanis ma éjjel annak az Istennek angyala, akié vagyok és akinek szolgálok,
24 és így szólt: Ne félj Pál! A császár elé kell állnod; és íme Isten neked adja mindazokat, akik veled hajóznak.
25 Ennélfogva legyetek nyugodtan, emberek, mert én hiszem az Istennek, hogy úgy lesz ahogy értésemre adatott
26 El kell pedig jutnunk egy bizonyos szigetre.
27 Miután pedig beállott a tizennegyedik éjszaka, amióta az adriai tengeren eveztünk, éjféltájban a hajósoknak úgy tetszett, mintha valami szárazföld látszanék.
28 Lebocsátották tehát a mércét és húsz öl mélységet találtak, kevéssel odább tizenöt ölet.
29 Attól félve pedig, hogy szirtbe ütközünk, a hajó hátuljából négy horgonyt vetettek ki és várva várták a nap virradtát.
30 Mikor pedig a hajósok a hajóról meg akartak szökni, és a csónakot már leeresztették a tengerre azon ürügy alatt, hogy élűiről is horgonyt vetnek,
31 monda Pál a századosnak és katonáknak: Ha ezek a hajón nem maradnak, ti meg nem menekülhettek.
32 Ekkor a katonák elvágták a csónak köteleit és eleresztették.
33 És mikor világosodni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek -magokhoz eledelt, mondván: Tizennégy napja vagytok már étel nélkül és nem vettetek magatokhoz semmit.
34 Kérlek azért benneteket, egyetek, hogy megmenekülhessetek, mert; egyikteknek sem veszik el egy hajaszála sem a fejéről.
35 És ezt mondván, kezébe vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindenkinek szemeláttára, megtörte és enni kezdett.
36 Erre mindnyájan nekibátorodtak és ők is ettek.
37 Voltunk pedig összesen a hajón kétszázhetvenhatan.
38 S miután étellel jóllaktak, megkönnyítették a hajót, belehányván a búzát a tengerbe.
39 Mikor pedig megvirradt, nem ismerték föl a szárazföldet, hanem úgy vették ki, hogy a partnak öble van, s ebbe szerették volna a hajót lehetőleg bejuttatni.
40 Fölszedték tehát a horgonyokat és rábízták magokat a tengerre, föloldozva egyúttal a kormányrudak köteleit is, és miután az elővitorlát szélnek igazították, a part felé igyekeztek.
41 És midőn egy földnyelvhez jutottunk, nekifuttatták a hajót, amelynek eleje befúródva, mozdulatlan maradt, hátulját azonban szétroncsolta a tengerár.
42 Ekkor a katonák a foglyokat meg akarták ölni, nehogy valamelyik kiússzon és elmeneküljön.
43 A százados azonban, ki Pált meg akarta menteni, megtiltotta ezt és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, először ugorjanak a tengerbe és meneküljenek a szárazföldre;
44 a többieket pedig részint deszkákon szállították ki, részint a hajó roncsain És így történt hogy minden ember kijutott a partra.